Tegnap kezdtük meg a "második hetet" az oviban, hivatalosan, ez a 4. ovis napja Laurának. Vegyes élmények, vegyes érzések.A legjobb hogy nagyon szeret oviba menni, mesél, élményekkel tér haza. Tegnap reggel bementünk és simán vette az akadályt hogy én bizony most eljövök.
Költői túlzás ez, hisz a régi lakásunkba (anyóséknál most már) vártam a fél egyet, az ablakból rálátok az ovi udvarára.
Meg is lestem őket a kerítés mellől mikor kimentek játszani. Nagyon favorizálja mindkét óvónőt, és fel-fel tűnt mellettük, hogy most ültessék fel a hintára, vagy éppen oldják meg ha valami gondja akadt.
Aztán barátnője is lett, szerintem a 4 éves korosztály, akiről még nem mesél, de a leselkedésem alkalmával láttam, hogy kézen fogva, sétálgatnak, együtt játszanak. Megnyugtató volt, mégis eltörött nálam a mécses, hogy már nem az én kezemet fogja, hogy már megáll a saját lábán, már nincs szüksége minden percben rám. Aztán hamar összeszedtem magam.
Fél egyre megyek érte még a héten, ebéd után. Már várt, az Ica néni kezét fogva. Kicsit pityergett, hogy maradni szeretne. Megbeszéltük majd a jövő héten, de addig is minden nap jövünk, és ebédig maradhat.
Megdicsérték, szépen evett, öltözött-vetkőzött. Ruhát is váltott, mert Beni leöntötte teával, óvónénik szerint mintha a világ vége lett volna, úgy felháborodott, hogy az ő felsője teás lett. Ilyen, nagyon odafigyel a ruháira, és arra, hogy semmi kosz ne legyen rajta.............igazi csaj! :)
Nagy nehezen elköszöntünk, és hazajöttünk, egész úton sztorizgatott, mit ettek, mit játszott, mitől kék a körme. Sokat fejlődött a 4 nap alatt a szókincse, cserfes kis asszony lett. Egyre közvetlenebb, szóba elegyedik 5. perc után bárkivel, eddig kellett minimum fél óra.
Szóval rengeteg pozitívum van, amit az ovi hozott és remélem még nagyon sok lesz, viszont van feketeleves is.
Mivel az oviban rengeteg a szabály, ami ugyebár itthon is van, de nem olyan szigorúan, és itthon van aki egy kis könyörgés, van odabújóspuszi után megcsinálja helyette.
Az oviban nincs, nem mer hisztizni, nem mer csapkodni, mindent csinál, ahogyan kell. Csak mire hazaérünk, ez kijön rajta, és itthon kezelhetetlen lesz. Az első két nap után a hétvége katasztrófa volt, 20 percen keresztül feküdt a Meki kellős közepén és hisztizett, mert Kristófot ültettük az etetőszékbe.
Vagy épp itthon, ha nem kapja meg rögtön a teát akkor is irtózatos hisztibe, csapkodásba, ordításba kezd. Az oviban várni kell, itthon nem tud.
Még sorolhatnám, a reggeli kelés-öltözés-fogmosás szitukat. Örömmel indulunk el oviba, de ami előtte van............................borzalom. Remélem hamar megszokja, és visszatér a régi kerékvágásba, mert türelmes vagyok, de el fog szakadni az a bizonyos cérna hamarosan.
Egyébként ma is, megvolt a reggeli műsor, aztán mintha mi sem történt volna, vidáman szökdelt le a lépcsőn. Megérkeztünk, átöltözött, megbeszéltük, hogy ebéd után ott vagyok érte. Gyorsan elment a mosdóba, egy gyors puszi, és már nem is láttam, belevetette magát a játékba. :)
Nagyon büszke vagyok rá, el sem lehet mondani, mert ő a kissé félénkebb gyerekek közé tartozott, de úgy látszik ez is változik....................!
Remélem ez a hisztis korszak is csak az új rendszernek szól és hamar megszokja, addig is küzdünk, és erősítjük azt a cérnát. :)
