...avagy itthon vagyunk! Lelki kötődés, esetleg félelem, nevezhetnénk bárminek! Úgy döntöttünk tegnap este, hogy mi is visszajövünk apával! Nagyon jól éreztük magunkat a mamánál, de nem stimmelt valami velem már tegnap reggel! Olyan rossz érzés fogott el, ha arra gondoltam, hogy apa nélkülünk jön vissza 6 azaz HAT hosszú napra, és nem láthatjuk. Tegnap már csak bújtam hozzá, és nem akartam elengedni! Nem tudom, lehet valami rossz dolog történt volna vele ha egyedül jön vagy valami ilyesmi, és ezzel hogy mi is jöttünk elkerültük, de így nyugodt vagyok.
Amúgy is vége van a sulinak, így megkezdődött a "nyaraltatás" nővérem nagyobbik fia Máté is velünk tartott! Így kettő gyermekes anyuka lettem! :) Szóval mozgalmas napok következnek, pénteken ismét haza, majd vasárnap vissza..................így szép az élet nem unatkozunk!
Ui: Ma jönnek megnézni a lakást, remélem valami jó hírrel jöhetek este! :)