Lassan, azt veszem észre magamon, hogy a blog már egy nyűg. Mikor ez az érzés kezd a fejemben piszkálódni, gyorsan elhessegetem. Rólunk szól, Lauráról............nekünk, neki...............ha majd felnő, tudja mikor mi történt, vele, velünk.  Azt hiszem, változni fog a téma, hogy legyen kedvem írni. Lauról nem tudok minden nap oldalakat regélni, mert vagy nincs miről (ez túlzás, mert mindíg van), vagy mire odaérek, hogy képernyőre vessem, aktualitását veszti.
Ezért innentől, itt aztán lesz minden. Programok (amire elmegyünk, vagy elmennénk, esetleg csak érdekes) egy kis kreatívitás (hamarosan hatalmas fába vágjuk apával a fejszénket, de erről majd akkor). Egy kis fotózás (mert csak gyűlnek a fotók, amin mondjuk nem Lau van), egy kis sütés-főzés, egy kis divat, egy kis ez meg az, no és persze CSALÁD......LAURA......CSALÁD........LAURA és így tovább.

Még ki kell élvezni, ki kell használni, hogy "akkor ülök le a laptop elé amikor akarok" ( kisebb nagyobb zavaró tényezők persze vannak) :) :) :).
Mert szeptembertől, remélem megváltozik az életünk, remélem hatalmas fordulat lesz minden téren. Remélem minden úgy lesz, ahogy szeretnénk. Csak pozitívan.
Addig is remélem, tartalmas bejegyzések fognak születni, magunk, és persze a kis olvasó csapatunk örömére. :)

Itt gyorsan meg is említem, az én kis szavaló törpömet. Hihetetlen, milyen szivacs agya van. Csak úgy szippantja magába a mondókákat. 2 nap alatt megy teljesen, hiba nélkül a "Csiga-biga gyere ki......" és a "Boci-boci tarka.............". Csodálkozó mama, papa, család, hogy egyik napról a másikra miket produkál. Folyamatosan hallgatjuk a mondókákat és Bartos Erikát........... már Bogyó és Babócánál nagy fanok lettünk, aztán mióta Timi felnyitotta a szemünket a versesköteteire, és a megzenésített versekre, azóta még jobban szeretjük.
Most jelenleg még ő a legnagyobb kedvenc, nagyjából már ennek is megy a szövege Launak, de még nem mindenhol érthető (videót nem tudom mikor tudok hozni a verseléséről, mert csak magának mondja, néha nekünk is, de inkább egyedül a maga kis világában szeret verselni, no majd lopva videózok)

Most rólam :)

Megörökítendő, mert büszke vagyok a kitartásomra! A tavaly decemberi súlyomhoz képest, 10 kilóval vagyok kevesebb. Nem csinálok semmi drasztikusat, teljesen kiiktattam a mindennapjaimból a cukros üdítőket (Cola, Nestea). Kevesebb pékterméket eszek, nem tudtam lemondani a kenyérről, kifliről..............de próbálom azokat is teljeskiörlésű, graham, vagy rozs származékúra lecserélni. Tésztát eszek, de csak annyit, hogy ne magában egyem pl. a pörköltöt. Ahhoz is inkább párolt zöldség a nagyobb mennyiség. Ami a legnehezebb az a nasi kiiktatása volt. Csokiról könnyen lemondtam, mert tudom az az első főbűnös fogyás terén, nagy chips zabáló voltam, azt sem eszek már egy darabot sem. A nasi nekem mostanság kimerül egy joghurtban, Actimelben, túrórudiban. 3 főétkezés van, reggelire bőven eszem, ami mostanára már az sem olyan sok, mert szerencsére szűkült a gyomrom, így nem zabálok ész nélkül. Ebédre csak egyfajtát eszek, vagy levest, vagy másodikat. Eddig mindkettőből megettem egy jókora adagot, most már ez sem megy! :) Vacsira felvágott, szigorúan zöldséggel, vagy rozskenyér/kifli/zsömle. Az étkezések között pedig napi több mint 3 liter VÍZ. Ha rámtör az éhség, csak gyümölcs, abból is alma, és a natúr ananász (nagyon szuper zsírégető). A banán nagyon sok gyümölcscukrot tartalmaz, így azt csak ritkán. :)

Eközben tornázom, hol rendszeresen, hol kisebb lendülettel, rohanok Laura után miközben ő bicózik. ha este még van kedvem, akkor az udvaron ugráló kötelezek. 

