Kedves blogbarátaink, olvasóink, zugolvasóink. :)

Eljött hát a 2011-es év utolsó napja, ilyenkor mindenki bőszen fogadalmakon töri a fejét, és azon hogy mi fog változni, min fog változtatni a 2012-es évben.

Sok fogadalmon vagyok túl már én is, aminek a fele sem valósult meg. :) Ezért én most nem fogadalmat teszek.

Hanem kívánok, minden kedves blog barátunknak ugyanilyen nyitott, kedves szívet, sok örömöt, és a legfontosabb, EGÉSZSÉGET-hogy tudjátok nevelni, tanítgatni gyermekeiteket, hogy csodás felnőtté formáljátok őket az évek során.

Maradjatok mindig ilyen szerethető emberek, számunkra akár személyesen ismerjük egymást, akár virtuálisan, felbecsülhetetlen kincsek vagytok.

Így kívánunk mi, nektek Békés Boldog Újévet.

Fecsegő-csacsogó

Az igazság az, hogy nagyon beindult. Kis papagáj lett! Mindent utánoz, próbál már mondatokat alkotni. Kérdő szó nélkül kérdez! :) Hát ez nagy muri, olyan jókat mulatunk rajta. Példa erre, mikor hazaértünk, még volt egy kis hó, és megkérdezte mamától hogy "Mama teeee hóóóóó???"-Mama te is jössz ki velünk havazni???
A két okos "bátyustól" is tanul. Néha butaságokat, néha jó dolgokat! Ilyenek ők, kis hóbortosak, így szeretjük őket.
A szerepjátékok már mindennapossá váltak. Megy a boltba (egy szekrényig) a kis kosárkájával, ott matat néhány percig. majd hozza a vásár fiát. Néha almát kapunk, néha már teát hoz rögtön, de néha odajön és mondja "semmi nics".

A kis legó figurákkal is szerepjátékozik, megvan mindenkinek a szerepe. Anya-apa, papa-mama. Akik gondozzák az állatokat, meg fürdetik is. Közben a kis saját nyelvén duruzsol nekik, vagy épp énekel. Édes kis hangja van, ez biztos! :) Minap mentem ki hozzá a nappaliba, és láttam, hogy a csacsi és a ló épp puszilkóztak a kezei között. Jókat cuppogott mellé. Mikor meglátta hogy látom, megszeppent és lehajtotta a fejét. Próbáltam nyugtatni, és elmagyaráztam neki, hogy ez nem baj, hisz anya is apa megpuszilják egymás, meg őt is szoktuk puszilgatni, mert szeretjük.
A ló és a csacsi is szeretheti egymást, és puszilkózhatnak ha kedvük tartja. Nem szeretném, egy prüd kislánynak nevelni.

Imádom ezeket a pillanatokat! Olyan kis drága kincs, ahogy rácsodálkozik mindenre. :)

Végre nálunk is van egy kis idő

Végre én is eljutok a beszámoló megírásához!

Rövidek a napok, ha az ember a családdal tölti őket!

Szóval, 23.-án érkezett anyukám. 24.-én reggel pedig apukám. Otthon főzőcskéztünk, beszélgettünk és feldíszítettük a fát. Nem volt közös díszítés, mivel azt szerettük volna, hogy Launak meglepi legyen.

Így míg ő mamával foglalatoskodott, papával és apával díszbe borítottuk a fenyőfát.

Ahogy megpillantotta, csak ámult és bámult. Mosolygott, és nagyokat sóhajtott, csillogó szemekkel nyugtázta, hogy ez bizony az övé, amit a Jézuska hozott neki.

Aztán elkezdődött a főzőcskézés, halászlé rotyogott a fazékban, apa és papa sürgött-forgott most a konyhában.

Mi csajok pedig nagyokat mókáztunk, játszottunk. Elkészült a finom est-ebéd,megtöltöttük a pocakot, és mivel Lau lelocsolta csini kis ruhácskáját, mamával elmentek átöltözni, addig pedig a „Jézuska” meghozta az ajándékokat!

Volt nagy öröm, most sem volt szűk markú, mint ahogy a télapó sem. Volt babaház, Dupló, Bogyó és Babóca, kirakó, mesekönyv. )

Elkezdődött ismét a hatalmas mókázással járó, esti vigalom. Kifáradtan tértünk nyugovóra.

