Kedves blogbarátaink, olvasóink, zugolvasóink. :)

Eljött hát a 2011-es év utolsó napja, ilyenkor mindenki bőszen fogadalmakon töri a fejét, és azon hogy mi fog változni, min fog változtatni a 2012-es évben.

Sok fogadalmon vagyok túl már én is, aminek a fele sem valósult meg. :) Ezért én most nem fogadalmat teszek.

Hanem kívánok, minden kedves blog barátunknak ugyanilyen nyitott, kedves szívet, sok örömöt, és a legfontosabb, EGÉSZSÉGET-hogy tudjátok nevelni, tanítgatni gyermekeiteket, hogy csodás felnőtté formáljátok őket az évek során.

Maradjatok mindig ilyen szerethető emberek, számunkra akár személyesen ismerjük egymást, akár virtuálisan, felbecsülhetetlen kincsek vagytok.

Így kívánunk mi, nektek Békés Boldog Újévet.

Fecsegő-csacsogó

Az igazság az, hogy nagyon beindult. Kis papagáj lett! Mindent utánoz, próbál már mondatokat alkotni. Kérdő szó nélkül kérdez! :) Hát ez nagy muri, olyan jókat mulatunk rajta. Példa erre, mikor hazaértünk, még volt egy kis hó, és megkérdezte mamától hogy "Mama teeee hóóóóó???"-Mama te is jössz ki velünk havazni???
A két okos "bátyustól" is tanul. Néha butaságokat, néha jó dolgokat! Ilyenek ők, kis hóbortosak, így szeretjük őket.
A szerepjátékok már mindennapossá váltak. Megy a boltba (egy szekrényig) a kis kosárkájával, ott matat néhány percig. majd hozza a vásár fiát. Néha almát kapunk, néha már teát hoz rögtön, de néha odajön és mondja "semmi nics".

A kis legó figurákkal is szerepjátékozik, megvan mindenkinek a szerepe. Anya-apa, papa-mama. Akik gondozzák az állatokat, meg fürdetik is. Közben a kis saját nyelvén duruzsol nekik, vagy épp énekel. Édes kis hangja van, ez biztos! :) Minap mentem ki hozzá a nappaliba, és láttam, hogy a csacsi és a ló épp puszilkóztak a kezei között. Jókat cuppogott mellé. Mikor meglátta hogy látom, megszeppent és lehajtotta a fejét. Próbáltam nyugtatni, és elmagyaráztam neki, hogy ez nem baj, hisz anya is apa megpuszilják egymás, meg őt is szoktuk puszilgatni, mert szeretjük.
A ló és a csacsi is szeretheti egymást, és puszilkózhatnak ha kedvük tartja. Nem szeretném, egy prüd kislánynak nevelni.

Imádom ezeket a pillanatokat! Olyan kis drága kincs, ahogy rácsodálkozik mindenre. :)

Végre nálunk is van egy kis idő

Végre én is eljutok a beszámoló megírásához!

Rövidek a napok, ha az ember a családdal tölti őket!

Szóval, 23.-án érkezett anyukám. 24.-én reggel pedig apukám. Otthon főzőcskéztünk, beszélgettünk és feldíszítettük a fát. Nem volt közös díszítés, mivel azt szerettük volna, hogy Launak meglepi legyen.

Így míg ő mamával foglalatoskodott, papával és apával díszbe borítottuk a fenyőfát.

Ahogy megpillantotta, csak ámult és bámult. Mosolygott, és nagyokat sóhajtott, csillogó szemekkel nyugtázta, hogy ez bizony az övé, amit a Jézuska hozott neki.

Aztán elkezdődött a főzőcskézés, halászlé rotyogott a fazékban, apa és papa sürgött-forgott most a konyhában.

Mi csajok pedig nagyokat mókáztunk, játszottunk. Elkészült a finom est-ebéd,megtöltöttük a pocakot, és mivel Lau lelocsolta csini kis ruhácskáját, mamával elmentek átöltözni, addig pedig a „Jézuska” meghozta az ajándékokat!

