Elérkezett ez a nap is, ma volt az oviban az első kiscsoportos szülői értekezlet! :) Annyira vártuk már apával, mert ugye mindketten úgy éreztük, kötelező megjelenni! Így háromnegyed 5 előtt már ott toporogtunk az oviban, de jól is tettük, mert a vezető néni kedvesen beinvitált minket a szobájába, és ismét elnézést kért, és nagyon kedves volt.
Aztán hátraterelgettek bennünket, a leendő csoportszobába, az icipici székeken hellyel kínáltak, majd vártuk, hogy érkezzenek a többi szülők is. 25 fős lesz a kiscsoport, amiben lesz 4 középsős korú is, de még maradnak egy évet a kicsiben.
Tehát 25 fős csoport, és ha hiszitek, ha nem voltunk kb 10-en, ebben benne van Zoli, és egy másik apuka is aki jött anyukával. Ennyire nem érdekli a szülőket a saját gyerekük, erre még akármilyen munkahelyem legyen is, akkor is szakítok időt..............na megvan róluk a véleményem. Meg kell mondjam pedig, ez egy "pofavizit" volt, megnézték az óvónénik maguknak a szülőket, jókat beszélgettünk. Ha elsőre sok anyuka ilyen benyomást kelt, hogy el sem jön, akkor mit vár a továbbiakban???? No de sebja, mi ott voltunk, mind a ketten és ez a lényeg! :)
Kaptunk egy jelenléti ívet, alá kellett írni, hogy megjelentünk, majd megkaptuk a névsort, a jelekkel (SZÍVECSKE lett, nagyon örültünk neki, így nem kellett harcolni), és be kellett írni, hogy kb mikor visszük majd reggel-és el a kicsiket. (azért hogy ehhez igazítsák az ügyeletet, mert reggel 8 előtt, és du. 4 után ügyelet van).
Aztán átrágtuk a házirendet, elmondták a kis listát mit kell vinni, és mi a célszerű, nem részletezem, mert minden oviban máshol van.
Megbeszéltük az étkezést, a hiányzásokat, hogy csakis orvos által kiadott egészségi állapotot igazoló papírral kezdheti meg az ovit.
Bemutatkozott a 2 óvónéni ,akik majd végigviszik őket az iskoláig. Nagyon szimpatikusak, kedvesek és közvetlenek. Az egyik fiatalabb, kb 25 éves ő Gitta néni, a másik idősebb én 50 év (bocsánat ha mégis fiatalabb) körülinek néztem, ő Ica néni. A dadus néni nem láttuk, viszont a vezető néni nagyon kedves volt végig.
Jól felszerelt, kedves kis csoportszoba, elszigetelten, a nagyobbaktól, hátul a folyosó végén, külön wc-vel, mosdókkal, amit csak a kiscsoport használ.

A végére hagytam a kezdést, a beszoktatást: Mivel törvény szabályozza hogy csak a betöltött 3. év után kezdhetik a kicsik az ovit, így mi nem augusztus végén kezdünk beszoktatással, hanem szeptember közepén, és 26.-a után egész nap maradhat. Vannak, akik csak októberben kezdenek, mert ők akkor töltik a hármat! Még szeptember közepén lesz egy szülői, akkor már csak az óvónénikkel, és akkor minden apró pici részletet megbeszélünk.

Hát ilyen volt, szuper volt, és megható, elrepült az idő, ovis nagylányunk van! ♥

Képes Lulás :)

A disznófejű nagyúr........................

................éreztem megöl, ha hagyom! Ez a vers jutott ma eszembe Ady-tól. Speckó ez a pénzről szól, de én valahogy a mai délelőttömet be tudtam azonosítani! ***
Apa reggel elindult, hogy végre megnézze a listát az ovi ajtaján, nem volt lista. Bement hát a vezető óvónénihez! Aki kedvesen a kezébe nyomott egy határozatot, amin az állt, hogy elutasítják a Pozsonyi oviba való jelentkezést, mert betelt a létszám. Pislogott, apa nagyokat, majd elmagyarázta a vezető néni miért is. Mert történ egy csere, ide jön egy kislány a Virág oviból, Laura pedig megy oda! Ez le is volt mind írva a papírra. Apa megköszönte a felvilágosítást, és hát nem dől össze a világ, ha a másikba megy Lau, csak menjen. Szimpi ovi volt az is.
Útnak is indult a Virág ovi felé. ott már kint volt a névsor, de A. Laura Dorina nevet nem talált. Bemenni nem tudott, mert már zárva voltak az ajtók. Felhívta a Virág ovi vezetőjét. Aki bunkón, lekezelően beszélt vele, majd apa is váltott a hangnemen és elküldte a bús picsába. Mivel oda sincs felvéve Laura. Oké. Telefon Pozsonyi ovi, hogy hát nincs felvéve Laura a Virág oviba sem. vezető óvó néni pipa lett, hogy hát pedig megbeszélték a cserét, és a kislány jött ide Laura megy oda. Kéri apát nyugodjon meg. Majd ő beszél a másik vezető óvónénivel. Közben mi telefonon tartjuk apával a kapcsolatot! Már a sírógörcsön túl vagyok. Csörög a telefonom, egy pesti szám. Felveszem. A virág ovi az. Sajnálja a kavarodást (elbírom képzelni mennyire) fog postázni egy elutasító határozatot, mert közben megbeszélték a Pozsonyi ovival, és mégis oda kerül Laura. Oké. Apa közben hív, a Pozsonyi ovis vezető néni, nagyon sűrű elnézés kérések közepette, elmondta. Hogy akkor tekintse tárgytalannak amit ma reggel kapott elutasító határozatot, oda kerül Laura, mint ahogy már múlthéten megmondta a csere-bere előtt. Pipa volt és mérges a másik ovira. nem csodálom. Azt is elmondta, hogy kedden lesz 17 órától a szülői értekezlet, és majd ott megkapjuk a felvételt bizonyító határozatot.
Szóval, ilyen kalamajka után, Laura ovis lesz szeptembertől.

