Eljött ez is. Már nincs szüksége holmi bilire. Hetek óta csak árválkodik a wc-ben. Nincs használatban, már nem zenél naphosszat! Ugyanis Lau nagylány lett, minden téren. Egyedül elvonul, felül a wc-re (szűkítő és fellépő nélkül), elvégzi a maga dolgát, precízen pontosan mint a nagyok, és lég frissít, ez a kedvence az egészben, majd kézmosás. Soha nem pisis a bugyija, és más nemű cucc sem figyelhető meg rajta. Ügyes. Ovis nagylány! Annyi változás történt az elmúlt hetekben a kis személyiségében. Még mindíg inkább tartózkodó személy, és nem nyílik meg mindenkinek, aki szimpatikus neki annak másodpercek alatt barátja lesz. Furcsa, de igaz, mindenkinek a szemét vizsgálja első találkozásnál (csak van valami abban a mondásban, hogy "a szem a lélek tükre"), van hogy percekig csak néz mélyen bele, az ember szemébe.
Akit ismer és szeret, azt nagyon szereti. El sem lehet szavakkal mondani mennyire szeret. Mennyire ragaszkodik. Mennyire kis érzékeny lelkű.
Még mindíg mama fan, most már tudja ha csörren a telefonom az csak "Makit" mama (Margit mama, anyukám) lehet. Órákat tudnak csacsogni, igaz ehhez az is kell, hogy anyum sem rest és visszamegy gyerekbe, és csak csacsognak, nevetnek, bohóckodnak a telefonba.
Apaszerelem is van még a házunk a táján, nem is akármilyen, reggelente könnyes hangos búcsú, ha apa indul dolgozni. majd félóránként kérdés " Megjött apa?" "Hallom megjött" "Azt gondolom megjött" "Talán itt van már". Ezt játszuk este 6-ig. Ha viszont befut apa, onnantól anya akár ki is vonhatja magát a forgalomból. Nem számít hogy vagyok-e, elmentem-e. CSAK APA kell. De ez így van jól, szeretem, amikor ketten vannak, és olyanokról beszélgetnek, amit még én sem tudok, én sem értek. Hagy legyenek csak titkaik. Ez így van jól. Imádom őket.
Aztán a rossz, a hiszti, az eget rengető visítás, a semmi sem jó. Kiborító. Mindennapos. Fárasztó. Ha a kék pólót veszem elő, akkor a sárga kell. Ha a sárgát akkor a kék. Ha összepakolok a szobájában, akkor ez így nem jó, ha nem pakolok, akkor jön és kérdőre von "Mért van kupi??". Nem mindegy , hogy szoknya vagy nadrág. Sőt az sem, hogy melyik tányér. Az is nagy hisztit kelt, ha én zöld filctollal akarok rajzolni, de ő nekem a pirosat szánja..................... és még sorolhatnám.
Röviden tömören ilyen, akaratos, hisztis, elkényeztetett, imádnivaló, okos, szeretetgombóc nagylány! :)