Mindemelett, naponta 2-3 bögre zöldteát megiszok, és felváltva kapszulázok. Semmilyen csodaszer, méregtelenítő csupa gyógynövény kapszulák. (almaecet,szűztea, és most a káposztaleves kapszula) A megevett táplálék zsír részét felszívják, és kiürítik (igen-igen néha nem kellemes hasmenéssel). Ezek a kapszulák emellett még olyan jótékony hatással vannak a bőrre, hajra, hogy magam sem hittem el eleinte, de bizonyítottak. :) Jól alszok, fitt vagyok, egyre többet bírok tornázni. Nem fulladok ki, egy bevásárlás közben!

Apa azt mondta ilyen kitartónak még nem látott, és nagyon büszke rám. Az elismerések pedig, még nagyobb lendületet adnak. 2-3 hónapja nem látott ismerősök csak ámulnak, és dicsérnek, ez sokat jelent. És mire nyaralni megyünk.................FITT ANYUKA leszek, aki bátran felvehet bármilyen bikinit! :) :)

Második felvonás

Tegnap reggel mégis csak útra kelt kis családunk, hiszen ha hétfőn megadtuk azt a tisztelet az oviknak, hogy személyesen elmenjünk családostól, akkor az utolsó mentő ovi is megérdemelte ezt! Talán jobb lett volna ha nem így teszünk, és csupa jóval zárom a beiratkozós részt! Valamiért viszont ennek így kellett lenni! Szóval elmentünk. A folyosón ült kettő ott dolgozó nénike, akik szinte még köszönni sem akartak az embernek, nem foghatom arra hogy biztos még nagyon reggel volt, mert már bőven elmúlt 10 óra mire odaértünk. Nagy nehezen megtudtuk, hogy hol van a vezető néni szobája, aki nagyon más volt, nem olyan mint az előző vezető nénik. Kissé feszélyezve is éreztem magam. No aztán itt volt minden nemű kérdés,amit eddig sehol sem hallottam elhangzani. Nem is lett volna baj vele, mert válaszolok én szívesen, csak tudjátok nem mindegy hogyan kérdeznek. Pláne egy anyukát, akinek első gyereke, az életétől is jobban félti, biztos hogy sok ilyen anyuka fordult már meg ott, de akkor is, az nem én voltam. Az a benyomásom volt, hogy ez egy futószalag, nem személyes, csak egy sorszám, 88-as az én kicsi Laurám. Ez nem tetszett. Szóval mentsvár ovi kilőve. 1.-2.-3. hely megvan jelölve, remélem a másodikig sem jutunk el, nem hogy hozzájuk.

Még néhány nagyon negatív dolog: telefoncsörgés a max 5 perc alatt amíg bent voltunk, nem egyszer vette fel, és helyezte a figyelmét másra!
Kétszer kiszaladt, valami nagyon sürgős dolog miatt, nem várhatott volna 5 percet??? Hogy is bíznám ilyen kapkodó, nemtörődöm emberekre a legféltettebb kincsemet!???? Sehogy , ide nem fog menni, ha máshová nem vennék fel, csak ide, akkor marad itthon, ezt apával eldöntöttük.

Az utolsó, ami nagyon kiverte a biztosítékot, és apa úgy tartott vissza, hogy ne fojtsam meg a gondozónőt, pedig már nem is az ovi hatásköre volt, kifelé jövet a bölcsi kerítése mellett jöttünk el. Kint voltak a kis lurkók, nagy hangzavar, jókedv. Meg is álltunk kicsit Lauval, hogy nézze meg őket. Egy egy nagy bunkó hang megszólal, és itt jön a lényeg: "XY BAZDMEG mit képzelsz, ilyet nem lehet csinálni" Egy gondozónő szájából, egy kicsi felé. Köpni nyelni nem tudtam, csak pislogtam, és meg akartam fojtani! Tessék, így nevelik 1-2 bölcsiben a legjobban, mindenre fogékony gyerekeket: És ne csodálkozzunk majd ha ilyen új szavakkal térnek haza az oviból, bölcsiből. Sőt lehet nem is a gyerektársaikon kell számon kérni hogy miért beszélnek ilyen csúnyán, hanem a gondozónéniken! Pffffffff

- Hová mész kiscipő?????

