Megint nem adhatom azt a címet, hogy bepótolós....:D Pedig az. 2 hónapja, hogy nem írtam.
Rohannak a hetek.

Sajnos a nagy időnket a betegeskedés töltötte ki. Nekem volt egy nyálmirigy gyulladásom, amire antibogyó is kellett sajnos, Laurának egy középfül, szintúgy gyógyszerrel.
2 hétig volt itthon, mire azt mondtam, hogy na meggyógyult, most 2 hét után újra takonykór, nekem is, neki is.
Nekem a térdem is szórakozik, izületi gyulladás folyadékkal. Mire a rosszullétek elmúltak, és végre élvezhetném a pocakosodást, jön ez, és 10 napra szigorúan ágyba kényszerít. gyógyszer nélkül kell felszivódni a folyadéknak, vagy a kontroll vizsgálaton, le kell csapolni. Mit ne mondjak, remek.

Közben túl vagyunk, genetikai UH-on, babamozin, idegeskedésen, orvos és kórházváltáson is.
Szerencsére minden rendben Kistesóval, nő szépen, ficereg, bukfencezik, bulizik, rúgja szét a ház oldalát. Sajnos mindkét veséjében találtak tágulatot, ami hála Istennek a normál tartományom belül van, teendő nincs, havonta ellenőriztetni kell. De amúgy sem kell ezen aggódni, mert kisfiúknál ez gyakori, és bizony tesóka tuti hogy KISFIÚ. Reméljük születésre eltűnik, ha nem, akkor legkésőbb 6 hónapos koráig kinövi. Reménykedünk :)
Neve nincs szegényemnek, vagyis van, legalább 5, de egyik sem az igazi. Lauránál tudtuk, hogy Ő Laura......csak nem orrol meg ránk ezért, hogy még nem nevén szólítjuk :)
Sokkal másabb ez a terhesség, most nincs a cukormáz, és rózsaszín köd, persze imádom már most Őt is, de nincs idő annyira émelygősen átélni, mint Laurával. Akkor csak Ő meg én voltunk, most van egy 6 éves, aki rettentő sok figyelmet és törődést igényel. Most vannak a betegségek. A bajok. Akkor is voltak persze, de akkor más volt. Most nincs csöpögés......csak este :) Mert persze van, de nem non-stop. Este, mikor már mindneki alszik, vagy csak épp a dumagép csendesedik el. Akkor odabent beindul az élet. :) És akkor van idő néhány percig könnybe lábadt szemmel érezni a mocorgását, simogatni, és álmodozni róla ♥ Csodaként élem meg őt is, csak pörgősebb csoda ként, túl a felén, lassan a szülés miatt fogok parázni. Laurával több idő volt, lassaban teltek a napok. De jó is ez így, második babát már rutinnal vár az ember, nem kell annyi idő :)

A nagytesó lelkes, imádnivaló pocakpuszilgató lett. Reggel oviba menet előtt, hazajön első dolga. És persze beszólogat, hogy már tényleg dinnye alakú a hasam. És nyugtázza, hogy minden rendben, fiú is, egészséges is, most már csak a nyarat kell várni. Persze a szerencse ismét neki kedvez, pont a kiírt dátumunk előtt zár az ovi 1 héttel, és egy hónapig nem is lesz nyitva. Nem így terveztem, reménykedtem, hogy nyár elején júniusban bezár, és mire szülni indulunk újra nyitva lesz. Így retteghetek majd attól, hogy mi van ha ketten vagyunk itthon, és beindul a buli, és apja a város másik végében, és mentőt kell hívnom és hova rakom Őt............. :D

Statisztikailag: ma vagyunk, 20+3 hetesek, én mérlegem szerint 0kg hízás, majd védőnő szerint hétfőn megtudom, kiírt dátum július 5-e.

Aztán lehet már csak szülés után jelentkezem, amennyire sűrűn írok :)

Bepótolós.......

Most aztán tényleg nem közhely, hogy rohan az idő. Azt sem tudom mivel kezdjem ezt a "bepótolós" bejegyzést.
Már a karácsonyon is túl vagyunk, volt mikulás, volt doki, Uh és miegymás.

Ami talán a legfontosabb, nem vagyunk betegek, békében, csodásan telt az ünnep. Csodálatos karácsonyi ajándékot kaptunk a jó Istentől, egy egészséges KISFIÚ tesót.
Vagyis úgy néz ki, hogy öcsike érkezik hozzánk. 23-án ugyanis megvolt a kombinált teszt, ahol ugye a Down és Edwards kórra szürnek. Vérvétel és nagy-genetikai UH.
Gumimaci bújkált, nem nagyon volt elemében, de így is sikerült lemérni, minden rendben vele, tarkóredő tökéletes és orrcsont is látszik. :)
Doktornéni szerint 80%, hogy kisfiú.... ♥ Meglepődtem, mert én szinte biztosra éreztem, hogy Emili zoé lakik a pocakban, és most olyan furi, de nincs fiú név, ami tetszene.
Át kell programozni az agyamat, hogy FIAM fog születni.
Persze a család többi tagja, biztos volt a tesó neme ügyében, így őket nem érte meglepetés. :)

Ugyan ezen a napon megvolt a 7 kémcsöves nagy vérvétel is, annak az eredménynek is a birtokában vagyok már. Januárban még egy gyors fogorvosi vizsgálat, aztán védőnő és doki.........

