Fotókönyvet szeretnék csinálni (csináltatni) Laura fotóiból. nem annyira tetszenek a hagyományos elrendezések, az alap fotókönyvben, így újra a scrap-hez nyúltam! Régebben (kb.3 éve) nagyon sok scrap tagságom volt, és szebbnél szebb oldalak kerültek ki a kezem alól, azóta még a PS-t sem nyitottam meg, nem hogy készletekkel dolgoztam volna.
Most sem ment ez könnyen, minden a feledés homályába merült, és már nem is vagyok olyan kreatív ilyen téren mint annó.
Így templatek segítségével próbálom tökéletessé varázsolni az első fotókönyvünk lapjait. Nehézkesen indul a dolog, de biztos vagyok benne, mire az 50. oldal is elkészül újra élvezni és tudni is fogom a dolgokat.

Első körben itt van az első kettő oldal, ami majd valahol helyet kap a könyvben, nem időrendben csinálom, viszont a könyv az az első percektől lesz. Amihez épp kedvem van. Ezek nem olyan régi fotók. Majd később nyúlok csak a mappák mélyére :)

Gondolkodunk, tervezünk, listázunk.......................

Azt hiszem mostanság listázós füzetet kell majd nyitnom.
Az első sorban izgató lista az az ovis lesz. Mi kell, hogyan kell stb. Ezt már szívem szerint írogatnám, de meg kell várnunk a zöld utat az ovitól. Holnap reggel benézünk, nincs e véletlenül már kint papír a nevecskékkel az ajtón. Ó el sem tudom képzelni mi lesz ha elolvasom és ott a neve, azt még úgyse tudom el gondolni, mi van ha nem lesz ott, mi van ha nem veszik fel. Apa szerint erre nem is szabad gondolni, mert azt kapjuk az élettől amit várunk. No tehát én azt várom hogy igenis felveszik, és punktum, más variációt nem fogadok el (hihi erről eszembe jutott egy bölcsesség: "Két fajta vélemény van, az egyik az enyém, a másikat meg leszarom").
Szóval teljesen ovi lázban égünk, sokszor járunk arra autóval, Lau pedig csak mondogatja, hogy ő bizony oviba akar menni. Remélem teljesül a vágya.

A másik listás téma, ami mostanában aktuális, a nyaralás. Mit vigyünk, mennyit, hogyan pakoljunk stb. Kicsit nehezebben fogom most összeállítani a pakkot. Mert míg tavaly annyit pakolhattam amennyit akartam ( helyesen: amennyit az autó elbírt, és elfért a csomagtartóban), most szabályoz a reptér, és a súlykorlát. nem félek mert 40 fokos hőségre számítok, így fürdőruhán, bikinin kívül szívem szerint, csak 2 lenge nyári ruhát vinnék, arra az esetre, ha ki akarunk mászni a tengerből, vagy a medencéből. DE mivel bármi lehet, így engedek és egy-egy hosszú felsőt, és gatyót is eltűntetek majd a bőrönd mélyére.  Remélem nem lesz rá szükség . :) Aztán még számvetek gyógyszerek ügyben. Biztos ami biztos alapon, mindenből egy kicsit. Aztán még ami jön sorba. Sok minden nem kell, 4 csillagos szálloda, teljes ellátással. Ötleteket szívesen fogadok. Aztán görcsben is kicsit a gyomrom, nem repültem még, félek az ismeretlentől. De nagyon. Remélem addigra leküzdöm, és élvezni fogom, ezt az új élményt. vagy altatóval felszerelkezve indulok ki a reptérre. :) :D

A listák sora nem ér véget, a lakáskeresésénél is listám lesz, de az inkább jobban fog hasonlítani kérdőívre mint listára. Nem esünk még egyszer bele ilyen hibákba mint most.

