A legjobb cím. Mert szinte szerelembe esett velük. Tényleg kis kedves mesék, és még alattomos módon tanítanak is. De már nincs kedvenc,ők így sorban jöhetnének reggeltől estig,egymás után, egyszerre,felváltva.

Muszáj volt keménynek lennem és rendszert bevezetni. Reggel egy óra, alvás előtt míg el nem alszik, és este is egy órácska. Mert egyébként egész nap nézné....................! Ami már baj lenne! De még időben elkaptam, és így megállapodtunk.

Szóval ők azok:

Nagylány

Le kell jegyeznem, mert nyomtalanul nem maradhat. Laura szobatiszta. Nem holmi néha bilibe pisilek téma. Nem-nem. Teljesen 100%-ig. Éjszaka, az autóban stb.

Már bili sem kell, csak a wc, mint a nagyoknak.

Van egy kis fellépője, odateszi a wc elé, felmászik, pisil............használja a papírt, lehajtja a tetejét, rámászik, leengedi, légfrissítőt használ (a falra szerelhető,kis pumpásat).

Ma egyedül kakált is, ott pedig popsitörlőt használt, igaz azt leellenőriztem. :)

Nagyon büszke magára és mi is rá. 

Tegnap a kocsiban sem pisilte össze magát, pedig 3 órás az út hazáig! Igaz az első dolga mikor hazaértünk a wc megtámadása volt. :D :D

Mehet oviba, ami hamarosan el is érkezik, már csak 4 hónap a beiratkozásig! :)

Lemaradtam?

Ideje egy új bejegyzésnek hisz olyan dolgok történtek velünk a napokban, amit mindenképp le kell jegyezni.

Csütörtöktől tegnapig anyukáméknál voltunk vidéken.

Hogy egy országon belül ekkora legyen a hőingadozás, és a csapadék milyensége az már csúcs.

Itthonról, úgy indultunk el, hogy szakadt az eső, mamáéknál pedig 10cm hó volt. Elég későn értünk oda, de ki kellett használnunk a havat, így birtokba vettük a csendes kis utcát (ahová még a hótoló is csak éjjel 1 kor jut el) .

A bokáig érő hóban mókáztunk még este 9 kor is. Olyan kellemes idő volt, szakadt a hó és egy csöpp hideg sem volt.

Laura hasalt, nyalogatta a havat, érdekes fejet vágott mire rájött hogy ez nagyon hideg.

Furcsa volt neki, mert ez volt az első nagy havas igazi, maradandó élménye.

Előkerült a szánkó, és mi felnőttek kicsit újra gyerekek lettünk.

 Az elmosódott kis foltocska Lau akar lenni, csak olyan szélvész volt, a kisasszony, hogy nem tudtam lefotózni rendesen.

Apa nem fázik, mindenkinek télikabát, rajta csak egy felső, amiből csavarni lehetett a vizet mire beértünk.

Jó volt látni, hogy is kikapcsolt teljesen, és önfeledten mókázott velünk! :)

 Ilyen hatalmas pelyhekben hullott a hó, ez a kép teljesen visszaadja, az élményt! :)

Szinte már ki sem látszanak a gyerkőcök a hóból, jó kis móka tény és való. De az autóval való közlekedés már nem annyira.

És tényleg éjjel egykor jött a hótoló, akkor már kb. 15cm volt, és letaposott, na azt tuti nem takarította volna el, egy komoly gép sem.

Mi élveztük volna, csak másnap reggelre már csak latyak volt mindenhol.

