Van dumája, nem vitás. Sokszor nem értem mit akar. Mit mond. Olyan új szavakat kreál, hogy pislogok. Ilyen a címben szereplő “ágyló”!

Nézte a mesét. Barney és barátai ment a JimJam-en. Rohan hozzám sikongatva.

– Anya csinálni kell “ágylót”

-Miiit???

-Ágylót………

Nem értettem mit akar. Ekkor jött a körüldumálás, hogy mi is az. Képekben itt van.

ZÁSZLÓ kész! :)

Téliesítjük..........

................. a ruhatárat. Ma mikor kinéztem az ablakon, csak pislogtam, szakadt a HÓ. 

Még szerencse, hogy már Lulának elkészült az első téli szettje. 1 óra a sapi, 1 óra a sál. + az apró részletek (varrás, szálelvarrás stb.).

Tetszik. Nekem is. Neki is. Olyan kis "drazsécukorka" feje van benne. :)

A modell:

A sapka-sál:

Ovis fotózás (update)

Íme az elkészült képek. Az egyiken morci, a másikon sem csupa "csíííz". 

Nekünk viszont így tökéletes, és gyönyörű! ♥

Szeretjük az ilyen ŐSZI napokat

Mivel a hétvégére erős lehűlést mondanak, így a mai csodásan szép időt kihasználtuk. A Duna part volt a cél, Visegrád felé vettük az irányt. Sajnos ott jóval hűvösebb és szelesebb volt az idő, így csak szétnéztünk, majd visszafelé vettük az irányt!
Dunabogdánynál már megálltunk, sokkal kellemesebb idő volt és szélcsend. Csodás ősszel a Duna part. Annyi féle színben pompázik, hogy csak ámultam. meseszép volt.
Sétáltunk egy tartalmasat, megnéztük a Dunát, fotózkodtunk, falevelet gyűjtöttünk. Élveztük a talán utolsó ilyen napot az éven. Majd kifáradva, éhesen beültünk hekkezni a helyi csárdába. Nagyon szeretjük a halat, jól tele lakmározott pocakkal indultunk haza.
Kellemesen elfáradtunk, így feltöltődve vágunk neki, ennek a szerencsére rövidke hétnek. :)

Nem tudok válogatni, ezek a kedvenc képeim:

 

Halogén :) :)

Nem vagyok híve. Nem is szeretem. Viszont Lulát érdekelte, így elkészült életünk első "Halogén Töke"  :D :D :D
Jó móka volt csinálni, és cuki lett. :)

Nagy munkában :) Igen most én a másik végén a gépnek! :)

Az elkészült remekmű! :)

Ottalvós buli - Almanap - Ovis torna

• Ottalvós buli:

Tegnap jött el a napja, hogy ott aludt. Ica nénivel reggel konzultáltunk, hogy fél3-ra ott vagyok, egyébként csak 3kor kelnek, de ha hamarabb ébredne, legyek ott, akinek a karjába ugorhat.
Már 14:20kor ott ücsörögtem az előtérben a padon. Egy hang se jött ki a kiscsoportos, csoportszobából.
Háromnegyed háromkor, jött egy dadus néni, aki az uzsit készítette elő, bement kihozni a tányérokat. Mikor kijött, mondta, hogy békésen alszik. Meredt a szemem, hogy ő honnan ismeri Lulát, hisz nincs is velük soha.Aztán megnyugtatott, hogy a kisasszonyt szinte mindenki ismeri az oviban :D :D :D Pontban 3kor nyílott az ajtó, Ica néni készült hazafelé, sztorizgatott egy kicsit nekem, és egy másik anyukának a gyerekekről, majd elmesélte milyen jót mosolyogtak Laurán.
Kérdezgették tőle, hol lenne szerinte legjobb helyen az ágya, itt-vagy ott stb. stb. Majd szépen felkuporodott a kis helyére. Egyszer csak felugrott és így szólt: "Icsanéni, Icsanéni, nekem nagyon pipilni kell" :) Ica néni próbálta mondani neki, hogy épp most mostak fel a mosdóban és vizes minden várjon egy kicsit, de a gyermek majd be pisilt. Így felkapta az ölébe és kivitte. Valóban nagyon sokat pisilt, óvónéni elmondása szerint.
Ahogy visszaértek, bekuckózott, hallgatta legalább 2 percig a mesét és elaludt. Három óra után már a csoport nagy része, a mosdóban hangoskodott, én pedig csak néztem az ajtóból. Olyan békésen, olyan nagylányosan, olyan szépen aludt. Gitta néni elmondta, senkit sem ébresztenek, annál rosszabb nincs, úgyis felébrednek a pakolászásra, és a gyerek zsivajra.
Igaza is lett, kb. 10 perc után Lula is elkezdett ficánkolni, ébredezni, először nem tudhatta hol is van, aztán mikor meglátott, boldogan, kipihenten, kicserélve ugrott a nyakamba. Élvezte és örült hogy az oviban aludhatott. (megjegyzem, volt aki majd fél4-kor ébredt, de legalább mosolygós gyerekeket kapnak az óvónénik). A hisztit is mintha levágták volna róla. Ennyi volt a kulcsa az egésznek??? Hogy ott aludjon??? Hogy kipihenje magát???Nagyon remélem. Ezek után csakis előre van, hisz egy okos, ügyes ovis nagylányom van.

