Eljött ez is. Már nincs szüksége holmi bilire. Hetek óta csak árválkodik a wc-ben. Nincs használatban, már nem zenél naphosszat! Ugyanis Lau nagylány lett, minden téren. Egyedül elvonul, felül a wc-re (szűkítő és fellépő nélkül), elvégzi a maga dolgát, precízen pontosan mint a nagyok, és lég frissít, ez a kedvence az egészben, majd kézmosás. Soha nem pisis a bugyija, és más nemű cucc sem figyelhető meg rajta. Ügyes. Ovis nagylány!
Annyi változás történt az elmúlt hetekben a kis személyiségében. Még mindíg inkább tartózkodó személy, és nem nyílik meg mindenkinek, aki szimpatikus neki annak másodpercek alatt barátja lesz. Furcsa, de igaz, mindenkinek a szemét vizsgálja első találkozásnál (csak van valami abban a mondásban, hogy "a szem a lélek tükre"), van hogy percekig csak néz mélyen bele, az ember szemébe.
Akit ismer és szeret, azt nagyon szereti. El sem lehet szavakkal mondani mennyire szeret. Mennyire ragaszkodik. Mennyire kis érzékeny lelkű.
Még mindíg mama fan, most már tudja ha csörren a telefonom az csak "Makit" mama (Margit mama, anyukám) lehet. Órákat tudnak csacsogni, igaz ehhez az is kell, hogy anyum sem rest és visszamegy gyerekbe, és csak csacsognak, nevetnek, bohóckodnak a telefonba.
Apaszerelem is van még a házunk a táján, nem is akármilyen, reggelente könnyes hangos búcsú, ha apa indul dolgozni. majd félóránként kérdés " Megjött apa?" "Hallom megjött" "Azt gondolom megjött" "Talán itt van már". Ezt játszuk este 6-ig. Ha viszont befut apa, onnantól anya akár ki is vonhatja magát a forgalomból. Nem számít hogy vagyok-e, elmentem-e. CSAK APA kell. De ez így van jól, szeretem, amikor ketten vannak, és olyanokról beszélgetnek, amit még én sem tudok, én sem értek. Hagy legyenek csak titkaik. Ez így van jól. Imádom őket.

Aztán a rossz, a hiszti, az eget rengető visítás, a semmi sem jó. Kiborító. Mindennapos. Fárasztó. Ha a kék pólót veszem elő, akkor a sárga kell. Ha a sárgát akkor a kék. Ha összepakolok a szobájában, akkor ez így nem jó, ha nem pakolok, akkor jön és kérdőre von "Mért van kupi??". Nem mindegy , hogy szoknya vagy nadrág. Sőt az sem, hogy melyik tányér. Az is nagy hisztit kelt, ha én zöld filctollal akarok rajzolni, de ő nekem a pirosat szánja..................... és még sorolhatnám.

Röviden tömören ilyen, akaratos, hisztis, elkényeztetett, imádnivaló, okos, szeretetgombóc nagylány! :)

Fotókönyvünk lapjai - 1.rész

Fotókönyvet szeretnék csinálni (csináltatni) Laura fotóiból. nem annyira tetszenek a hagyományos elrendezések, az alap fotókönyvben, így újra a scrap-hez nyúltam! Régebben (kb.3 éve) nagyon sok scrap tagságom volt, és szebbnél szebb oldalak kerültek ki a kezem alól, azóta még a PS-t sem nyitottam meg, nem hogy készletekkel dolgoztam volna.
Most sem ment ez könnyen, minden a feledés homályába merült, és már nem is vagyok olyan kreatív ilyen téren mint annó.
Így templatek segítségével próbálom tökéletessé varázsolni az első fotókönyvünk lapjait. Nehézkesen indul a dolog, de biztos vagyok benne, mire az 50. oldal is elkészül újra élvezni és tudni is fogom a dolgokat.

Első körben itt van az első kettő oldal, ami majd valahol helyet kap a könyvben, nem időrendben csinálom, viszont a könyv az az első percektől lesz. Amihez épp kedvem van. Ezek nem olyan régi fotók. Majd később nyúlok csak a mappák mélyére :)

Gondolkodunk, tervezünk, listázunk.......................