Másnap útra keltünk, hogy az otthon betegeskedő családtagokkal is ünnepelhessünk. Mire hazaértünk nővérem, csodás ebédet készített (csülök pataki tálban, héjában sült burgonyával, finom húsleves csigatésztával).

Aztán az ő fájuk alatt is ott teremtek az ajándékok. Laurát ismét egy nagy doboz várta a fa alatt, sok-sok fa építőt kapott, sínekkel, mozdonyokkal, kiegészítőkkel, most ez a No.1.

A másik nagy durranás, a két kis betegem ajándéka volt, már egy ideje meg volt nekik véve, az igazi, az utánozhatatlan csocsó asztal.

Azóta ez a családi esték egyik kedvenc elfoglaltsága. A kis csöpp asszony is, úgy rúgja a gólokat, hogy csak lesünk.

Bővül a szókincse, új szó: Csocsó!!!!!!!!! :)

26.-án meglátogattuk a másik mamáékat is. Majd délután pocakos nővéremék jelentek meg. Jaj istenkém, nem cserélnék most vele, 3 hete van, és megérkezik kisBence. Nekik csupa hasznos dolgot hozott a Jézuskánk. Reméljük minden egyes darabot, egészséggel fog használni Bencus.

Jókat beszélgettünk, mókáztunk, szeretem mikor együtt van a család.

Aztán most szervezgetjük a szilvesztert, itthon töltjük ez már biztos, családi örömködés (ökörködés) lesz.

Zárójelben: ( A két kis vagányom még mindig beteg, Geri már gyógyuló félben volt, mikor Máté elkapta, most visszafertőzte Gerit, szegénykéim nem tudom mikor másznak már ki ebből. Szóval fertőtlenítünk, szellőztetünk................reméljük nem kapjuk el. Laura is megúszhatná. Annyi a szerencse már ki kellett volna jönni rajta, ha elkapta volna. Szóval bízok, hogy immunis rá a szervezete.)

Előre is csodás szilvesztert, és örömökben gazdag Boldog ÚjÉvet szeretnénk kívánni nektek! :) ♥

Jó is, rossz is

A cím mindent elárul. Szerdán lett volna a Bereczki-Szinetár koncertünk nővéremmel. Sajnos ez elmaradt, mivel nem mertünk hazamenni Gergő betegsége miatt. Amit sajnos Máté, a bátyus is elkapott! Szóval csak reménykedni tudunk, hogy vasárnapra, mire megyünk haza, mindenki egészséges lesz. És Laura sem nyeli be a bacikat! Így a nagy össznépi karácsonyozás is elmarad! Anyum és Apum jönnek ma este hozzánk, és vasárnap együtt megyünk haza.
Az ajándékok már majdnem be vannak csomagolva, egy kettő hiányzik még, de azt ma míg Lau alszik pótolom.
Kacsasült párolt lilakáposztával, és halászlé lesz a menü. Valamit még majd kitalálunk hozzá. Anyum sütit süt, és hoz.
Lau ismét takonykórban szenved, ki sem lát belőle, szóval így még rizikósabb lett volna hazamenni. Bántott, sírtam................de beláttam, hogy ez nem játék, és a gyerekek egészsége a legfontosabb!
Szóval túl a traumákon, a bántó megjegyzéseken (facebook-os ismerőseim értik miről beszélek) most már a legnagyobb örömmel várom a holnap estét, és az azt követő napokat.

Laura egy kis zsivány, semmi sem marad előtte rejtve. Minden ajándékot, meglát,kiszimatol...............igazi kis detektív. Remélem, mindenkinek elnyeri majd a tetszését, a kis ajándékunk.
Remélem csodaszép lesz díszekben a fenyőfa. Remélem gyönyörű csillogó Lau szemeket látok majd holnap este, és remélem innentől nyugodt, békés, és ami a legfontosabb betegségmentes ünnepünk lesz.

Tegnapelőtt elkezdett esni a hó, én észre sem vettem, csak mikor a kis gombócforma, meglepetten fülig érő vigyorral, és még hangosabb kiabálással a tudtomra adta: "Anyaaaaaaaaaaaaaa! Hóóóóóóóóóóóó".