• Almanap:

Még tegnap reggel szembetűnően virított egy kedves kis plakát (óvónéni csinálta) az ajtón, hogy ma almanap lesz, a csoportba a belépő, egy piros alma. Rejtélyes volt Ica néni, azt mondta majd ma csinálnak belőle valamit. kíváncsian várom a délutánt, mi fog ékeskedni a kis szekrényeken. Vittünk almát, kettőt is, nem is bánom, van akinek sajnos elfelejtették a "szülei".

• Ovis torna:

Meglepődtem amikor a héten, mikor még ebéd után mentem Luláért, hogy Ica néni kijött és dicsérte a kisasszonyt, hogy milyen ügyes volt ma. Kérdeztem, hogy hát mit csináltak??? A válaszon ismét kissé meglepődtem, ovis torna volt. Erről lemaradtam, vagy nem figyeltem szülőin, vagy nem mondták. Mindenesetre már ha ott volt az alkalom, kikérdeztem óvónénit, hogy mit is takar ez. Semmi komolyra nem kell gondolni, változó, hogy mikor van. Általában ha esik az eső, és nem tudnak lemenni a kertbe, akkor látogatják meg a tornatermet. Büszkén mesélte, hogy egyedül Laura tud bukfencezni, és 4 éveseket megszégyenítő módon, mindent megcsinált. Viccesen mondtam, hogy nem rám ütött ebben (ha tehettem inkább be sem jártam tesi órára, ha meg épp bementem, akkor pont piros betűs napok voltak, nem tagadom, ez is én vagyok) :) hanem inkább az apjára, aki nagyon mozgékony és hajlékony. Örültem nagyon, hogy ilyen szeretettel és pozitívan állnak a mi kis 3 évesünkhöz! :)

Étvágyból JELES

Tegnap az esti fürdőzés közben, igencsak megakadt a szemem. Azok a pici kis hurkácskák, amiket utoljára kb. 9 hónapos korába láttam, kezdenek visszatérni. Combosodik a kisasszony. Mert ugyebár az ovis lét, meghozta az étvágyat is.
Amint felébred megeszik egy szeletke kenyeret, vagy kiflit-brióst. Lenyel mellé egy üvegecske teát vagy tejet. Megkapja a vitamint és indulunk az oviba.
A bejáratnál a faliújságon szemügyre kell venni az aznapi menüt, vagy tetszik neki, vagy nem. Általában tetszik, mert szinte mindenevő. (eddig kettő dolog volt, amibe még a kanalát sem mártotta meg az óvónénik szerint, a spenót és snidlinges túrókrém) Lehet ezeket én sem ettem volna meg. na mindegy is.

Általában jól megreggelizik az oviban is. Sőt mostanság, ha fogára való van, akkor kér repetát is.

"Anya tudod, hogy kell kérni még reggelit??? -Na hogyan?? - Nyuszifület kell mutatni a kezünkkel, de nem szabad kiabálni, hogy KÉÉÉÉÉREEEEEEK még!!!!!!!!!!" -meséli Ő olyan nagylányosan.

