Alvás: Természetesen köztünk alszik, mint ahogy eddig is. Kicsi kora óta. Erről, csakis én paramami tehetek. Nyugodtabb voltam, ha köztünk van, és hallom minden levegő vételét. Ez azóta sem változott, csak kellemetlenebb lett, mivel a kisasszonynak, nagyon nagy még álmában is a mozgás igénye. Így vagy én, vagy apa alszik 10cm-es helyen. Egyébként elég jól alszik, egyszer ébred, de csak egy kis szomjoltásra, és már alszik is vissza. Este nem iszik sokat, így reggelig kibírja pisilés nélkül.
A délutáni alvások, már nem ilyen egyszerűek, hol volt hol nem volt, mint a mesében. Egyik nap akár 3 órát is durmol egyhuzamban, másik nap semmit.
Én még így is, jó alvónak mondom a Laurát.
Beszéd: Nem is tudom, mit írjak róla. Én megértem mit szeretne. A kívülállók néha csak pislognak. Lau és én tudjuk miről van szó. Nem halandzsázik, de a szavakat még nem ejti tisztán. Egy szavacskájához, több jelentés van, és ez attól függ mit jelent, hogy épp miről van szó. Pl. a "piiiié" az nála pillangó, párna de néha pénz is. Én értem mikor mit jelent, de aki egy beszélgetés közepébe csöppen az már nem. Vagy például a mondatok, még nem igazi mondatok, így az "Apa te ne gépi" az azt jelenti, apa te ne gépezzél (számítógép). Ma pl. azt mondta Máténak: "Má te ne tátá, Lula gyere" Máté te ne menj haza, maradj itt Laurával. Én így is büszke vagyok rá, mert ahogy beszél azt leírni nem lehet, egyáltalán nem adja vissza azt az élményt, amit mindketten átélünk, egy-egy beszélgetés alkalmával. Okos, mindent mond a könyveiből, olvas, számol. Amit mindet, csak mi közeli családtagok értünk, de szerintem egyik gyerek sem kezdett el, rögtön bővített mondatokkal beszélni. :)
Család: Mi vagyunk a legfontosabbak neki, és ő is nekünk. Annyira meglátszik, minden egyes mozdulatán, és megnyilvánulásán, hogy minden apró tulajdonságunkat magában hordozza. Teljesen úgy alszik, mint apa. Kitakarózva, mocorogva. Néha álmában dünnyögve. Humorban is. :D Olyan kis favicc mesélő lesz, már látom előre. Érzékeny mint én, a legkisebb fenyítésre is elszégyenli magát. Néha dacos, indulatos. Hisztis. Szeretettel teli, bújós, odaadó. Néha irigy, nem is kicsit,de elmagyarázzuk neki a dolgokat megérti.
Evés: Eszik is-nem is. Akár ennyit is írhatnék. Egyik nap reggeltől estig. Másik nap csak csipeget. Kedvencek a levesek. Tészták. A húst kisebb korában nagyon szerette, aztán jött egy korszak mikor egyenesen rosszul volt ha meg látta, most ismét húsevő lett. Inni általában vizet-teát iszik, néha egy kis szénsavas üdítőt, amiből a cola a kedvenc. Azokat eszi amiket én is szeretek/szerettem. Étvágyban teljesen Zoli. Nasizni ritkán szokott. Inkább zöldség (sárgarépa,paprika,paradicsom)-és gyümölcs párti (banán,alma,körte,narancs,kiwi újdonság az ananász). Kb. 12kg. Nem mértük már 5 hónapja,2 éves státuszon majdnem 11kg volt.
Fogak: Erről már regéltem egy párszor. Nem is írok többet, hosszabban róla. 19 foga van. Nem szereti mosni. Kezdenek romlani. Barna-sárga foltok jelentek meg rajtuk. Tudom, hogy apától örökölte, sajnos ilyen ez a genetika, neki rendesen mosva volt mindíg a foga, mégis hamar romlottak. Sajnos nálunk is rossz fogú a család, bármit tesznek ellene, akkor is. Szóval nem is idegesítem magam rajta. A napi két fogmosástól többet nem tudok tenni.
Gondolkodás: Nagyon befogadó kis agya van. Ismétlés után mindent megjegyez. A színeket felismeri, ha kérem bármelyiket ideadja. Számol-igaz kezdetlegesen, de tudja hogy mi is a lényege. Kirakózik, segítséggel kirakja a 25 db-os kirakót. A memóriakártyát nagyon szereti, és feltűnően hamar, megtalálja a párokat. A mesékhez kapcsolja a szereplőket, a kedvenc meséiből mindegyiket ismeri, legtöbbnek a nevét is tudja. Szeret elrejtőset játszani (én eldugok valamit a szobában, ő pedig felforgat mindent, míg meg nem találja).


folyt.köv.