Aztán másnap reggel (péntek) jött a telefon, amire annyira vártunk már mindannyian. Nővérem volt az, hogy a szülőszobán van. Sajnos, már zavaros volt a magzatvíz, és veszélyben volt a kisBence. Így minél előbb túl kellett esni a szülésen. Fájások nélkül kicsit ijesztő, így burokrepesztés volt. Mire anyukámmal odaértünk, már az ágyon feküdt, sógorom a szülőszoba előtt szambázott (ő egy vérvételtől is elájul). Így nosztalgiáztunk egy kicsit, ugyanis, mikor a nagyobbik fiúcska született, akkor is ott szambáztunk ketten a szülőszoba előtt, és most is. Igaz az már 8 éve volt. Aztán 4,5 óráig csak járt a szánk, nem is tudom már miről beszéltünk, szerintem mindenről, csak hogy nyugtassam kicsit. Míg nem 13:00 kor kikukkantott egy fej (anyum) az ajtón, és csak ennyit mondott megvan!

Azt a percet sosem felejtem el, mikor a sógorom a nyakamba borult és annyit mondott, de jó hogy itt vagy Kislány. (ez a nevem, ő így hív, mert kb 10 éves lehettem, mikor megismert, és azóta neki én csak a Kislány vagyok) Nagyon örültem, hogy ismét sikerült ott lennem, jóval tapasztaltabban mint 8 éve.

Sosem gondoltam, hogy ennyire ki fog meríteni, egy szülés, aminek nem én vagyok a résztvevője. Ahogy hazaértünk (kb.délután 4volt) bedőltem az ágyba, azt sem tudtam hol vagyok, elaludtam......arra ébredtem, hogy apa kelteget, hogy ébredjek, mert viszi vissza anyumékat nővéremhez, a vacsival.

Szombat reggel ismét óriási havazásra ébredtünk, reggeli után első dolgunk volt kimenni az udvarra. ismét volt itt minden, hóember építés, és nagy csaták, esések. Jól éreztük magunkat ismét.

Hamar eltelt a nap, elfáradtunk, vasárnap ébredtünk, ebédeltünk, és indultunk is vissza, ugyanis apának kezdődtek ma a dolgos hétköznapok! :)

Mi sem maradhatunk ki

Péntek délután mikor megérkeztek nővéremék, gondoltam csináljunk egy kis "családi" programot. Így az Ancsikám által ajánlott, otthon készíthető gyurmát készítettük el. Csupa mosoly és vidámság volt minden. A két "bátyus" élvezettel gyúrta a "tésztát" adagoltuk a színeket (következő alkalommal, ételfestéket is fogunk használni) italporral.
A végeredmény egy jól gyurmázható, szuper állagú kis készítmény lett. Péntek óta még mindig szuper, nem száradt ki, pedig csak egy fém dobozban tároljuk őket!

Készültek belőle minden féle szuper dolgok, nagyon jó kis délután volt! :)

Mert örömet szerezni jóóóóó

Elővettem a horgolótűimet, és egy nagyon ötletes dolgot készítettem Launak. Azért használom rá az ötletes szót, mert nem igazán olyan lett mint az eredeti, kissé esetlen, de első próbálkozásnak tökéletes szerintem. Sőt azokért a csillogó szemekért, és a puszi áradatért megérte egy egész napot pepecselni vele. Igaz még a pöttyök sem kerültek fel a hátára, mert Lula ki sem adja a kezéből.
Nem is beszélek itt tovább, remélem ti is felismeritek ki akar lenni, Lau kedvenc horgolt figurája:

Aludni jó

Érzékelem, tapasztalom, hogy szeret aludni, és pihenni. Minden nap, alszik egy hosszút, egy kiadós udvari munkálkodás vagy séta után. Általában 13-17 között 2,5-3 órát!!!!!!!!!!!!!! Mióta itt van velünk, el sem tudnám mondani, sőt egy kezemen meg tudnám számolni, mikor aludt ennyit.
De nem bánon kell a kis szervezetének, és ha délután 5kor ébred fel, 10kor már akkor is alszik ismét. Ha nem alszik akkor vége a napnak, és az estének, giga hiszti, hihetetlen csapkodással vergődéssel. Sosem gondoltam, hogy egy 2 éves is tud ilyen hisztit csinálni. Tegnap épp ez a nap volt ideje sajnos nem volt szegénykémnek, mert olyan elfoglaltság mellett mint az Legózás papával, vagy épp a kastély rajzolás, nincs idő holmi alvásra.
Este már a tűrőképességem határát feszegette, sajnos apa is sokáig melózott, így papára és rám maradt a nyugtatás. Mire apa hazaért, már a hajam az égnek állt, és mondtam, hogy itt van a határ, úgy érzem megbolondultam. Jó akkor öltözzünk, elmentünk vásárolni, hazafelé (olyan fél 9körül) Lula elaludt, és már csak a kabátot és a sapkát kellett levenni róla, reggelig aludt. De még hogy reggelig, fél 9kor keltünk.
Olyan jó volt kipihenni magam. Most már ismét újult erővel állok akár egy nem alvós naphoz! Ezt csak csöndben és halkan, hogy meg ne hallja az érintett, és ma is úgy gondolja hogy nem alszik. Kicselezem, és még azelőtt lerakom csucsulni, mielőtt nővéremék ideérnek, mert akkor ma este hajtépés lesz a részemről! :)

Mint a búgócsiga................

Úgy pörög mostanság, az életünk, a napjaink.  Szerdán jött apukám, egy kicsit unokázni, majd csak vasárnap tér haza. Ma pedig jönnek nővéremék is. Anyukám sajnos igen sűrű beosztásban dolgozik, így ő nem tudott most jönni.
Mióta papa itt van, Lau meg van táltosodva, pörög és beszél. Ilyet még nem láttam. Mivel mi már fél szavakból is megértettük mit akar, ezért nem is erőltette meg magát, hogy elmagyarázzon valamit. A papa viszont még nincs ennyire kifejlődve ezen a szinten, tehát ha nála el akar élni valamit, nem elég egy-egy szó. Muszáj "megfogalmazni" amit szeretne. "Papa gyere kaccsojjjj cincint" vagy "Anya, Lula csicsi baba" és még az is volt, "Anya, papa booo iszi" (anya, papa bort iszik) :D :D :D
Szóval szépen haladunk, és ez annak köszönhető hogy nem csak ketten vagyunk. Kíváncsian várom a ma délutánt, amikor is befutnak nővéremék. Mi lesz itt, csend és nyugalom :D :D az tuti nem! :)
papával sétálnak, hóembert renoválnak. Tegnap kétszer voltak HÉV-et nézni, nagyon jó idő volt, igaz ez a hóemberünk rovására is ment, ugyanis nagyon-de nagyon "etűűűűnt". Így nekiláttak és a megmaradt hóból megpróbálták, megrenoválni a hóembert.  Kisebb nagyon sikerrel, ma reggelre már csak a fazék és a sál látszik a földön! :) Még Lula (így kell hívni tegnaptól Laut, mert ő is így hívja magát) nem vette észre, attól tartok lesz nagy reklamáció ha meglátja, hogy nincs. Szerencsére már túl vagyunk a Micimackó: Zsebi hógondja című részen, amiben ugyan ez a helyzet állt fel, hogy eltűnik a hóember, mert melege van. Ha esetleg hiszti lenne, majd bekapcsolom neki, hogy nézze meg újból! :D :D