A reggelihez adott, tea-kakaó-tejeskávé-karamellástej-tej mindig lecsusszan, nem is egy, hanem két csészével.
Majd nemsokkal ezután, kapják a gyümölcsöt, mielőtt az udvarra indulnának...........változó ez is hogy mit, de nálunk mindegy, gyümölcsfan a javából. Alma-körte-szilva-banán-kiwi minden jöhet.

Majd az ebéd következik, általában itt is megeszik mindent, persze kivételek vannak. Mivel az udvaron jól kifáradnak, megéheznek, így ez az étkezés esik a legjobban. Minap ezt mesélte: " Az udvaron a sok futkosástól, majd ki ugrott a gyomrom, annyira morgott. Mondtam is neki, hogy mindjárt megtöltünk"
Szerencsére nincs mindennap leves, Lula 2 naponta nagyon szívesen megeszi, de minden nap az már sok neki.
Ha leves van az oviban, akkor utána valami tartalmas "sütit" kapnak, mint pl. a lekváros bukta. Volt hogy utána rizskoch volt, és megette.
Ha pedig pörkölt, vagy valami nehezebb az ebéd, mint tegnap a töltött káposzta, akkor gyümölcsöt kapnak ebéd után is.
Jóllakottan vigyorogva ugrik a nyakamba mikor meglát. (ma már az ágyban tölti az ebéd utáni órákat, az oviban)

Ha lassan jövünk, ha gyorsan max 15 perc alatt itthon vagyunk az oviból. De ahogy belépünk az ajtón, ő már éhes, persze ilyenkor csakis a gabonapehely jöhet szóba. Ebből is mindegy milyen, csak tej legyen rajta. Aztán mikor apa hazaér együtt esznek. Majd estefelé együtt vacsizunk.
Tehát a kisebb étkezésekkel, 7-8szor eszik egy nap....................
.......................és másnap reggel mégis úgy ébred, hogy farkaséhes.

Nem aggódom, mert amíg ilyen mozgékony és futrinka, addig nem tartok az elhízástól, és hálát adok a jó Istennek, hogy nem szereti az édességet, egészségesen étkezik, ez a legfontosabb! :)

Modell alkat az óvónénik szerint is

Csütörtökön volt az oviban a fotózás, csoportképet és 6 db képet készítettek róluk. Nem kerítettünk neki nagy feneket, mert Lula imádja a gépet, szereti ha fotózzák, és a pózolásban sem rossz :)
Így csak arról beszéltünk a kisasszonnyal, hogy mit is szeretne felvenni. Egyértelmű válasz jött is rögtön, nem mást mint, a kedven piros tüllszoknyáját.
Belementem, hisz az a lényeg, hogy jól érezze magát a ruhában, ne kelljen neki feszengeni stb. Nem lőttünk mellé, a középső csoportos óvónénik is jöttek és meglesték a kis balerinát. Természetesen már reggel, átöltözésnél azt kellett ráadni. Megígérte, hogy nagyon vigyáz rá, és reggeli közben nem piszkolja össze. Így is lett.
10 óra körül érkezett a fotós, Laura az első a névsorban. Szépen kiment, megmondta mi a jele, és pózolt-pózolt és pózolt.
Elmesélése szerint sok kisgyerek nem is állt a kamera elé, volt aki nagyon sírt. Tényleg így volt, mert délután Ica néni is ezt mesélte.
Róla csak legleg-ben beszélt, hogy csinos volt és nagyon ügyes. mondtam is neki, hogy már itthon megszokta, mert sokat fotózom, és szereti is.
Boldogan mesélte, hogy volt csoport fotózás is, és majd azt a szobájába tegyük ki, mert szereti a társait.
Hát nagyon várjuk a képeket...................remélem beváltják, a hozzájuk fűzött reményeket, a fotósok.

Amint megkaptuk a képeket, hozom és mutatom őket.

Ovis összefoglaló

Még el sem kezdtük az ovit, mikor megfogadtam, hogy az első napokról, minden nap épp aktuális bejegyzést fogok írni. Az első nappal sikerrel is jártam.

Azóta csak sodródunk az árral.