Azt a meglepődött, izgatott, boldogságot látni az arcán, leírhatatlan érzés volt. Hisz tavaly már látott havat, még dagonyázott is benne, de szerintem az igazi értelmét most értette meg. Folyton teles ,karácsonyos meséket nézünk, ahol hó, és hóember van. Izgatottan csodálja mindig. :)
Hóembert és egyéb fagyos dolgokat, rajzolunk, festünk...........ami már neki is megy. Igaz még kezdetleges, de nagyon ügyes.

Szóval így vagyunk mi most. Remélem az utolsó ilyen kissé elrontott karácsonyunk, és jövőre tényleg, együtt lehet az egész család, csak ennyit kívánok................! ♥♥♥

Köszönöm

3 éve, ilyenkor már görcsben állt a gyomrom, és idegesített a világ, minden zaj magam körül.

A legtökéletesebbet akartam, akartuk.

Azt hiszem sikerült.

3 éve jóban-rosszban.

3 éve vagyok az aki vagyok.

3 éve szeretek feltétlenül.

3 éve csodás az élet, minden nehézsége ellenére.

Szeretlek!

"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem."

(Vörösmarty Mihály)

Élünk.....................

Még élünk, és jól vagyunk. Kissé eltűntünk. Sűrűek a napok.
Csütörtök este hazamentünk anyuméknál és ma este értünk vissza! Pénteken szalagavatóztunk (sógornőmé), most voltunk ennyi időt külön Laurától. Még ha akartam volna sem tudtam volna élvezni, annyira hiányzott a kis drágám. Csak azon ketyegett az agyam, hogy vajon mit csinál, alszik-e, evett stb.
De minden a legnagyobb rendben volt, mert a legszuperebb emberre hagytam a kicsikémet, anyukámra. Persze egész nap nem aludt semmit így mire este hazaértünk, olyan fáradt volt,de jó kedvű szerencsére.
A kérdésre, hogy hiányoztunk-e homlokegyenest rávágta: N E M.
Szóval ő jóóól érezte magát.
Aztán a szombat egész napot pihenéssel, mókázással töltöttük. Ugyanis szerencsére nem kellett autóba ülnünk ( lehetőség sem volt rá szerencsére, mert tisztítóban és szervízben volt) ma 2 kor kaptuk vissza.
Apum csodás ebédet főzött, mert sajnos anyumnak dolgoznia kellett ma, ilyen ez az egészségügy! :)
Telepakolta fincsi kajákkal a táskánkat, és el is indultunk haza, szerettünk volna még időben ideérni. Köd is volt, esett is. Lau szinte végig aludta az utat, így most még itt tombol, játszik, hisztizik.
Ez mindíg így van, ha vidékről hazaérünk, túl nagy otthon a kényeztetés.
Szerencsére sikerült kiszimatolni, mit szeretnének a családtagok, így jövő héten nyakamba veszem a várost, és apa nagy örömére költekezek. :D :D :D
Aztán nagy nap lesz a holnapi, apa megy be az oviba, és időpontot kér, aztán megyünk beiratkozni, ezekről pontosabban holnap, vagy majd a személyes találka után írok. Semmit sem akarok előre elkiabálni.
Alakul a karácsonyi menü is a fejemben, itt lesz nálunk a szenteste megtartva, majd 25.-én megyünk ismét vidékre, és majd csak szilveszter után térünk haza.
A jövő hét folyamán a mézeskalácsokat is megsütjük Lauval, vettünk nagyon cuki formákat, szép csillogó ehető gyöngyöket, és cukormáz tollakat a díszítéshez. Remélem finom is , és szépek is lesznek. Aztán lassan beszerezzük a fenyőfát is, szeretnék gyökereset venni, hogy legalább ennyivel védjem a fákat! Ezt még meg kell beszélni a tulajjal, hogy ki ültethetjük-e a kertbe.
Szóval mozgalmas és szuper napok várnak ránk! :) Majd még jelentkezem! :)

Itt járt az iagzi......................