Szóval azt hiszem író deák leszek a következő hónapokban. Legalább gyakorlom kicsit, mire újra munkába állok! :)

Állatkert

Nem-nem, nem voltunk egyik állatkertben sem. Nálunk van egy kisebb! :)

Első és legkedvencebb Launak, a csigafarm. Nem kell, hogy eső essen, mert ha locsol éjjelente az öntözőrendszer, reggelre ellepik a járdát, a kisebb nagyobb csigák. Nekik tanultuk meg a "Csiga-biga gyere ki.........." mondókát. Ha épp eltűnnek, akkor hangos énekelésbe kezd, és keresi lelkesen. Rendszerint 4-5 állandó csigánk van, de bővül és cserélődik is a csapat. A papa, minap keresett Laurának csigát, mert épp egyet sem találtunk. Sikerrel is járt, igaz annyi bibi volt az egészben, hogy üres csigaház volt csak. Szerintetek kellett a kisasszonynak??? Nem!!!! Duzzogva elvonult, és csak hajtotta: - Nem jó, nem kell, eltűnt, meghalt a csiga belőle! :)
Aztán vannak még itt, mindenféle réti-mezei dolgok. Béka, szöcske, giliszta....ez utóbbitól a hideg is kiráz. De apával jó móka keresgélni a földben őket!
Jelen pillanatban 3 szöcske van egy befőttes üvegben, akik más nevet nem is kaphattak, mint Ugri (a szöcskelány, a Bogyó és Babócából). 2 csiga, akik most kerültek elő, és egymásra másztak, Laura pedig plasztikai sebész módjára szedné szétfelé őket, kértem hogy ne, de hajthatatlan.

Aztán vannak macskáink is (amik ugyan nincsenek, de a szomszédnak vannak), akiket én nem nagyon szeretek, sok féle bacit és miegyebet hordoznak magukba, na de úgysem nagyon állnak meg visító gyereknek, aki nem mellesleg ilyen kiáltással közeledik feléjük "Kittyyyy, cicc-cicc gyere nyalj meg".
Szóval a macskák menekülnek, a giliszták is ezt tennék, de segít apa, a csigának pedig semmi esélye, márpedig itt akkor is, nagy adaggal kapnak Lau nem gyenge szeretetéből! :) :) :)

Szanaszét

Lassan, azt veszem észre magamon, hogy a blog már egy nyűg. Mikor ez az érzés kezd a fejemben piszkálódni, gyorsan elhessegetem. Rólunk szól, Lauráról............nekünk, neki...............ha majd felnő, tudja mikor mi történt, vele, velünk.  Azt hiszem, változni fog a téma, hogy legyen kedvem írni. Lauról nem tudok minden nap oldalakat regélni, mert vagy nincs miről (ez túlzás, mert mindíg van), vagy mire odaérek, hogy képernyőre vessem, aktualitását veszti.
Ezért innentől, itt aztán lesz minden. Programok (amire elmegyünk, vagy elmennénk, esetleg csak érdekes) egy kis kreatívitás (hamarosan hatalmas fába vágjuk apával a fejszénket, de erről majd akkor). Egy kis fotózás (mert csak gyűlnek a fotók, amin mondjuk nem Lau van), egy kis sütés-főzés, egy kis divat, egy kis ez meg az, no és persze CSALÁD......LAURA......CSALÁD........LAURA és így tovább.

Még ki kell élvezni, ki kell használni, hogy "akkor ülök le a laptop elé amikor akarok" ( kisebb nagyobb zavaró tényezők persze vannak) :) :) :).
Mert szeptembertől, remélem megváltozik az életünk, remélem hatalmas fordulat lesz minden téren. Remélem minden úgy lesz, ahogy szeretnénk. Csak pozitívan.
Addig is remélem, tartalmas bejegyzések fognak születni, magunk, és persze a kis olvasó csapatunk örömére. :)

Itt gyorsan meg is említem, az én kis szavaló törpömet. Hihetetlen, milyen szivacs agya van. Csak úgy szippantja magába a mondókákat. 2 nap alatt megy teljesen, hiba nélkül a "Csiga-biga gyere ki......" és a "Boci-boci tarka.............". Csodálkozó mama, papa, család, hogy egyik napról a másikra miket produkál. Folyamatosan hallgatjuk a mondókákat és Bartos Erikát........... már Bogyó és Babócánál nagy fanok lettünk, aztán mióta Timi felnyitotta a szemünket a versesköteteire, és a megzenésített versekre, azóta még jobban szeretjük.
Most jelenleg még ő a legnagyobb kedvenc, nagyjából már ennek is megy a szövege Launak, de még nem mindenhol érthető (videót nem tudom mikor tudok hozni a verseléséről, mert csak magának mondja, néha nekünk is, de inkább egyedül a maga kis világában szeret verselni, no majd lopva videózok)