Csücsörke tízórait vár :)

Belecsöppentünk az ovis életbe. Tegnap reggel izgatottan keltünk, majd szép komótosan elkészültünk. Lula izgatottan toporgott az ajtó előtt, hogy mikor indulunk már. Apa szerencsére el tudott vinni minket, így az amúgy is rövid út, a negyedére csökkent. Pontban 8 órakor érkeztünk be az oviba. Messziről hallottuk a kicsit hangját (kisebb fajta káosz volt), így nem tudtuk volna eltéveszteni az irányt!

Ahogy közeledtünk a csoportszoba felé, azt vettük észre, hogy valakinél nagyon eltörött a mécses, és Gitta néni épp őt vígasztalja.

Így lassan lepakoltunk a szívecske jeles szekrényhez, majd áthúztuk a benti cipőt (én is és Lula is), szétnéztünk az öltözőben, és betértünk a csoport szobába.

Óvónéni leültetett, és Laurát játékra invitálta.

Be kell látnom, tényleg óvoda érett a lányom. Szépen játszott, ismerkedett a helyzettel, kb. 10 perc után meg is mert szólalni, és Gitta néni mellett sertepertélt. 

Főzött a babaházba, tologatta a babakocsit, vonatozott, rajzolt.....................

Az első kisebb nem tetszését akkor mutatta ki amikor szólt a dadus néni, hogy kezdjenek el pakolni mert reggeli lesz, és szépen rakják a helyére azokat a játékokat, amivel játszotta. No ekkor már keresett engem, és mondta, hogy ő nem pakol. Én pedig szépen elmagyaráztam neki, hogy márpedig kell, kötelező, ez az ovis rend, és a többi gyerek is pakol, mert ez itt így működik, itt nincs anya-apa, aki megkönyörül, és összepakol.

Látszólag megértette és puffogva igaz, de elkezdett pakolni.

Aztán leültek szépen a szőnyegre Gitta néni megszámolta őket, és szépen kisvonat alakzatban (egymás hátát fogva) kiindultak a mosdóba.

Kézmosás, és leülés az asztalhoz. Majd ismét sorakozó, és elvette mindenki a kispoharat és tányért a szekrényről.

Leültek reggelizni, óvónéni megmutatta, hogyan is ülünk az asztalnál míg várakozunk. (kezek az asztal alatt) (ez sem nagyon tetszett neki)

Gitta néni közelében! :)

A gyermekem KENŐMÁJAS kenyeret evett LILA HAGYMÁVAL. (ezekkel a világból lehetett volna kikergetni ezelőtt, tényleg igaz lesz, hogy ha látja a többieket akkor ő is enni fog???)

3 pohár tea és jóllakott. Nagyon ügyes volt. Borzasztóan büszke voltam rá.

Aztán ismét egyesével kivitték az asztalhoz a tányérjaikat és a poharakat. Majd a kis rutinosak, már mentek is a szőnyegre, hisz kezdődött a mondókázás. Lula ezt élvezte. Ezek után szépen elköszöntünk, és eljöttünk, mert készültek az udvarra a többiek. Elég volt első körben ennyi, így is elfáradt rendesen. A csoportszobától a kapuig sírt rendületlenül. 

Mire a buszhoz értünk megnyugodott, és átbeszélgettük a napot! :)

Az igazi BOLDOG NAP

Ő már csak így hívja. Boldog nap. A névnap és szülinap is boldog nap. Tehát a hivatalos boldog napján (tegnap) is volt egy kisebb buli.
Keresztfiamék és a legjobb barátunk jöttek el hozzánk. Egész nap sütöttem főztem, na és tortát kreáltam.
Azt hittem sosem lesz kész. Szerencsére sikerült, és azt hiszem nem csak szép, hanem finom is lett. Árulkodik erről, hogy a két emeletből, csak az egyik fele van meg. :) Szerintem Isteni lett a vacsi is, nevezhetjük brassóinak, de akár girosztálnak is. Friss otthoni zöldségekkel. Mártással. Mindenki degeszre ette magát.
Lula pedig szülinaposhoz méltóan ünnepeltette magát. Mindenkivel táncolt. Mondókázott és ő szeretett volna egész este a középpontban lenni. Ami nem mindig jött össze, ugyanis egy kisebb gyerkőc is volt, a kiskeresztfiam.
Viszont együtt nagyon szépen eljátszottak, hála istennek nagyon szeretik egymást. Kipróbálták az összes játékot, orvososat játszottak, néha vitáztak, nagyon drágák voltak.
Majd együtt csodálták a tortát, gyertyát fújtak, végül lakmároztak.
Hála Istennek sikerült ismét sk. tortát készíteni, aminek nagyon örülök. :)

