Imádom azt őszt. Imádom a szeptembert. Biztosan nem kell részleteznem miért is. Teljesen más az illata a reggelnek, teljesen nosztalgikus, teljesen felkavaró.Nekem gyönyörű. A ma reggeli eső, az erkélyen kávézás köntösben. A sok bőrig elázott ember, munkába sietve.
Sosem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön ez az ősz is. Az A BIZONYOS szeptember, amikor boldogan de mégis félve várom a 26.-át. Amikor 3 éves lesz belőle, amikor lejár az itthon meghitten töltött 3 év.
Nem csak szülinap lesz, első és legfontosabb lépést tesszük meg, a mi 3 évesünk oviba megy.
Emellett a tény mellett most minden eltörpül, az hogy lejár a GYES-em, hogy dolgoznom kell majd, hogy 26.-a végülis az Ő szülinapja.
valahogy most csak az ovi kering a fejemben. Sokszor mondtam már, másokat vonzz, engem taszít, az ismeretlen/ismeretlenek.
És ez most valahogy egy sok ismeretlenes egyenlet. Szeretnék előre menni az időben, és szeretném tudni milyen lesz. Nem akármit, akárkit bízok majd nap mint nap más ember kezére, hanem az életemet, ŐT.
Nem tudom mi lenne a jobb, ha már hétfőn mehetnénk, vagy így a jó, hogy később kezdünk. Sok kis barátunk már hétfőn megtudja, milyen is az ovis élet......................! Vajon ők pedig azt gondolják, de jó lenne egy kicsit később??Miért félünk mi anyák ennyire tőle?? Hiszen egy gyermek sem halt még bele, az óvódakezdésbe!!!!
Remélem kedves barátaink csupa pozitív élménnyel zárják majd a hétfő, első ovis napot, és így talán kicsit mi is (én) könnyebben vesszük az akadájokat.
Addig is, van még 26 napunk................624 óránk, amit együtt tölthetünk, reggeltől-estig. :)