Ma letelt a második teljes hetünk. Vegyes érzések.
A reggeli ébredésekkel kezdődik az egész, alig lehet kihúzni az ágyból 7-kor. Pedig este időben (fél9-9) alszik. Na persze míg nem volt ovi, már fél 6-kor kukorékolt. Aztán mivel ébresztve van, így nem olyan happy, rögtön mese, és meleg tea. Aztán könyörgés, hogy öltözzünk, fésülködjünk, mosson fogat. persze hogy épp akkor kezdődik valami olyan a MiniMax-on ami kedvenc. Még szerencse hogy 5 perc alatt az oviban vagyunk. Szerencsére mostanában elég szépen indulunk reggel ki az ajtón, eddig volt hiszti, és egyéb ilyen lányos dolgok. Ez megszűnőnek látszik.

A beérkezéssel sincs semmi probléma, bemegyünk, átöltözik, mosdózik puszi megbeszéljük ebéd után ott vagyok és már játszik is. Ma viszont katasztrófa volt, már befelé sem akart nagyon menni. Mikor átöltözött, keservesen sírva a nyakamba borult, és kérte maradjak. Mikor mondtam, hogy ez nem lehetséges, és adjon puszit mert mennem kell, akkor belém kapaszkodott, és könyörgött, hogy vigyem magammal haza. A szívem szakadt meg, de beküldtem és elindultam, még egyszer utánam rohant és sírt-zokogott, hogy hagy jöjjön velem, ekkor Ica néni az ölébe vette és bevitte, bezárták az ajtót, és nem hallottam semmit. Kint bőgtem mint egy kis majom, és szakadt meg szívem érte, de tudtam, ha elhozom, akkor a 2 heti kemény munkánk romba dől, és kezdhetjük elölről a szoktatást.

Ilyenkor látszik, hogy ő még csak egy kis 3 éves, nem pedig egy nagy 4éves. Még kicsike, neki ez az első kiscsoport (mert ugye kétszer fogja járni) tényleg a szokásról, a beszokásról szól. Arról, hogy megtanulja a közösség fogalmát. Ami ímmel-ámmal megy is neki. Aztán mikor mentem érte, Tündi néni (a dadus) megnyugtatott, hogy hamar megnyugodott, és reggelire már semmi baja nem volt, boldogan játszott, és nagyon ügyesen segített neki. Kérdeztem mi volt a baja reggel, de csak annyit mondott, hogy "Féltem, megint annyira nagyon fogsz hiányozni" ♥

Egyébként dícsérik, mindenben ügyes. Ő az első aki segít pakolni (MICSODA??????), aki átöltözik, aki legelsőként végez wc-n. Aki olyan kis bújós, és nagy dumás. Akinek Ica néni a kedvence, mert szerinte olyan mint mama (anyukám) és aki tényleg hasonlít, korban, mentalitásban, kedvességben, kinézetben rá. Minden reggel a faliújságról el kell olvasni az aznapi menüt, hogy tudja, mire számíthat. Ha tetszik neki amit hall, ujjongva megy befelé, ha nem, akkor kijelenti, ma éhen fogok halni :) :D
Eszik, rendesen, sokat, repetázik is, számomra meglepő, pláne, hogy azokból a kajákból, amibe itthon bele sem ütötte a kanalát. Jó a közösség, jó az ovi, rögös az út, de megoldjuk. Az itthoni felvonásokról nem is írok részletesen, meg kell szoknunk. Nekem is, neki is. Több türelem kell most hozzá, hisz nagyon nagy változáson megyünk most át. Alapvetően, jól bírjuk, csak lennénk már túl rajta és rutinosan kelnénk.mennénk.jönnénk. Tudom a türelem rózsát terem :)

Összevetve, igazi nagylány, aki szeret oviba járni, ahol vannak hullámvölgyek, és csúcspontok. Amikor örömmel mesél, és amikor egy szót sem. Amikor jól érzi magát ott, és amikor kevésbé. Végül is az élet is ilyen, és az ovi/suli is
az életre tanítja őket, nemde?????

