
Nem gondoltam, hogy ennyi változás, és ennyi megemészteni való vár ránk ősszel. Ahogy új helyre kerültünk, ahogy a saját, együtt kiválasztott szobáját birtokba vette, bőszen emlegette, hogy ő bizony itt fog egyedül aludni.
Gondoltuk persze.................! Ahogy szombaton apa meghozta, a hiper-szuper, pihe-puha matracot az ágyába, egyre lelkesebb lett.
Láss csodát, este oda kucorodott be...............nem a mi ágyunkba, nem kellett neki simi, sem kézfogás..............sőt én sem. :( Apa kellett neki az elalváshoz. 2 perc alatt elaludt. Apa ott maradt vele éjszakára, nehogy felriadjon, és ne találjon senkit. Szépen nyugodtan aludt.
Tegnap éjjel én kuckóztam be mellé a földre, mese nézés közben elaludt. Most sem kellett simi, csak egy jó éjt puszi .
Reggelig szépen aludt, semmi gond nélkül. Mozdulatlanul. :)
Ma kijelentette, hogy egyedül alszik............ne is menjünk oda mellé a földre, mert ő nagylány, méghozzá ovis nagylány.
Most fürdött. Kíváncsian várom, hogy most is elalszik-e olyan szépen mint tegnap. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és nagyon sajog a szívem. Ennyire megnőtt??? Mikor??? Igaz magunknak kerestük ezt az érzédt, mert ha nem szokatjuk oda magunkhoz, akkor most a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy külön alszik.................
De nem így van, 3 évig velünk feküdt, velünk kelt...............nagy igazság ez, hogy ezt sem neki kell megszokni, hanem nekünk :) Neki jóval kényelmesebb, egyedül a pihe-puha ágyikójában. Én meg csak megszokom a helyzetet. :)
Ui: Tegnap és ma is 3-3 órát aludt napközben, elvonulva szobájában........kpihent, fitt és üde, na és persze hisztimentes! :)