..............amikor ma hazaértünk, még szinte arra sem volt időnk, hogy bekapcsoljuk a mesét, mert már kopogott is valaki az ajtón. Gyorsan kinyitottam, nehogy megfázzon a nagy szakállú. Laura már rohant is ki a szobából, amikor meghallotta a "Ho-ho-hóóóóóó" kiáltást, ahogy meglátta a piros ruhás mikulást, megszeppent, nagy kerek szemekkel apázott, gondoltam én felismerte. Aztán rájöttem, hogy csak apa segítségét szerette volna kéri. Nem volt gond, nagyon kedves, jószívű volt a télapó, aki azt mondta Laurának, jövőre is legyen ilyen jó mint az éven. Azért én hozzá tettem, egy kicsit lehet jobb is.
Az ajándékokból levonva a következtetést, még a jó gyerek kategóriába sorolták a kis gombócformát!

Volt nagy örömködés, édesség zabálás, kirakózás, sütés-főzés, Legózás.................minden egyes apró dolognak tiszta szívből örült, a csillogó szemei elárulták. Szépen elköszönt a télapótól, aki megígérte neki, hogy jövőre is eljön hozzá! :) Könnyes szemmel nyugtázta hogy elment a "Ho-ho-hóóó!. Mi pedig megnyugtattuk, hogy más kisgyereknek is vinnie kell az ajándékokat, ez nem tetszett neki, azt elfogadta, hogy most Kristófhoz ment! :)

Aztán, apa megérkezett, és jött az ajándékok mutogatása, játszás, boldogság................... az ilyen pillanatokért érdemes élni! :)

Egy nyugodt kis sarok

Ez a legmeghittebb része a háznak. Szeretem az ilyeneket! Olyan boldogságot áraszt!

Télapó azaz Ho-ho-hóóóóóóóóóóóóóóóóóó

3 napja csak ez hagyja el a száját. Ho-ho-hóóóóóóóóóó, más mese nem is mehet, csak amiben benne van a télapó! :)

Ha valami nesz jön kintről, az csakis a nagyszakállú lehet. Sosem gondoltam volna, hogy így 2 évesen, ennyire fogja érdekelni, és érteni is.

Ma még csak sebesen járt nálunk a mikulás, ugyanis csak bekopogott és az ajtó előtt hagyta az ajándékot a teraszon.

Holnap viszont teljes fényében itt fog ragyogni az "igazi" (Apa) télapó a nappalinkban.

Tervezgetünk, remélem nem fog megijedni, és ordítva elmenekülni tőle.

Annyira kis szeretet gombóc, úgy örül az ajándéknak, és a kis nasinak, hogy azt leírni nem lehet.

Az én kis télanyóm:

Egy kis nosztalgia (ugyan abban a ruhában):

Jön a hideg......................

.....................készítem Laura téli ruhatárát!

Sok-sok szép sapi lapul a szekrény mélyén, de igazi téli nem volt, ma délutánig! Így nekiálltam horgolni, kettő sapiig meg sem álltam.

Az egyik egy bagolyka lett, amit már rég el szerettem volna készíteni, most jött el az ideje, a másik egy egyszerű, de jó meleg kis fejfedő! :)

Mert én így szeretem megörökíteni a dolgokat

Kezdek ráérezni a gépem igazi ízére:

 

Egy kis cukiság, a ködös napokra.......

Sok blogban olvasom, hogy megvisel titeket is, ez a szürke undorító idő, és a hideg. Mi sem vagyunk másként, kedvem sincs arra gondolni, hogy ki menjek a fagyba. Így elütjük kisbetegemmel a napokat, és vidámabbá tesszük őket.

Csak és kizárólag színes dolgokkal foglalkozunk. Gyurmázunk, színezünk, színes papírokat tépkedünk, és színes kartonra ragasztjuk őket. Vidám gumicukrot majszolunk, és csakis meleg gyümölcsteát iszunk.

Mikor a gombócforma elalszik, olyan szürkeség száll meg, nem kacag, nem huncutkodik. Ilyenkor nyúlok a horgolótűm után, és színes dolgokkal foglalkozok.

Így történt, hogy ma mikor álomba zuhant örökvigyorbogyónk, elővettem egy régóta a szekrényben lapuló gombolyagot................rózsaszínű, engem a vattacukorra emlékeztet, és ezt műveltem belőle:

Engem nem kötelezhet senki arra, hogy télen, csakis lehangoló kiegészítőket hordjon az ember lánya.

Tessék, remélem jobb lett a kedvetek. :)

Készül a sál is hozzá. 

Kíváncsian várom a véleményeteket!