Második felvonás

Tegnap reggel mégis csak útra kelt kis családunk, hiszen ha hétfőn megadtuk azt a tisztelet az oviknak, hogy személyesen elmenjünk családostól, akkor az utolsó mentő ovi is megérdemelte ezt! Talán jobb lett volna ha nem így teszünk, és csupa jóval zárom a beiratkozós részt! Valamiért viszont ennek így kellett lenni! Szóval elmentünk. A folyosón ült kettő ott dolgozó nénike, akik szinte még köszönni sem akartak az embernek, nem foghatom arra hogy biztos még nagyon reggel volt, mert már bőven elmúlt 10 óra mire odaértünk. Nagy nehezen megtudtuk, hogy hol van a vezető néni szobája, aki nagyon más volt, nem olyan mint az előző vezető nénik. Kissé feszélyezve is éreztem magam. No aztán itt volt minden nemű kérdés,amit eddig sehol sem hallottam elhangzani. Nem is lett volna baj vele, mert válaszolok én szívesen, csak tudjátok nem mindegy hogyan kérdeznek. Pláne egy anyukát, akinek első gyereke, az életétől is jobban félti, biztos hogy sok ilyen anyuka fordult már meg ott, de akkor is, az nem én voltam. Az a benyomásom volt, hogy ez egy futószalag, nem személyes, csak egy sorszám, 88-as az én kicsi Laurám. Ez nem tetszett. Szóval mentsvár ovi kilőve. 1.-2.-3. hely megvan jelölve, remélem a másodikig sem jutunk el, nem hogy hozzájuk.

Még néhány nagyon negatív dolog: telefoncsörgés a max 5 perc alatt amíg bent voltunk, nem egyszer vette fel, és helyezte a figyelmét másra!
Kétszer kiszaladt, valami nagyon sürgős dolog miatt, nem várhatott volna 5 percet??? Hogy is bíznám ilyen kapkodó, nemtörődöm emberekre a legféltettebb kincsemet!???? Sehogy , ide nem fog menni, ha máshová nem vennék fel, csak ide, akkor marad itthon, ezt apával eldöntöttük.

Az utolsó, ami nagyon kiverte a biztosítékot, és apa úgy tartott vissza, hogy ne fojtsam meg a gondozónőt, pedig már nem is az ovi hatásköre volt, kifelé jövet a bölcsi kerítése mellett jöttünk el. Kint voltak a kis lurkók, nagy hangzavar, jókedv. Meg is álltunk kicsit Lauval, hogy nézze meg őket. Egy egy nagy bunkó hang megszólal, és itt jön a lényeg: "XY BAZDMEG mit képzelsz, ilyet nem lehet csinálni" Egy gondozónő szájából, egy kicsi felé. Köpni nyelni nem tudtam, csak pislogtam, és meg akartam fojtani! Tessék, így nevelik 1-2 bölcsiben a legjobban, mindenre fogékony gyerekeket: És ne csodálkozzunk majd ha ilyen új szavakkal térnek haza az oviból, bölcsiből. Sőt lehet nem is a gyerektársaikon kell számon kérni hogy miért beszélnek ilyen csúnyán, hanem a gondozónéniken! Pffffffff