Aztán apa behozta az ajándékot, nem fogtunk mellé vele (igazad volt Timim) mikor meglátta, igaz még darabokban, rögtön tudta miről van szó, és emlegette is, hogy Pannának is ilyen van.
Azon nyomban össze kellett rakni. Míg apa az alját szerelte, ők jókat borultak Kristóffal, mert természetesen bele kellett mászni, a tojás alakú ülőrészbe. Azóta ez a kedvenc, ma ebben aludt el, néha el-el bújik, és jókat kuncog a tető alól. Ja és hogy miről beszélek, az Ikeás forgó tojásfotelről :)

Szintén hulla fáradtan dőlt ki,kikísértem a vendégeket, mire visszaértem a lépcsőházból, már durmolt. Azt hiszem, ez is sikerült, mindenki jól érezte magát.

(nekünk sem kellett esti mese, 2 perc alatt aludtunk)

Szülinap Vidéken

A hangulat, a kedv, a légkör teljesen más, mint itthon. Ott mama és papa a favorit. Senki más nem jó, semmihez. Akármilyen gondja akad, az első szó ami elhagyja a száját az a "Mama".
Körülugrálják, lesik minden kívánságát...........pláne ha szülinapos is.
Így esett ez most is.
Az előszülinapot mamáéknál tartottuk meg, teljes hétvégés program volt. Grillezéssel, bográcsozással, mókázással. Sok-sok ajándékkal és játékkal.

Péntek este érkeztünk haza, fáradtan ágyba dőltünk. Majd másnap elmentünk apával a tortáért, és friss csirke husiért a grillezéshez. Szerencsékre nem volt olyan húúúú de rossz idő, hol sütött a napocska hol elbújt. Élveztük, hogy nincs az a forróság. Nyugodtan lehetett egész nap kint a szabadban, az udvaron mókázni.
Bőséges ebéd után érkezett, a giga meglepi Noddy-s torta. Igaz nem a leglányosabb megoldás, de próbáltuk a rózsaszín színnel egyensúlyba hozni. A lényeg az volt, hogy az ünnepeltnek nagyon tetszett, csillogó szemekkel nézte ahogy a tűzijáték elég.
Majd elfújta a gyertyákat, közben csendet kért, mert kívánt is valamit. Az titok hogy mit. :) Aztán megkapta temérdek ajándékot, hirtelen nem tudta melyikkel játszon, de szép sorban mind sorra került. :)
A társas lett a kedvenc. Órákig játszottak vele. kifinomult érzéke van már a csaláshoz is :) :D Úgy az igazi :)

Gyerekekből sem volt hiány, kisebb magánovi alakult ki anyuméknál, nagy bátyusok, unokatesók. Volt estig nagy-nagy vigadalom. Este a fürdést már oltári hisztik közepette tudtuk le,hulla fáradtan tértünk nyugovóra, annak reményében hogy a másnap is hasonló jól fog telni.

A másnapi már ligt-osabb napot is simán vettük, igaz már ekkor Lula kissé furcsa volt, gondolom a betegség előjelei voltak.
Hétfőn délelőtt aztán jött a pokol, a sok menny után, délelőtt 11 óra körül oltári ordításba kezdett, és a fülét fájlalta. Semmilyen gyógyszer nem enyhítette, így kénytelenek voltunk, a kisvárdi korházba elvinni, ahol azonnal megállapították, hogy gennyes-savós középfül gyulladása van. Azonnali fül felszúrást akartak, én kértem, hogy próbáljuk meg inkább gyógyszeresen, kapott egy gyógyszeres gézcsíkot a fülébe, ami azonnal hatott, és csillapodott a fájdalma.