Fogas

Azt sem tudom, hol kezdjem. Már kb. 2 hete szenvedünk a fogmosással. Nagyon drasztikus módszerekkel, és könyörgéssel, néha fenyegetéssel engedi megmosni a fogát. Kötelezően muszáj, mert már vannak rajta barna foltok, sőt már lyukad is. Pedig az első foga mikor kijött már mostuk. Most viszont annyira ellenkezik, hogy képes az ujjamat is leharapni, vagy beleharapni a kézfejembe, olyan mintha disznóvágás lenne esténként nálunk, annyira visít ordít! Megnéztem, nem fájhat az ínnye, makk egészséges, a fogai még a jó kategóriába sorolhatóak. Az első metszőkön vannak kis sárgás foltok. Az alsó rágókon (kettőn) pedig egy-egy barna folt. Ami, elhalványodik ha megmossuk. Szóval még nem lyuk szerintem.
Nem tudom rávenni a csendes fogmosásra, könyörgök neki órákat, elmondom, ha nem mossa úgy jár mint anya, hogy hiányozni fog 3 foga, és műfoga lesz, meg stb. Nem hatja meg. Akkor ha nem mosod meg Laura megyünk a doktornénihez, és ő fogja megmosni. Nem érdekli.
Lehet , most hogy beteg vagyok, az is közrejátszott, de nem érdekelt, úgy voltam vele, míg ordít legalább beleférek a szájába, és meg tudom alaposan mosni.
Mindig ilyen hangos lesz a fogmosásunk??? Sajnálom mikor sír, de nem volt türelmem, az elmúlt 3 napban ahhoz, hogy rojtosra beszéljem a számat, és akkor is ordítás legyen a vége.
Nálatok, hogy van ez??? Mivel tudnám rávenni, hogy ez nem fáj??? Az együtt fogmosás sem tetszik neki. Lenyalja a fokrémet és kész! Viszont ez már az ö fogainak nem elég. Szeretném ilyen állapotban tartani őket! Mert neki fog rosszul esni, ha oviban majd fogatlan lesz, és csúfolni fogják. Együtt vesszük a fogkefét, ő választ fogkrémet is!
TANÁCSTALAN VAGYOK!

Új háttér

Gyere tavasz, nagyon várunk már!

Napjaink

A hétvégénk lassan, de biztosan eltelt! Voltunk játszóházban, csavarogtunk a KÖKI-ben, igazi anya lánya programként betértünk a Bijou Brigitte-be, ahol Lau igazi csajként kiválasztott néhány csajos darabot. A gyűrűimet már régóta szeretné megkaparintani, így kapott azt is. Nem lehet elég korán kezdeni.

Annyira örültem, mert a nyakláncok fa gyöngyökből vannak, a hajgumik, és a csatok pedig biztonságosak. nem esnek le a kis díszecskék egy használat után. Kezdjük megszokni a hajgumi használatot, és hajráfot is szívesen felveszi, mert a szemébe lóg a haja, és idegesíti. Levágni nem fogom, alig vártam hogy megnőjön. :)

Aztán amit a hétre terveztünk semmi sem jött össze, hétfőn már éreztem, hogy nincs rendben velem valami, iszonyatosan fájt a fejem. gyógyszerrel elmúlt.

Éjszaka kétszer hánytam. Azt hittem csak elrontottam a gyomrom.

Tegnap már nagyon gyenge voltam. ma már mégrosszabb.

Remélem csak valami kósza vírus, és nem kapják el itthon tőlem. Elég ha én ilyen ramatyul vagyok.

Lauval néha alig lehet bírni, a hisztit már csak büntivel tudom kezelni. Nem kell itt hatalmas nagy büntetésekre gondolni. 10 percig nem szállhat le az ágyról, vagy az amúgy is lekorlátozott mese is elmarad! Nem mondom, hogy haladunk valamit, de nem adom fel. Képes bárhol-bármikor lefeküdni a földre, és oltári ordításba kezdeni. Ok nélkül, csak mert épp a másik kezét fogtam meg, mint amelyiket ő nyújtotta. Remélem, ez csak egy korszak és hamar túl leszünk rajta, mert lassan elszakad a cérna.

Amúgy meg olyan kis okos, érzékeny, csordultig szeretettel. Ha anyukámmal beszélünk telefonon, első kérdése az hogy "Beni" (Bence)??

A kérdésre hogy hogyan fogja elaltatni, azt válaszolja: "Tenbaba-tentebaba" és közben ringatja a kezében a semmit.

Esténként alvás előtt, mikor már mindannyian elcsendesültünk, fekszik köztünk, és magában elmondja a kis esti mondókáját: "Anya szer, apa szer.............." Mindenkit felsorol, és hozzáteszi hogy szer-azaz szeret. Aztán elalszik, hogy a nyakamat öleli. Ennél csodásabb nap befejezést nem is tudok elképzelni, és akkor már el is felejtem a napi 100 rettentő hisztit!

Laut is megtalálta a takonykór, de szerencsére, már nyoma sincs, szerintem kicsit megfázott, de a vitaminok nem engedték, hogy nagyobb gond legyen belőle.

A hétvégétől kissé tartok, apáék Pécsett fognak dolgozni, pont most lesz a legnagyobb havazás. Hát remélem, ez is csak annyira jön be a nagy időjósoknak, mint általában minden. 

Szóval havazás, most maradj el kérlek. :)

Gyógyulásom után, sok-sok terv van, amit meg kell csinálnunk,véghez kell vinnünk. :)