Azt hiszem mostanság listázós füzetet kell majd nyitnom.
Az első sorban izgató lista az az ovis lesz. Mi kell, hogyan kell stb. Ezt már szívem szerint írogatnám, de meg kell várnunk a zöld utat az ovitól. Holnap reggel benézünk, nincs e véletlenül már kint papír a nevecskékkel az ajtón. Ó el sem tudom képzelni mi lesz ha elolvasom és ott a neve, azt még úgyse tudom el gondolni, mi van ha nem lesz ott, mi van ha nem veszik fel. Apa szerint erre nem is szabad gondolni, mert azt kapjuk az élettől amit várunk. No tehát én azt várom hogy igenis felveszik, és punktum, más variációt nem fogadok el (hihi erről eszembe jutott egy bölcsesség: "Két fajta vélemény van, az egyik az enyém, a másikat meg leszarom").
Szóval teljesen ovi lázban égünk, sokszor járunk arra autóval, Lau pedig csak mondogatja, hogy ő bizony oviba akar menni. Remélem teljesül a vágya.

A másik listás téma, ami mostanában aktuális, a nyaralás. Mit vigyünk, mennyit, hogyan pakoljunk stb. Kicsit nehezebben fogom most összeállítani a pakkot. Mert míg tavaly annyit pakolhattam amennyit akartam ( helyesen: amennyit az autó elbírt, és elfért a csomagtartóban), most szabályoz a reptér, és a súlykorlát. nem félek mert 40 fokos hőségre számítok, így fürdőruhán, bikinin kívül szívem szerint, csak 2 lenge nyári ruhát vinnék, arra az esetre, ha ki akarunk mászni a tengerből, vagy a medencéből. DE mivel bármi lehet, így engedek és egy-egy hosszú felsőt, és gatyót is eltűntetek majd a bőrönd mélyére.  Remélem nem lesz rá szükség . :) Aztán még számvetek gyógyszerek ügyben. Biztos ami biztos alapon, mindenből egy kicsit. Aztán még ami jön sorba. Sok minden nem kell, 4 csillagos szálloda, teljes ellátással. Ötleteket szívesen fogadok. Aztán görcsben is kicsit a gyomrom, nem repültem még, félek az ismeretlentől. De nagyon. Remélem addigra leküzdöm, és élvezni fogom, ezt az új élményt. vagy altatóval felszerelkezve indulok ki a reptérre. :) :D

A listák sora nem ér véget, a lakáskeresésénél is listám lesz, de az inkább jobban fog hasonlítani kérdőívre mint listára. Nem esünk még egyszer bele ilyen hibákba mint most.

Szóval azt hiszem író deák leszek a következő hónapokban. Legalább gyakorlom kicsit, mire újra munkába állok! :)

Állatkert

Nem-nem, nem voltunk egyik állatkertben sem. Nálunk van egy kisebb! :)

Első és legkedvencebb Launak, a csigafarm. Nem kell, hogy eső essen, mert ha locsol éjjelente az öntözőrendszer, reggelre ellepik a járdát, a kisebb nagyobb csigák. Nekik tanultuk meg a "Csiga-biga gyere ki.........." mondókát. Ha épp eltűnnek, akkor hangos énekelésbe kezd, és keresi lelkesen. Rendszerint 4-5 állandó csigánk van, de bővül és cserélődik is a csapat. A papa, minap keresett Laurának csigát, mert épp egyet sem találtunk. Sikerrel is járt, igaz annyi bibi volt az egészben, hogy üres csigaház volt csak. Szerintetek kellett a kisasszonynak??? Nem!!!! Duzzogva elvonult, és csak hajtotta: - Nem jó, nem kell, eltűnt, meghalt a csiga belőle! :)
Aztán vannak még itt, mindenféle réti-mezei dolgok. Béka, szöcske, giliszta....ez utóbbitól a hideg is kiráz. De apával jó móka keresgélni a földben őket!
Jelen pillanatban 3 szöcske van egy befőttes üvegben, akik más nevet nem is kaphattak, mint Ugri (a szöcskelány, a Bogyó és Babócából). 2 csiga, akik most kerültek elő, és egymásra másztak, Laura pedig plasztikai sebész módjára szedné szétfelé őket, kértem hogy ne, de hajthatatlan.

Aztán vannak macskáink is (amik ugyan nincsenek, de a szomszédnak vannak), akiket én nem nagyon szeretek, sok féle bacit és miegyebet hordoznak magukba, na de úgysem nagyon állnak meg visító gyereknek, aki nem mellesleg ilyen kiáltással közeledik feléjük "Kittyyyy, cicc-cicc gyere nyalj meg".
Szóval a macskák menekülnek, a giliszták is ezt tennék, de segít apa, a csigának pedig semmi esélye, márpedig itt akkor is, nagy adaggal kapnak Lau nem gyenge szeretetéből! :) :) :)