Szerencsére a gyógyszer amit írtak neki, és mára már szinte kutya baja. Összességében szuper szülinap volt. Remélem az ünnepelt is így gondolja és a szép emlékei közé raktározza el ezt is.

3

Elmondani szavakban képtelenség. 

Tökéletes kis 3 éves. 

Annyi szeretet van benne. 

Annyira kis érzékeny lelkű.

 Annyira szeretni való. 

A legjobb döntés az életemben, hogy Ő létezik, hogy akartuk, hogy Ő akart minket. 

Nélküle üres lenne minden. 

A csacsogása, a hisztijei................mind-mind különlegesek.

Tudom minden anya így érez, és ez így is van jól. 

Nekünk mégis Ő a legleg, mindenben.

Isten éltessen drága kicsi kincsem. 

3 éves lettél :)

Már elkezdtük..........

............a betegeskedést!
Előszülinapoztunk a hétvégén a mamánál. Jó előre eltervezett mulatság volt. Nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát. (erről egy másik bejegyzésben)
Úgy volt, hogy ma megyünk haza, mert apának még volt egy kis megbeszélni valója a főnökével itthon.
Így mi a délelőttöt itthon töltöttük mamával, elkészültünk, és vártuk hogy apa befusson, és induljunk. Hát ember tervez..............................
Laura reggel is, a takonykórral ébredt. Piszkálta a bal fülét. Komolyabb baja nem volt. Fél egy környékén borzasztó keserves sírásba kezdett, nem tudott megnyugodni, és azt ordította, hogy meghal mert annyira fáj a füle.
Adtunk neki cataflam-ot, erős fájdalomcsillapító, hatnia kellett volna egy fél órán belül. Laura csak ordított, és a fülét piszkálta.
Apa befutott, na induljunk is hazafelé. Így -is úgyis menni kellett volna a doktornőhöz ma a 3 éves vizsgálatra.
Gondoltam majd elalszik Lula a kocsiban, és egyenesen a rendelőbe megyünk, csak a betegrendelésre.
Nem aludt el, keservesen zokogott, és csak azt hajtotta hogy neki nagyon fáj, így felhívtam a sógoromat ( a sürgősségin dolgozik a kórházban), hogy van -e Kisvárdán a kórházban FOG rendelés.
Hívott is, hogy van, mehetünk. Így 3 percen belül ott voltunk, rögtön be is vitt minket.
Laura ügyesen egy szó nélkül engedte hogy megvizsgálják. A doktornő szerint nagyon csúnya füle, gennyes, és ő most azonnal felszúrná.
Kértem, hogy adjunk egy kis haladékot annak a fülnek, holnap reggelig. Beleegyezett. Írt neki Supraxot, Cataflam cseppett. Egy majd 10cm-es gyógyszeres-fájdalomcsillapítós, oldatba áztatott gézcsíkot beletukmált a kis fülecskéjébe. Ezt is egy hang nélkül tűrte.
Abban maradtunk, hogy holnap reggel visszük, megnézi, hogy a gyógyszer, és a fülébe rakott gyulladáscsökkentő használ e. Ha nem abban a pillanatban felszúrja a fülét, mert az agyára is mehet a gyulladás.

Így nagyon kételkedem, a csütörtöki ovikezdésbe, majd kiderül, szerdán viszem mindenképp a mi doktornőnkhöz, vizsgálja meg, aztán ha kiadja az egészséges igazolást, akkor megyünk, ha nem, akkor hétfőn kezdünk.
nem számít már, csak gyógyuljon meg, igazi kis hős volt.

