Nem tudom. Sőt azt sem, hová tudnám beazonosítani Lau viselkedését mostanában. Semmi extra gond nincs vele, de mikor amúgy is a béka feneke alatt vannak az idegszálaim, akkor ezek is nagyon tudnak bosszantani. Semmi sem jó, és semmit sem úgy ahogy épp azt mondom neki, vagy kérem. Nem számít a szép szó, a hangos szó, néha a büntetés sem. NEM FOGAD SZÓT!
Kiszalad reggel pizsamában az udvarra, könyörgök neki, jöjjön be mert megfázik, nem hallgat rám, veszekszek azonnal jöjjön be, nem számít, kizárom.............nem érdekli. Utána szaladok, vörös fejjel, mert már annyira felhúzott, és még szalad, kacag. Hozzáteszem még MINDIG PIZSAMÁBAN!
Akkor felkapom, behozom, és itt bent kiveri a hisztit, ezt a könnyek nélkül sírok, és minél hangosabban. Aztán meglát egy mesét a tv-ben, vagy észrevesz egy játékot, és ahogy elkezdte, úgy abbahagyja, és semmi baja.
Ezt napi szinten 4-5ször eljátsszuk, mert mindig van miért hisztizni, vagy épp nemszótfogadni. Tényleg nagyon reménykedek benne, hogy az ovi, meghozza a rendszert, vagy a kis szigort, amit nem mindíg tudok betartani. Mert ha beküldöm a szobájába, hogy na akkor most nem jöhet ki és tv kikapcs. Akkor kijön, könnyes szemmel (nyakig taknyosan) megölel, és elkezd puszilgatni. Ilyenkor kellene ellenállni, de hát tegye fel a kezét aki ilyenkor még mindíg tudja tartani a büntetést és a keménységet! Befuccsoltam, már régen a következetes szülő leszek elvemmel. De így is még mindig azt mondom, nem rossz, csak eleven gyerek. Ő minden nap ilyen, csak én vagyok néha túlzottan idegileg ki, és akkor másként esik minden. Ezen is változtatni fogok, és még annyi mindenen, mire ősz lesz, mire elválunk egymástól, mire ovis lesz. Nem fogom ezt a kevés kis időnket, más hülyeségei miatt idegbetegen élni. Minden percben arra fogok törekedni, hogy míg eljön az ovi a legtartalmasabb nyár álljon előttünk, telis-tele élményekkel. Mert nekem ez a legfontosabb! :)
