Kicsit megkésett bejegyzés, kicsit kusza apák napja! :)
Viszont nem felejtettük ám el. Vasárnap ugyan nem tartózkodtunk itthon, így a mamáéknál "csak" egy hatalmas cuppanósat kapott apa. Majd ahogy hazaértünk el is készítettük neki Lauval az ajándékot.
Ama kreatív videó a facebook-on is ennek a hatására készült, mert most már napi szinten lábat-kezet fest és nyomat! :) Szóval hamar elkészültünk az apa ajándékával, mert közreműködő volt nagyon a kisasszony! Volt itthon egy fa képkeret, ami fehér festékkel már elő volt kezelve, kiszedtem belőle az üveglapot és a hátulját és Laura bíztam.
Fesse ki, csinosítsa, ahogyan ő szeretné.
Majd lábat-kezet festettünk, és ezt a nyomatot tettük bele a képkeretbe.
Itt megállni tilos volt, így még egy versikét is írtunk apának, ami képeslap szerűen készült el, az eleje telis-tele apró pici ujjlenyomatokkal, a hátuljára pedig megint csak egy kis kezecske lenyomat került!
Gondosan "becsomagoltuk". Aztán letettük pihenni az asztalra. Lau alig várta hogy apa befusson, már az ajtóban várta, és szaladt a kis ajándékával. Volt nagy öröm és meghatódottság. Öröm volt rájuk nézni ahogy egymás nyakát szorították! :)
Bartos Erika
Apához
Mikor leszek én is felnőtt?
Mond el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mond el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e, mond, korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!