Nézegetni való

Egy kis ez-meg az. Próbáltam szóra bírni az ovival kapcsolatban, majdnem sikerült, talán legközelebb! :)

Mióta ovi van, azóta gyurma mánia van, ma megért, hogy mikor megyek érte vegyek neki új gyurmát, olyat mint az oviban van. :)

A hétvégén voltunk a Városligetben, kihasználtuk a jó időt. Kedvenc lett a részemről csak "dühöngőként" emlegetett, trambulin ! :)

Felemás dolog

Tegnap kezdtük meg a "második hetet" az oviban, hivatalosan, ez a 4. ovis napja Laurának. Vegyes élmények, vegyes érzések.
A legjobb hogy nagyon szeret oviba menni, mesél, élményekkel tér haza. Tegnap reggel bementünk és simán vette az akadályt hogy én bizony most eljövök.
Költői túlzás ez, hisz a régi lakásunkba (anyóséknál most már) vártam a fél egyet, az ablakból rálátok az ovi udvarára.
Meg is lestem őket a kerítés mellől mikor kimentek játszani. Nagyon favorizálja mindkét óvónőt, és fel-fel tűnt mellettük, hogy most ültessék fel a hintára, vagy éppen oldják meg ha valami gondja akadt.
Aztán barátnője is lett, szerintem a 4 éves korosztály, akiről még nem mesél, de a leselkedésem alkalmával láttam, hogy kézen fogva, sétálgatnak, együtt játszanak. Megnyugtató volt, mégis eltörött nálam a mécses, hogy már nem az én kezemet fogja, hogy már megáll a saját lábán, már nincs szüksége minden percben rám. Aztán hamar összeszedtem magam.
Fél egyre megyek érte még a héten, ebéd után. Már várt, az Ica néni kezét fogva. Kicsit pityergett, hogy maradni szeretne. Megbeszéltük majd a jövő héten, de addig is minden nap jövünk, és ebédig maradhat.
Megdicsérték, szépen evett, öltözött-vetkőzött. Ruhát is váltott, mert Beni leöntötte teával, óvónénik szerint mintha a világ vége lett volna, úgy felháborodott, hogy az ő felsője teás lett. Ilyen, nagyon odafigyel a ruháira, és arra, hogy semmi kosz ne legyen rajta.............igazi csaj! :)

Nagy nehezen elköszöntünk, és hazajöttünk, egész úton sztorizgatott, mit ettek, mit játszott, mitől kék a körme. Sokat fejlődött a 4 nap alatt a szókincse, cserfes kis asszony lett. Egyre közvetlenebb, szóba elegyedik 5. perc után bárkivel, eddig kellett minimum fél óra.
Szóval rengeteg pozitívum van, amit az ovi hozott és remélem még nagyon sok lesz, viszont van feketeleves is.

Mivel az oviban rengeteg a szabály, ami ugyebár itthon is van, de nem olyan szigorúan, és itthon van aki egy kis könyörgés, van odabújóspuszi után megcsinálja helyette.
Az oviban nincs, nem mer hisztizni, nem mer csapkodni, mindent csinál, ahogyan kell. Csak mire hazaérünk, ez kijön rajta, és itthon kezelhetetlen lesz. Az első két nap után a hétvége katasztrófa volt, 20 percen keresztül feküdt a Meki kellős közepén és hisztizett, mert Kristófot ültettük az etetőszékbe.
Vagy épp itthon, ha nem kapja meg rögtön a teát akkor is irtózatos hisztibe, csapkodásba, ordításba kezd. Az oviban várni kell, itthon nem tud.
Még sorolhatnám, a reggeli kelés-öltözés-fogmosás szitukat. Örömmel indulunk el oviba, de ami előtte van............................borzalom. Remélem hamar megszokja, és visszatér a régi kerékvágásba, mert türelmes vagyok, de el fog szakadni az a bizonyos cérna hamarosan.

Egyébként ma is, megvolt a reggeli műsor, aztán mintha mi sem történt volna, vidáman szökdelt le a lépcsőn. Megérkeztünk, átöltözött, megbeszéltük, hogy ebéd után ott vagyok érte. Gyorsan elment a mosdóba, egy gyors puszi, és már nem is láttam, belevetette magát a játékba. :)

Nagyon büszke vagyok rá, el sem lehet mondani, mert ő a kissé félénkebb gyerekek közé tartozott, de úgy látszik ez is változik....................!
Remélem ez a hisztis korszak is csak az új rendszernek szól és hamar megszokja, addig is küzdünk, és erősítjük azt a cérnát. :)