Öröm és boldogság. Óvónénik szerint rutinos ovis lett Lulából, hisz ilyen hosszú kihagyás után, már rutinszerűen vette az akadályokat.
Mivel az utolsó hetet szünet előtt kihagytuk, így kimaradtunk mindenféle karácsonyi mókából, köztük abból is, hogy az óvónéniknek szánt ajándékocskát átadjuk. (egy kis illatszercsomag). Pénteken (még a szünet előtt) próbálkoztam, de már nem voltak ott. Így újévre maradt.
Reggel vittük is magunkkal a kis ajándéktasakokat. Gitta néni volt reggel, így neki odaadtuk, a másik csomagot pedig beraktam Lula szekrényébe. Gondoltam majd délután odaadjuk.
Az imént ahogy mentem a kisasszonyért, már javában játszottak a kisebb nagyobb gyerekek. Lula épp Icanénihez bújt, sűrű puszik közepette. :) Észre sem vettek annyira elvoltak. (jó ezt látni, hogy nem csak a szülők előtt szeretik a gyerekeket) Mikor észrevettek, Ica néni már mondta is: “Nagyon szépen köszönöm” Nem tudtam mire érti, de már mondta is tovább, ahogy megérkezett a délutáni műszakjára, Lula rohant is a szekrényéhez, kivette a csomagot, és átadta “Boldog Újévet, Szeretlek” szavak kíséretében. Ica néni olvadozott, és nagyon jól esett neki. :) Csak pislogtam, és megszólalni sem tudtam. Nem is beszéltünk róla, hogy adja oda, gondoltam majd szólok neki, mikor megyek érte. Előrébb járt az agya. Olyan büszke voltam rá.
Szépen aludt, evett, játszott. Jól érezte magát. Pityergés nélkül, jókedvvel telt az idei év első ovis napja.
Remélem ez töretlen marad, az elkövetkező hónapokban is. :)
