Visszagondolva................gombóc a torkomban!

Egy éve magamban tartom! Csak a szűk család tud róla, és ők is a "nem beszélünk róla" kategóriába sorolják! Nem voltam hajlandó beszélni róla, emlékezni sem rá! Az ősz viszont felhozta az emlékeket, a szülés "élményét"! Apa sokat segít, most már beszélek róla, és visszagondolok, és belegondolok: "Mi lett volna ha.........." Szerencsére ott az a "Ha"!

Hogy miről beszélek! A szülésről, a sokak által élményként emlegetett szülésről, amiről oly sokan ódákat zengenek! Én nem tudok, és nem is akarok............!
Akkor kezdjük, amit még soha nem írtam le, és amit többet sohasem fogok!

2009. szeptember. 26. hajnali 3:00.
" -Ezek már tolófájások, nyomjon anyuka. (doki)
- De nem érzek semmi fájást, ez a kurva EDA. (én)
- Akkor is nyomjon, mert meg kell születni ennek a babának! (doki)
-Jó akkor nyomok, de belehalok! (én)"
Innentől nyomtam össze vissza, 5 percen keresztül, mert semmit nem éreztem ugyanis az utolsó órában is kaptam még a gerincbe érzéstelenítést, ami ugyebár minden fájást eltompít!
"- Nem lesz jó, nem jön kifelé, beszorul a feje ha így fojtatjuk! Z. (szülésznő) jöjjön ide és húzza a fejénél fogva. (doki)
-A fejénél fogva?? Hozzá ne érjen!!!!!!!!!!!!!! (én)"
A 100kg-os doki a hasamba mászott, könyökkel és alkarral amit csak birt nyomta kifelé a kis törékeny kincset, a szülésznő pedig mikor már a feje kint volt, a nyakánál fogva húzta, rángatta!
"-Kint van!! (doki)
-Kint van???? Akkor miért nem sír????????? (én)
-Mindjárt sír, csak kitisztítják a légutakat. (doki)"
5 perc múlva...........
-Még most sem sír.................csak hörög, és fuldoklik. Megölték a gyerekemet. (én)
Felülök oldalra fordulok, egy doki felkapja Laurát, és vagy 6-an szaladnak utána! És még most sem sír! Zokogok. Meghalt................ csak ennyit ordítottam ................ megölték a gyerekemet...........le akarok szállni az ágyról és utána menni, apa menj utánuk, ne engedd hogy bántsák!
10 perc múlva visszahozzák............. 1 percre ideadják, még magzatmázas, lila ................ nem kapott levegőt, de lélegzik, nehezen de lélegzik, hát él.................. vinniük kell, oxigénre rakják, mert belekakilt a magzatvizbe, és oxigénhiányos állapot lépett fel.............de nincs gond!
Nem tudok boldog lenni még ekkor, csak zokogok, és félek, a további óráktól. Kérdezem: Ez az a felejthetetlen "élmény" amiről annyit lehet olvasni mindenhol??? Ahol kijön a baba és úgy véresen, magzatmázasan az anyára rakják, és még a köldökzsinórt sem vágják el??? Nekem ez nem élmény, ez egy borzasztó rossz emlék, és az is marad!
Összevarrt.............levittek a szobámba, pihenjek, de csak sírtam............ 7 óra hozzák a szobába a babákat, még egy anyuka van rajtam kivül! Bejön a csecsemős nővér, de csak egy babát hoz, a szobatársamét.................. Laura??? Csak nem........... a csecsemős nővér már mondja is, még mindíg oxigénen van, nehezen lélegzik.
Sírok.................sírok.............és sírok!
10 óra nyílik az ajtó.................és ott van, az én drága kincsem, megkapom, magamhoz szorítom...................ez az élmény, amikor hallom a lélegzetvételét............fél 12 és én még mindíg csak bambán bámulom, és a Jó Istennek hálálkodok, hogy megőrizte, és vigyázott rá.
2 nappal később..............ideggyógyászati vizsgálat, doktornő bejön, és megnyugtat, nincs maradandó agyi károsodása, de 6 hetesen egy agyi UH-ra vigyük el.
Megnyugodtam????????? Nem.
Csak örülök, hogy él, és velünk van...........lehetett volna másképp..........de nem lett!

Aztán én kijelentettem akkor, és most is, soha többet nem szeretném átélni ezt az "élményt", nem fogok többet szülni, lehet más lenne, sokkal jobb................de lehet hogy sokkal rosszabb.........!
Nekünk már a kis élményünk majdnem egy éves............ és vele vagyunk boldogok...........és ennyi elég. Ezek a dolgok nem fognak idővel semmissé válni, és majd idővel meggondolom magam. Nem............. nem szeretnék még egyszer egy ilyen szülésen átmenni!
( Hozzá teszem, ha valami oknál fogva beköltözne egy kistesó, meg sem fordulna a fejemben hogy elvetessem, de mindent megteszek, hogy ne forduljon elő)

LAURA AZ ÉLETEM, MINDEN KINCSEM, FÉLTEM ,ÓVOM.............ÉS HÁLÁT ADOK AZ ÉGNEK, HOGY EGÉSZSÉGES, OKOS, ÉRTELMES, KIS SZÉPSÉG...............ÉS A LEGFONTOSABB HOGY A SZÜLÉS KÖRÜLMÉNYEIHEZ KÉPEST, MÉG ÉLETBEN VAN!!!