Ideje egy új bejegyzésnek hisz olyan dolgok történtek velünk a napokban, amit mindenképp le kell jegyezni.
Csütörtöktől tegnapig anyukáméknál voltunk vidéken.
Hogy egy országon belül ekkora legyen a hőingadozás, és a csapadék milyensége az már csúcs.
Itthonról, úgy indultunk el, hogy szakadt az eső, mamáéknál pedig 10cm hó volt. Elég későn értünk oda, de ki kellett használnunk a havat, így birtokba vettük a csendes kis utcát (ahová még a hótoló is csak éjjel 1 kor jut el) .
Furcsa volt neki, mert ez volt az első nagy havas igazi, maradandó élménye.
Előkerült a szánkó, és mi felnőttek kicsit újra gyerekek lettünk.
Az elmosódott kis foltocska Lau akar lenni, csak olyan szélvész volt, a kisasszony, hogy nem tudtam lefotózni rendesen.
Apa nem fázik, mindenkinek télikabát, rajta csak egy felső, amiből csavarni lehetett a vizet mire beértünk.
Jó volt látni, hogy is kikapcsolt teljesen, és önfeledten mókázott velünk! :)
Ilyen hatalmas pelyhekben hullott a hó, ez a kép teljesen visszaadja, az élményt! :)
Szinte már ki sem látszanak a gyerkőcök a hóból, jó kis móka tény és való. De az autóval való közlekedés már nem annyira.
És tényleg éjjel egykor jött a hótoló, akkor már kb. 15cm volt, és letaposott, na azt tuti nem takarította volna el, egy komoly gép sem.
Mi élveztük volna, csak másnap reggelre már csak latyak volt mindenhol.
Aztán másnap reggel (péntek) jött a telefon, amire annyira vártunk már mindannyian. Nővérem volt az, hogy a szülőszobán van. Sajnos, már zavaros volt a magzatvíz, és veszélyben volt a kisBence. Így minél előbb túl kellett esni a szülésen. Fájások nélkül kicsit ijesztő, így burokrepesztés volt. Mire anyukámmal odaértünk, már az ágyon feküdt, sógorom a szülőszoba előtt szambázott (ő egy vérvételtől is elájul). Így nosztalgiáztunk egy kicsit, ugyanis, mikor a nagyobbik fiúcska született, akkor is ott szambáztunk ketten a szülőszoba előtt, és most is. Igaz az már 8 éve volt. Aztán 4,5 óráig csak járt a szánk, nem is tudom már miről beszéltünk, szerintem mindenről, csak hogy nyugtassam kicsit. Míg nem 13:00 kor kikukkantott egy fej (anyum) az ajtón, és csak ennyit mondott megvan!
Azt a percet sosem felejtem el, mikor a sógorom a nyakamba borult és annyit mondott, de jó hogy itt vagy Kislány. (ez a nevem, ő így hív, mert kb 10 éves lehettem, mikor megismert, és azóta neki én csak a Kislány vagyok) Nagyon örültem, hogy ismét sikerült ott lennem, jóval tapasztaltabban mint 8 éve.
Sosem gondoltam, hogy ennyire ki fog meríteni, egy szülés, aminek nem én vagyok a résztvevője. Ahogy hazaértünk (kb.délután 4volt) bedőltem az ágyba, azt sem tudtam hol vagyok, elaludtam......arra ébredtem, hogy apa kelteget, hogy ébredjek, mert viszi vissza anyumékat nővéremhez, a vacsival.
Szombat reggel ismét óriási havazásra ébredtünk, reggeli után első dolgunk volt kimenni az udvarra. ismét volt itt minden, hóember építés, és nagy csaták, esések. Jól éreztük magunkat ismét.
Hamar eltelt a nap, elfáradtunk, vasárnap ébredtünk, ebédeltünk, és indultunk is vissza, ugyanis apának kezdődtek ma a dolgos hétköznapok! :)