Volt nagy öröm, most sem volt szűk markú, mint ahogy a télapó sem. Volt babaház, Dupló, Bogyó és Babóca, kirakó, mesekönyv. )

Elkezdődött ismét a hatalmas mókázással járó, esti vigalom. Kifáradtan tértünk nyugovóra.

Másnap útra keltünk, hogy az otthon betegeskedő családtagokkal is ünnepelhessünk. Mire hazaértünk nővérem, csodás ebédet készített (csülök pataki tálban, héjában sült burgonyával, finom húsleves csigatésztával).

Aztán az ő fájuk alatt is ott teremtek az ajándékok. Laurát ismét egy nagy doboz várta a fa alatt, sok-sok fa építőt kapott, sínekkel, mozdonyokkal, kiegészítőkkel, most ez a No.1.

A másik nagy durranás, a két kis betegem ajándéka volt, már egy ideje meg volt nekik véve, az igazi, az utánozhatatlan csocsó asztal.

Azóta ez a családi esték egyik kedvenc elfoglaltsága. A kis csöpp asszony is, úgy rúgja a gólokat, hogy csak lesünk.

Bővül a szókincse, új szó: Csocsó!!!!!!!!! :)

26.-án meglátogattuk a másik mamáékat is. Majd délután pocakos nővéremék jelentek meg. Jaj istenkém, nem cserélnék most vele, 3 hete van, és megérkezik kisBence. Nekik csupa hasznos dolgot hozott a Jézuskánk. Reméljük minden egyes darabot, egészséggel fog használni Bencus.

Jókat beszélgettünk, mókáztunk, szeretem mikor együtt van a család.

Aztán most szervezgetjük a szilvesztert, itthon töltjük ez már biztos, családi örömködés (ökörködés) lesz.

Zárójelben: ( A két kis vagányom még mindig beteg, Geri már gyógyuló félben volt, mikor Máté elkapta, most visszafertőzte Gerit, szegénykéim nem tudom mikor másznak már ki ebből. Szóval fertőtlenítünk, szellőztetünk................reméljük nem kapjuk el. Laura is megúszhatná. Annyi a szerencse már ki kellett volna jönni rajta, ha elkapta volna. Szóval bízok, hogy immunis rá a szervezete.)

Előre is csodás szilvesztert, és örömökben gazdag Boldog ÚjÉvet szeretnénk kívánni nektek! :) ♥

Jó is, rossz is

A cím mindent elárul. Szerdán lett volna a Bereczki-Szinetár koncertünk nővéremmel. Sajnos ez elmaradt, mivel nem mertünk hazamenni Gergő betegsége miatt. Amit sajnos Máté, a bátyus is elkapott! Szóval csak reménykedni tudunk, hogy vasárnapra, mire megyünk haza, mindenki egészséges lesz. És Laura sem nyeli be a bacikat! Így a nagy össznépi karácsonyozás is elmarad! Anyum és Apum jönnek ma este hozzánk, és vasárnap együtt megyünk haza.
Az ajándékok már majdnem be vannak csomagolva, egy kettő hiányzik még, de azt ma míg Lau alszik pótolom.
Kacsasült párolt lilakáposztával, és halászlé lesz a menü. Valamit még majd kitalálunk hozzá. Anyum sütit süt, és hoz.
Lau ismét takonykórban szenved, ki sem lát belőle, szóval így még rizikósabb lett volna hazamenni. Bántott, sírtam................de beláttam, hogy ez nem játék, és a gyerekek egészsége a legfontosabb!
Szóval túl a traumákon, a bántó megjegyzéseken (facebook-os ismerőseim értik miről beszélek) most már a legnagyobb örömmel várom a holnap estét, és az azt követő napokat.

Laura egy kis zsivány, semmi sem marad előtte rejtve. Minden ajándékot, meglát,kiszimatol...............igazi kis detektív. Remélem, mindenkinek elnyeri majd a tetszését, a kis ajándékunk.
Remélem csodaszép lesz díszekben a fenyőfa. Remélem gyönyörű csillogó Lau szemeket látok majd holnap este, és remélem innentől nyugodt, békés, és ami a legfontosabb betegségmentes ünnepünk lesz.