A tüllszoknya már megvan :)

Így kezdődhet a balett. Csinálja folyamatosan a "mííícsort" (műsort). Ugrál, riszál, reggeltől-estig. Szerinte ő már most balett táncos. Ha jobban megnézzük, van benne valami! :D :D

Képes

Különalvós

Tudom nem nagy cucc, de mégis. Egy olyan gyerektől, aki lassan pontosan 3 éve, anya és apa közt alszik. Aki minden este bújva tért álomországba. Akinek fogni kellett a kezét. Aki ölelte a nyakamat...............és persze aki már többször vesén rúgott, vagy torkon vágott, esetleg szemen vert. :)
Nem gondoltam, hogy ennyi változás, és ennyi megemészteni való vár ránk ősszel. Ahogy új helyre kerültünk, ahogy a saját, együtt kiválasztott szobáját birtokba vette, bőszen emlegette, hogy ő bizony itt fog egyedül aludni.
Gondoltuk persze.................! Ahogy szombaton apa meghozta, a hiper-szuper, pihe-puha matracot az ágyába, egyre lelkesebb lett.
Láss csodát, este oda kucorodott be...............nem a mi ágyunkba, nem kellett neki simi, sem kézfogás..............sőt én sem. :( Apa kellett neki az elalváshoz. 2 perc alatt elaludt. Apa ott maradt vele éjszakára, nehogy felriadjon, és ne találjon senkit. Szépen nyugodtan aludt.
Tegnap éjjel én kuckóztam be mellé a földre, mese nézés közben elaludt. Most sem kellett simi, csak egy jó éjt puszi .
Reggelig szépen aludt, semmi gond nélkül. Mozdulatlanul. :)
Ma kijelentette, hogy egyedül alszik............ne is menjünk oda mellé a földre, mert ő nagylány, méghozzá ovis nagylány.
Most fürdött. Kíváncsian várom, hogy most is elalszik-e olyan szépen mint tegnap. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és nagyon sajog a szívem. Ennyire megnőtt??? Mikor??? Igaz magunknak kerestük ezt az érzédt, mert ha nem szokatjuk oda magunkhoz, akkor most a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy külön alszik.................
De nem így van, 3 évig velünk feküdt, velünk kelt...............nagy igazság ez, hogy ezt sem neki kell megszokni, hanem nekünk :) Neki jóval kényelmesebb, egyedül a pihe-puha ágyikójában. Én meg csak megszokom a helyzetet. :)
Ui: Tegnap és ma is 3-3 órát aludt napközben, elvonulva szobájában........kpihent, fitt és üde, na és persze hisztimentes! :)

Szeptember 1.- tényleg ősz van???

Imádom azt őszt. Imádom a szeptembert. Biztosan nem kell részleteznem miért is. Teljesen más az illata a reggelnek, teljesen nosztalgikus, teljesen felkavaró.
Nekem gyönyörű. A ma reggeli eső, az erkélyen kávézás köntösben. A sok bőrig elázott ember, munkába sietve.
Sosem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön ez az ősz is. Az A BIZONYOS szeptember, amikor boldogan de mégis félve várom a 26.-át. Amikor 3 éves lesz belőle, amikor lejár az itthon meghitten töltött 3 év.
Nem csak szülinap lesz, első és legfontosabb lépést tesszük meg, a mi 3 évesünk oviba megy.
Emellett a tény mellett most minden eltörpül, az hogy lejár a GYES-em, hogy dolgoznom kell majd, hogy 26.-a végülis az Ő szülinapja.
valahogy most csak az ovi kering a fejemben. Sokszor mondtam már, másokat vonzz, engem taszít, az ismeretlen/ismeretlenek.
És ez most valahogy egy sok ismeretlenes egyenlet. Szeretnék előre menni az időben, és szeretném tudni milyen lesz. Nem akármit, akárkit bízok majd nap mint nap más ember kezére, hanem az életemet, ŐT.
Nem tudom mi lenne a jobb, ha már hétfőn mehetnénk, vagy így a jó, hogy később kezdünk. Sok kis barátunk már hétfőn megtudja, milyen is az ovis élet......................! Vajon ők pedig azt gondolják, de jó lenne egy kicsit később??Miért félünk mi anyák ennyire tőle?? Hiszen egy gyermek sem halt még bele, az óvódakezdésbe!!!!
Remélem kedves barátaink csupa pozitív élménnyel zárják majd a hétfő, első ovis napot, és így talán kicsit mi is (én) könnyebben vesszük az akadájokat.
Addig is, van még 26 napunk................624 óránk, amit együtt tölthetünk, reggeltől-estig. :)