2012

Gondoltam írok már erről a egy bejegyzést, mert annyira felháborítónak tartom a média tudatos pánikkeltését. Plusz mikor megláttam, hogy már Esztim te is tartasz ettől, akkor 100%ig biztos lettem, hogy ezt most leírom.
Szóval, mindenhol ezt szajkózzák, 2012-ben világvége. Ennyi volt itt lesz a vég. Szerintem ez csak nézőpont kérdése. Van akinek már tavaly eljött a vég, amikor a több 10 milliós házát elvitte a bank, és kénytelen volt az öngyilkosságot választani. Vagy aki az évet éhezéssel, fedél nélkül kezdi, annak már most itt van a világ vége, és nem gondolja hogy majd ebben az évben december 21.-én lesz.
Aláírom, hogy sok mindent meg tudnak mondani a nagy okosok, és hogy valamit még el is találnak, de azt nekem ne mondja senki, hogy most él a földön olyan ember aki tudja mikor lesz vége, eme borzasztó világnak.
Nézzünk csak vissza a múltba, tisztán él az emlékeimben, amikor 1999 szilveszterén, 11 éves kis gyerekként rettegve vártam az éjfélt, mert akkor is világvégét várták az ezredforduló miatt. Akkor a számítógépek meghibásodását, meteor becsapódást, hetekig tartó áramszünetet, és éhezést jósoltak.
Ennek ellenére, eljött az éjfél, mint egy átlagos napon, és 2000-be léptünk. Még a levegő sem változott, nem hogy meteor jött volna.
Szóval én ezt a 2012. dec.21-et is ilyesféle, vergődésnek tartom, és nem hiszem el (nem akarom elhinni) hogy a sokak által kedvenc filmekben (pl. Armageddon) lévő világvége most év végén vár ránk. Nem fogom az egész évet rettegésben leélni Jöhetnek természeti katasztrófák (amik eddig is voltak szökőár, földrengés), vagy éghajlat változás, de ez mind-mind már most is jelen vannak. Nem értem miért kell ez a tömeges pánikkeltés.
Ha pedig tényleg így lesz, akkor úgy sem tudunk tenni ellene semmit, mert itt nem fogja a földet egy Arnold Schwarzenegger, vagy egy Bruce Willis sőt még egy Ben Affleck sem megmenteni.
Akkor annyi volt kész vége. Meghaltunk.


Nem pánikot kellene kelteni a médiának, hanem nyugtatni az embereket, és kitiltani az összes tv csatornáról a sok jósló, és médiumokkal teli műsorokat. Mert a válság ellenére, a 600Ft -os percdíjért a magyar ember betelefonál, egy kis pénzenergiáért.


Fúúúúj-fúúúúj és mégegyszer fúúúúúj.
Én csak annyit teszek, hogy próbálok, úgy élni, úgy nevelni Laurát, hogyha egyszer tényleg eljön az a bizonyos világvége, ne kelljen rettegnem a haláltól, és előre megváltott bérletünk legyen a menyországba.

Nosztalgia

Amikor még Lau csak a pocakban volt. Amikor még csak álmunkban láthattuk őt! Amikor már nagyon vártuk.

Pocakos képek kerültek a kezem alá. Jó volt nosztalgiázni, felidézni mi volt akkor!

Változnak az idők, napról-napra....

Egyik nap ez, másik nap az. Annyit változik napok alatt az érdeklődése, hogy csak kapkodom a fejem. Nem beszélve szókincséről, de ez egy másik bejegyzés témája.
Mire beszereztünk, minden féle Bogyó és Babócás játékot is a mese mellé, kirakó, memória kártya, mesekönyvek, addigra már előjött a Fifi mánia. Egyik reggel látta a tv-ben, azóta ezeket kell letölteni neki. Nem mondom, hogy nem játszik már a Babócás játékokkal, mert imádja őket, és mindegyiknek próbálja a nevét is kimondani. A csiga Csaba pl. úgy hangzik: "csábcsigáááá", de a mai nap legszebb pillanata, a Lili a rózsabogár neve volt, tisztán érthetően: "LILI", annyira örültem. El is mondtam neki, hogy egyik kisbarátnője is Lili, szóval Esztim innentől, már tudjuk a nevét is Lilónak! :)
Na de hogy én mindíg elkanyarodok attól amit írni akarok.
Szóval Fifi, hát igen, rájött hogy van neki itthon Fifi és Kankalin figurája is, akik beszélnek és zenélnek, csak eddig nem érdekelte ott porosodtak a polcon. Mióta meglátta a tv-ben a mesét, azóta hurcolja magával minden felé, eteti őket, öltözteti, tologatja a babakocsiban.
Most már csak a kis nefelejcs mehet a gépen, vagy esetleg még a Micimackó..................kíváncsian várom a következő kedvencet!
Imádom ezeket a napokat heteket, szeretlek kicsi lányom! ♥

(Ui: ezért ismét a blogháttér módosítás, Fifisre)

Kac-kac................

