Csütörtökön volt az oviban a fotózás, csoportképet és 6 db képet készítettek róluk. Nem kerítettünk neki nagy feneket, mert Lula imádja a gépet, szereti ha fotózzák, és a pózolásban sem rossz :)
Így csak arról beszéltünk a kisasszonnyal, hogy mit is szeretne felvenni. Egyértelmű válasz jött is rögtön, nem mást mint, a kedven piros tüllszoknyáját.
Belementem, hisz az a lényeg, hogy jól érezze magát a ruhában, ne kelljen neki feszengeni stb. Nem lőttünk mellé, a középső csoportos óvónénik is jöttek és meglesték a kis balerinát. Természetesen már reggel, átöltözésnél azt kellett ráadni. Megígérte, hogy nagyon vigyáz rá, és reggeli közben nem piszkolja össze. Így is lett.
10 óra körül érkezett a fotós, Laura az első a névsorban. Szépen kiment, megmondta mi a jele, és pózolt-pózolt és pózolt.
Elmesélése szerint sok kisgyerek nem is állt a kamera elé, volt aki nagyon sírt. Tényleg így volt, mert délután Ica néni is ezt mesélte.
Róla csak legleg-ben beszélt, hogy csinos volt és nagyon ügyes. mondtam is neki, hogy már itthon megszokta, mert sokat fotózom, és szereti is.
Boldogan mesélte, hogy volt csoport fotózás is, és majd azt a szobájába tegyük ki, mert szereti a társait.
Hát nagyon várjuk a képeket...................remélem beváltják, a hozzájuk fűzött reményeket, a fotósok.
Amint megkaptuk a képeket, hozom és mutatom őket.