- Oviba, tipegek-topogok óvodába indulok! :)
Ma megtörtént, hihetetlen de igaz, beírattuk Lulácskát az oviba. gyomorgörccsel indultam el reggel itthonról.  Talán a tudatalattim, még nem akarta felfogni, hogy bizony eljött, ovis lesz a nagylányom. Aztán az első mondatok után, amit váltottunk az ovivezetővel, megnyugodtam, jó helyen lesz! :)
Reggel 6-kor már kinyílott a szemem, fitten üdén ébredtem. Lau már nem annyira, őt alig bírtuk 7-kor kihúzni az ágyból, de muszáj volt, indulni kellett lassan. 8 előtt érkeztünk meg a Pozsonyi ovinkba, ez a mi körzetes ovink, első körben ide kell menni, mert ide tartozunk.
A sok kis lurkó már mind sietett befelé, mi pedig félénken léptük át azt a bizonyos zöld kaput! Ahogy haladtunk hátrafelé a bejárathoz, egyre jobban éreztük magunkat, ahogy Lua meglátta a csúszdát, a homokozót, a hintákat az udvaron, minden félsz elmúlt egy szempillantás alatt! :) Beléptünk az ajtón. Egy kedves kis előtér fogadott minket a földszinten ( itt van a tornaterem, és a sószoba is a kicsiknek), ahonnan lépcsőn kellett felmenni az emeletre, ahol a csoportszobák voltak. Kellemes, barátságos igazi ovis környezet! Mindenhol képek a gyerekekről, a rajzaikból összeállítás, icike picike fogasok, vállfák. Furcsa volt, bennem még tisztán élnek az én ovis éveim, és most pedig már a gyerekemmel állok ott.
A vezető óvónéninél már volt bent egy anyuka, így mi vártunk egy picit, közben ismerős játszóteres kispajtások arca tűnt fel, ismerős anyukákkal. El is röppent az a néhány perc.
Kedves, idősebb, csupa mosoly óvónéni beinvitált minket a vezetői szobába. Kedvesen hellyel kínált, majd elemózsiát pakolt ki Launak. (mikre nem gondolnak) Elővett egy régi-régi adatlapot, befűzte az ÍRÓGÉPBE !!!! (mert szerinte a számítógép nem megbízható) :) és írta, neve.......születési ideje, lakcíme, aztán anya és apa adatait kérdezte. Még kitértünk van e tartós betegsége, és hogy szobatiszta-e. Mivel megfelelő választ kapott mindenre, így kedvesen mosolygott, és így szólt Laurához: "Szeptembertől minden bizonnyal visszajáró vendég leszel" :) Aztán elmesélte milyen változások lesznek ősztől, a mi ovink és még kettő össze lesz vonva, ő nyugdíjba vonul, és a 3 ovinak egy vezető nénije lesz.
Így egycsapásra 3 oviba iratkoztunk be. :) Ajánlott még mellé kettőt, biztos ami biztos alapon. Kérdezte kérjük e , hogy ő átküldje a jelentkezésünket, vagy elmegyünk személyesen.
Mi azonnal rávágtuk, hogy persze hogy elmegyünk. Eközben Lau kíváncsiskodott a kis wc-k iránt, ezért neki rögtön pisilnie kellett, apa elvitte, aztán körbenéztek minden csoportszobában, mi pedig még beszélgettünk egy jót.

A végén illedelmesen elköszöntünk, és elindultunk a másik ovi felé. Aminek a neve Virág ovi. Újpest legszebb sétálóutcájáról nyílik, ahol semmi autó forgalom nincs. Mire odaértünk voltak előttünk már egy jópáran, gondolom én , akik abba a körzetbe tartoznak és ők odavették az irányt reggel. Meglepődve láttam, hogy nagyon sokan nem viszik magukkal a gyerkőcöt a beíratkozásra, én el sem tudtam volna képzelni Lau nélkül. Ücsörögtünk az aprócska padokon, etettük a halakat az ovi előterében az AQVÁRIUMBAN. Bemehettünk a tornaterembe. Közben a dajka nénik osztották a reggelit, fonott kalács volt, kakaóval. Lau rögtön kunyerált egy bögrével, és úgy adták neki, mintha már oda járna. Pozitív emberek, végre, ez kellett most nekem, a sok negatív után. Aztán itt is ránk került a sor, a vezető néni itt is kedves volt. Elmondta ő is a lényeget az oviról. Aztán mesélt néhány szót a tavalyi évről, 50 helyre 118-an jelentkeztek. Végül 58 kiscsoportost sikerült felvenniük, de legalább 8-al megemelték a létszámot! Mondta, hogy hozzájuk is van esélyünk bejutni, természetesen elsősorban ők is a saját körzetükbe tartozó gyermeket veszik fel, és helyezik előre. De ez egyértelmű! Aztán innen is szépen elköszöntünk, és elindultunk apával "dolgozni", ezért későn délután értünk haza.

Laura egész úton beszélgetett, már ez is olyan élmény volt neki, hogy csak lestem, be nem áll a szája. Majd énekelt, dúdolgatott. Egy szóval boldog volt a mai naptól. Néhány perce, úgy aludt el, holnap is megyünk oviba???? ♥♥♥

Aztán, hogy meglegyen az 5 ovi, így apa még a héten beugrik egy helyre, oda már nem megyünk, az csak a vész-vész tartalék. Remélem felveszik a MI OVINKBA, és ha úgy adja az élet, hogy visszaköltözünk a lakásunkba, az ablakból figyelhetem majd, milyen ügyes ovis nagylányom van! :) ♥