Még el sem kezdtük az ovit, mikor megfogadtam, hogy az első napokról, minden nap épp aktuális bejegyzést fogok írni. Az első nappal sikerrel is jártam.Azóta csak sodródunk az árral.
Ma letelt a második teljes hetünk. Vegyes érzések.
A reggeli ébredésekkel kezdődik az egész, alig lehet kihúzni az ágyból 7-kor. Pedig este időben (fél9-9) alszik. Na persze míg nem volt ovi, már fél 6-kor kukorékolt. Aztán mivel ébresztve van, így nem olyan happy, rögtön mese, és meleg tea. Aztán könyörgés, hogy öltözzünk, fésülködjünk, mosson fogat. persze hogy épp akkor kezdődik valami olyan a MiniMax-on ami kedvenc. Még szerencse hogy 5 perc alatt az oviban vagyunk. Szerencsére mostanában elég szépen indulunk reggel ki az ajtón, eddig volt hiszti, és egyéb ilyen lányos dolgok. Ez megszűnőnek látszik.
A beérkezéssel sincs semmi probléma, bemegyünk, átöltözik, mosdózik puszi megbeszéljük ebéd után ott vagyok és már játszik is. Ma viszont katasztrófa volt, már befelé sem akart nagyon menni. Mikor átöltözött, keservesen sírva a nyakamba borult, és kérte maradjak. Mikor mondtam, hogy ez nem lehetséges, és adjon puszit mert mennem kell, akkor belém kapaszkodott, és könyörgött, hogy vigyem magammal haza. A szívem szakadt meg, de beküldtem és elindultam, még egyszer utánam rohant és sírt-zokogott, hogy hagy jöjjön velem, ekkor Ica néni az ölébe vette és bevitte, bezárták az ajtót, és nem hallottam semmit. Kint bőgtem mint egy kis majom, és szakadt meg szívem érte, de tudtam, ha elhozom, akkor a 2 heti kemény munkánk romba dől, és kezdhetjük elölről a szoktatást.
Ilyenkor látszik, hogy ő még csak egy kis 3 éves, nem pedig egy nagy 4éves. Még kicsike, neki ez az első kiscsoport (mert ugye kétszer fogja járni) tényleg a szokásról, a beszokásról szól. Arról, hogy megtanulja a közösség fogalmát. Ami ímmel-ámmal megy is neki. Aztán mikor mentem érte, Tündi néni (a dadus) megnyugtatott, hogy hamar megnyugodott, és reggelire már semmi baja nem volt, boldogan játszott, és nagyon ügyesen segített neki. Kérdeztem mi volt a baja reggel, de csak annyit mondott, hogy "Féltem, megint annyira nagyon fogsz hiányozni" ♥
Egyébként dícsérik, mindenben ügyes. Ő az első aki segít pakolni (MICSODA??????), aki átöltözik, aki legelsőként végez wc-n. Aki olyan kis bújós, és nagy dumás. Akinek Ica néni a kedvence, mert szerinte olyan mint mama (anyukám) és aki tényleg hasonlít, korban, mentalitásban, kedvességben, kinézetben rá. Minden reggel a faliújságról el kell olvasni az aznapi menüt, hogy tudja, mire számíthat. Ha tetszik neki amit hall, ujjongva megy befelé, ha nem, akkor kijelenti, ma éhen fogok halni :) :D
Eszik, rendesen, sokat, repetázik is, számomra meglepő, pláne, hogy azokból a kajákból, amibe itthon bele sem ütötte a kanalát. Jó a közösség, jó az ovi, rögös az út, de megoldjuk. Az itthoni felvonásokról nem is írok részletesen, meg kell szoknunk. Nekem is, neki is. Több türelem kell most hozzá, hisz nagyon nagy változáson megyünk most át. Alapvetően, jól bírjuk, csak lennénk már túl rajta és rutinosan kelnénk.mennénk.jönnénk. Tudom a türelem rózsát terem :)
Összevetve, igazi nagylány, aki szeret oviba járni, ahol vannak hullámvölgyek, és csúcspontok. Amikor örömmel mesél, és amikor egy szót sem. Amikor jól érzi magát ott, és amikor kevésbé. Végül is az élet is ilyen, és az ovi/suli is
az életre tanítja őket, nemde?????