*** Hogy miért is jutott eszembe ez a vers. Mert ha hagyjuk a témát, és nem megy be ma apa, akkor jövő héten pislogunk, mint hal a szatyorban, hisz akkor csak elutasító határozatot kaptunk volna. És igen, fel kell emelni az embernek a hangját, ha kell akkor igenis olyan bunkónak kell lenni mint a Virág ovi vezetője volt. Mert ő elbaszott valamit, és nem ismerte be, még neki állt feljebb, még ő volt felháborodva, ez a baj ebben az országban. Szerencsére nem csalódtunk a mi Pozsonyi ovink vezetőjében, megoldotta, és kedves higgadt volt végig.
Tudjuk, hogy ez egy ilyen dolog, akadnak félreértések, hibázik minden ember. De nem mindegy ezt hogyan tálalja, örülök, hogy végül nem kell majd nap mint nap találkoznom a Virág ovis vezető nénivel. :)

Pápá bili én már nagylány vagyok

Eljött ez is. Már nincs szüksége holmi bilire. Hetek óta csak árválkodik a wc-ben. Nincs használatban, már nem zenél naphosszat! Ugyanis Lau nagylány lett, minden téren. Egyedül elvonul, felül a wc-re (szűkítő és fellépő nélkül), elvégzi a maga dolgát, precízen pontosan mint a nagyok, és lég frissít, ez a kedvence az egészben, majd kézmosás. Soha nem pisis a bugyija, és más nemű cucc sem figyelhető meg rajta. Ügyes. Ovis nagylány!
Annyi változás történt az elmúlt hetekben a kis személyiségében. Még mindíg inkább tartózkodó személy, és nem nyílik meg mindenkinek, aki szimpatikus neki annak másodpercek alatt barátja lesz. Furcsa, de igaz, mindenkinek a szemét vizsgálja első találkozásnál (csak van valami abban a mondásban, hogy "a szem a lélek tükre"), van hogy percekig csak néz mélyen bele, az ember szemébe.
Akit ismer és szeret, azt nagyon szereti. El sem lehet szavakkal mondani mennyire szeret. Mennyire ragaszkodik. Mennyire kis érzékeny lelkű.
Még mindíg mama fan, most már tudja ha csörren a telefonom az csak "Makit" mama (Margit mama, anyukám) lehet. Órákat tudnak csacsogni, igaz ehhez az is kell, hogy anyum sem rest és visszamegy gyerekbe, és csak csacsognak, nevetnek, bohóckodnak a telefonba.
Apaszerelem is van még a házunk a táján, nem is akármilyen, reggelente könnyes hangos búcsú, ha apa indul dolgozni. majd félóránként kérdés " Megjött apa?" "Hallom megjött" "Azt gondolom megjött" "Talán itt van már". Ezt játszuk este 6-ig. Ha viszont befut apa, onnantól anya akár ki is vonhatja magát a forgalomból. Nem számít hogy vagyok-e, elmentem-e. CSAK APA kell. De ez így van jól, szeretem, amikor ketten vannak, és olyanokról beszélgetnek, amit még én sem tudok, én sem értek. Hagy legyenek csak titkaik. Ez így van jól. Imádom őket.

Aztán a rossz, a hiszti, az eget rengető visítás, a semmi sem jó. Kiborító. Mindennapos. Fárasztó. Ha a kék pólót veszem elő, akkor a sárga kell. Ha a sárgát akkor a kék. Ha összepakolok a szobájában, akkor ez így nem jó, ha nem pakolok, akkor jön és kérdőre von "Mért van kupi??". Nem mindegy , hogy szoknya vagy nadrág. Sőt az sem, hogy melyik tányér. Az is nagy hisztit kelt, ha én zöld filctollal akarok rajzolni, de ő nekem a pirosat szánja..................... és még sorolhatnám.

Röviden tömören ilyen, akaratos, hisztis, elkényeztetett, imádnivaló, okos, szeretetgombóc nagylány! :)