Ma már a 13. héten is túl vagyunk, és mondjátok nekem, hogy nem repül az idő. Pocak még nem kivehető, amúgy is volt egy "kis" pocakom, de szerencse a fogyásnak, nagyon jól érzem magam, a vérnyomásom, is tökéletes, gyógyszer nélkül. A hányás is megszűnt, néha egy-egy öklendezés émelygés még befut, de már túlélem.
Enni eszegetek, hús és kenyeret nem, egyáltalán. Egyszerűen nem tudom a számba venni, meg tudnék halni, már a gondolattól is. Minden mást igen, egyik nap jobban, másik nap kevésbé.
Szóval így a 13. héten  hízás 0 kg.

Aztán Lauráról is kellene írnom, de most ennek is örülök, hogy ennyi idevésődött. Talán legközelebb, az nem tudom mikor lesz :)

Kedvenc:

Szétcsúszva

Nem kicsit.
Rosszullét, hányás, fogyás, gyengeség, álomkór.......... ezek így szépen sorban, felváltva, együtt, külön-külön, de jelen vannak.
Azt hiszem sosem lesz vége, pedig akárhogy is számolok, még a legjobb esetben is 3 hétig tartani fog.

Egyébként jól vagyunk, növöget a kis babszem, a nagytesó izgatott, mikor lesz már itt köztünk, minden este erről témázgatunk. Most várjuk a Mikulást, és agyban készülünk a karácsonyra. Csak agyban, mert erőm, energiám és kedvem most valahogy nincs hozzá. Remélem változni fog. Tavaly ilyenkor már pompázott a lakás a díszektől, volt egy adag mézeskalács is sütve, sőt adventi koszorúnk is volt. most semmi sincs :(

Ma sikerült a Magzati Diagnosztikai Központba időpontot kérni, dec. 23-án megyünk a kombinált tesztre. Mehetnék a kórházba is, de mivel ott ismerem a várakozási időt, és a szonográfusok alaposságát, inkább fizetek. Amúgy is, ezekkel a rosszullétekkel ha addig megmaradnak, biztos nem bírok 2 órát ott várakozni. 
Remélem minden rendben lesz.

A védőnőt viszont nem tudom elérni október eleje óta, akkor kellett volna vinnem Laurát az 5 éves státuszra, napi szinten hívogattam a tanácsadót, a mobilszámát. Új, még sosem találkoztunk, máshoz kerültünk. Aztán mikor pozi lett a tesztem feladtam a státuszra való időpontkérést, majd gondoltam most elérem és egycsapásra elintézzük. Másfél hete hívogatom naponta...........Jó aláírom, újítják a rendelőt, de akkor is......ezért úgy döntöttem befejeztem a hívogatást. Hétfőn időpont nélkül 4-re betoppanok, aztán csak szóljon egy rossz szót. 
Ma kicsit jobb, nincs olyan erős émelygés, leányzó itthon, "takonykór", holnap 9-kor megy a Mikulás az oviba, be kellene vinnem a "bulira", remélem sikerül, és nem lesz róka koma.

Haladunk

Rettentő másfél hét van mögöttem, megsaccolni sem tudom, hogy mennyi még előttem.
Reggeltől estig hányás-Rosszullét-émelygés.
Eleinte a joghurt és a hideg tejföl megmaradt bennem, talán másfél napig. Utána próbálkoztam a levessel,az is ideig óráig jó volt. De kb . 4-5 napja, csak kifli tea de az is kijön, nem mind, de sokat hányok.
Majdnem 6kg-val vagyok kevesebb, mint a pozitív tesztemkor. Nem meglepő, Lulával is így volt, csak átélni nagyon kemény.
Csak alszom, fekszek, hányok....semmit sem tudok csinálni, annyira nincs erőm, hogy a mosógépet kipakoljam. Remélem már nem sok van, mert kezd az erőm nagyon elfogyni .

Pénteken volt UH, 4mm-es dobogó szívű kis "paca" van a pocakban. <3 Megnyugodtam, innentől már minden rendben kell, hogy legyen. Decemberben már a 12 hetes Uh-ra megyünk :)

Aki pocakot vár azt el kell keserítsem :( Az első a mai........