.......................na nem, nem nevetek. Itt voltunk ma! Hiper-szuper játszóház, kedves személyzettel, biztonságos játékokkal, nagyon sok neveletlen gyerekkel, de hát mindenki más, és kinek a pap, kinek a papné, nekünk a paplan! :)

Kissé szórakozott vagyok,annyira feltöltött ez a néhány óra. Hirtelen ötlettől vezérelve, meginvitáltuk magunkkal kiskeresztfiamékat, igaz kicsit féltünk, hogy hogy fogja bírni a nagy zsivajt, de le a kalappal előtte, nagyon kis drága volt, sőt még jókat játszott, és nagyokat nevetett is.

Lau reakciójától tartottam a legjobban, azért még nem nagyon voltunk ilyen helyen, ennyi gyerek közelébe, az én kis bújós kicsikém, ahogy beléptünk, egy bátor nagylány lett, akinek már nem volt szüksége anya és apa védő kezeire.

Igaz a szeme sarkából mindíg figyelte, hogy biztonságos távon belül mozgunk-e, és figyelünk-e rá.

Szépen nagylányosan felmászott a csúszdára, mászott hídon és alatta, ugrált trambulinon , mászott alagútba, csúszott alagút csúszdán, homokozott a szuper homokozóban, barátkozott, megvédte az igazát, esett nagyokat, lökdösődött egy fiúcskával (aki nem mellesleg nagyon ősember volt, ordított torka szakadtából, ok nélkül, és riogatta az összes gyereket, nem az ő hibája hanem a szüleié, akik rá sem szóltak) de végül Lau nyert.

Bátor,okos és szófogadó nagylány. Apa ennyit megjegyzett a végén, csak nem csináljuk olyan rosszul ezt a gyereknevelés témát, hisz egy szóra odajött, és mindent amit mondtunk neki megértette és betartotta. Vigyázott a kisebbekre,óvatosan mászott a többi gyerek között, korához képest nagylányosan, és szabályosan viselkedett!

NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD DRÁGA KICSI KINCSÜNK!

Néhány kép. A többi itt.

Vasárnapi idill

Nálunk most épp ez van! 

Apa főz!!!!!!!!!!!! :) Lau hátráltatja, én pedig ágyban kávéval blogot írok. :)

Első körben megkaptam a vérnyomásmérőmet és a  gyógyszeremet az ágyba, majd egy cuppanós puszit, mit egyet, kettőt, apától és Lautól is! Aztán pedig a kávémat.

Jött az élménybeszámoló, mi történt míg én aludtam, ugyanis megesett végre velem is, hogy 9 után kelhettem fel. Míg apa és Lau már fél 8kor ébren voltak. Szóval elmesélték, hogy meghámozták a sárgarépát, kifőzték a leveshez a tésztát (amiből Lau már jól be is lakmározott), és már a husi is sül a sütőben.

Nem szeretem az ilyen kényszerpihenőket, de most muszáj, ugyanis ismételten 140 volt ébredéskor a pulzusom, de a gyógyszer hamar rendezte szerencsére, és persze a kis család puszija.

Ha elkészült az ebéd, indulunk egy családi vasárnapozásra (igazán ránk fér már) a KÖKI terminál szuper játszóházát látogatjuk meg.  Remélem élvezni fogja Lau, és én sem zavarom meg a pihenést egy rosszulléttel.

Apa előtt le a kalappal, segít amiben csak tud.

Ismét videók :)

Képesség