Húsvét-ami elmúlt, borús napok, igazi TAVASZT akarok

Szégyen, de még nem jutottam el megírni a húsvétolós bejegyzést. Arról már nem is álmodok, hogy havi 2 bejegyzésnél többet írjak. Néha elkap az ihlet, és akkor 3-4 poszt is születik egy napon, de ez ritkaság számba megy!
Őszintén nem is sok időm van, ha épp nem szakad az eső akkor kint vagyunk, és Lau annyira sok figyelmet igényel, mindenhol ott van, folyton kérdez, és ha épp nem válaszolok, akkor veszekszik rögtön, neki minden válasz rögtön abban a percben kell. Így hát ha ő épp a hangyákat akarja egytől egyig ki irtani, akkor én pattanok, megyek és írtjuk, mert nehogy vérszomjas hangya legyen köztük.

Szóval húsvét, eltelt, hála Istennek. Nem szeretem. Az emberek már nem az igazi értelmét látják, csak az ivászatot, már a gyerekek is csak a pénzt. Borzasztó, egy embert megkérdeznénk az utcán, mit ünnepelünk húsvétkor, nem tudná megmondani! Szóval nem szeretem. Soha sem szerettem. Laura még nem érti hála Istennek, viszont nem fogom tőle megvonni azt, hogyha ő szeretné, a pacsulik illatát. De egyet megfogadtam, ő ha meg fogja hallani, hogy húsvét, nem a kölni, a piros tojás, és a locsolás fog eszébe jutni, hanem az igazi valós értelme, ami sajnos lassan feledésbe merül.

Mi otthon anyukáméknál töltöttük a "hosszú hétvégét". Az idő nem volt a legjobb, de megoldottunk mindent amit elterveztünk. Volt tojásvadászat, bográcsozás, tesózás. Evés ivás, sonka-kolbász. Laura élvezte, igaz nem az ünnepet, hanem a családot, a sok figyelmet, a tömérdek édességet, a kis ajándékokat, és azt hogy mama legkedvencebbje. Papa&mama ismét kitettek magukért, egy szuper csúszdát, hozott, a nyúl Launak. No meg kirakós könyvet, és tojtojt (tojás). A kisasszony élvezte az otthon töltött idő minden másodpercét, hazafelé induláskor megríkatta az egész családot, megölelte anyum nyakát, és csak zokogott. Nem hiszti volt. Olyan igazi szívből jövő sírás. Annyira szeretik egymást. És én ennek annyira örülök. Legalább innen, egy oldalról érzi hogy van mamája. ♥♥ Tartalmas volt ez a néhány nap, és pont elég, se sok, se kevés, pont elég. Most pedig a kis kuckónkban várjuk az igazi tavaszt!

Nem is kicsit várjuk, nagyon. Nem tudom eldönteni, hogy mit adjak Laura, meg ne fázzon, de meg se izzadjon. Elég e egy fülvédő, vagy sapka?? Egyik percről a másikra elered az eső, vagy épp a tomboló szél megáll és hét ágra süt a nap. Tudom-tudom, április, de nagyon idegesít, és nem szeretem, amúgy is, május az én/mi hónapunk...................lassan eljön, és vele az ovis beiratkozás is......(de erről majd egy másik bejegyzésben).

Rohan az idő, fénysebességgel száguld................