..............amikor ma hazaértünk, még szinte arra sem volt időnk, hogy bekapcsoljuk a mesét, mert már kopogott is valaki az ajtón. Gyorsan kinyitottam, nehogy megfázzon a nagy szakállú. Laura már rohant is ki a szobából, amikor meghallotta a "Ho-ho-hóóóóóó" kiáltást, ahogy meglátta a piros ruhás mikulást, megszeppent, nagy kerek szemekkel apázott, gondoltam én felismerte. Aztán rájöttem, hogy csak apa segítségét szerette volna kéri. Nem volt gond, nagyon kedves, jószívű volt a télapó, aki azt mondta Laurának, jövőre is legyen ilyen jó mint az éven. Azért én hozzá tettem, egy kicsit lehet jobb is.Az ajándékokból levonva a következtetést, még a jó gyerek kategóriába sorolták a kis gombócformát!
Volt nagy örömködés, édesség zabálás, kirakózás, sütés-főzés, Legózás.................minden egyes apró dolognak tiszta szívből örült, a csillogó szemei elárulták. Szépen elköszönt a télapótól, aki megígérte neki, hogy jövőre is eljön hozzá! :) Könnyes szemmel nyugtázta hogy elment a "Ho-ho-hóóó!. Mi pedig megnyugtattuk, hogy más kisgyereknek is vinnie kell az ajándékokat, ez nem tetszett neki, azt elfogadta, hogy most Kristófhoz ment! :)
Aztán, apa megérkezett, és jött az ajándékok mutogatása, játszás, boldogság................... az ilyen pillanatokért érdemes élni! :)