Tegnapelőtt elkezdett esni a hó, én észre sem vettem, csak mikor a kis gombócforma, meglepetten fülig érő vigyorral, és még hangosabb kiabálással a tudtomra adta: "Anyaaaaaaaaaaaaaa! Hóóóóóóóóóóóó".

Azt a meglepődött, izgatott, boldogságot látni az arcán, leírhatatlan érzés volt. Hisz tavaly már látott havat, még dagonyázott is benne, de szerintem az igazi értelmét most értette meg. Folyton teles ,karácsonyos meséket nézünk, ahol hó, és hóember van. Izgatottan csodálja mindig. :)
Hóembert és egyéb fagyos dolgokat, rajzolunk, festünk...........ami már neki is megy. Igaz még kezdetleges, de nagyon ügyes.

Szóval így vagyunk mi most. Remélem az utolsó ilyen kissé elrontott karácsonyunk, és jövőre tényleg, együtt lehet az egész család, csak ennyit kívánok................! ♥♥♥

Köszönöm

3 éve, ilyenkor már görcsben állt a gyomrom, és idegesített a világ, minden zaj magam körül.

A legtökéletesebbet akartam, akartuk.

Azt hiszem sikerült.

3 éve jóban-rosszban.

3 éve vagyok az aki vagyok.

3 éve szeretek feltétlenül.

3 éve csodás az élet, minden nehézsége ellenére.

Szeretlek!

"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem."

(Vörösmarty Mihály)

Élünk.....................

Még élünk, és jól vagyunk. Kissé eltűntünk. Sűrűek a napok.
Csütörtök este hazamentünk anyuméknál és ma este értünk vissza! Pénteken szalagavatóztunk (sógornőmé), most voltunk ennyi időt külön Laurától. Még ha akartam volna sem tudtam volna élvezni, annyira hiányzott a kis drágám. Csak azon ketyegett az agyam, hogy vajon mit csinál, alszik-e, evett stb.
De minden a legnagyobb rendben volt, mert a legszuperebb emberre hagytam a kicsikémet, anyukámra. Persze egész nap nem aludt semmit így mire este hazaértünk, olyan fáradt volt,de jó kedvű szerencsére.
A kérdésre, hogy hiányoztunk-e homlokegyenest rávágta: N E M.
Szóval ő jóóól érezte magát.
Aztán a szombat egész napot pihenéssel, mókázással töltöttük. Ugyanis szerencsére nem kellett autóba ülnünk ( lehetőség sem volt rá szerencsére, mert tisztítóban és szervízben volt) ma 2 kor kaptuk vissza.
Apum csodás ebédet főzött, mert sajnos anyumnak dolgoznia kellett ma, ilyen ez az egészségügy! :)
Telepakolta fincsi kajákkal a táskánkat, és el is indultunk haza, szerettünk volna még időben ideérni. Köd is volt, esett is. Lau szinte végig aludta az utat, így most még itt tombol, játszik, hisztizik.
Ez mindíg így van, ha vidékről hazaérünk, túl nagy otthon a kényeztetés.
Szerencsére sikerült kiszimatolni, mit szeretnének a családtagok, így jövő héten nyakamba veszem a várost, és apa nagy örömére költekezek. :D :D :D
Aztán nagy nap lesz a holnapi, apa megy be az oviba, és időpontot kér, aztán megyünk beiratkozni, ezekről pontosabban holnap, vagy majd a személyes találka után írok. Semmit sem akarok előre elkiabálni.
Alakul a karácsonyi menü is a fejemben, itt lesz nálunk a szenteste megtartva, majd 25.-én megyünk ismét vidékre, és majd csak szilveszter után térünk haza.
A jövő hét folyamán a mézeskalácsokat is megsütjük Lauval, vettünk nagyon cuki formákat, szép csillogó ehető gyöngyöket, és cukormáz tollakat a díszítéshez. Remélem finom is , és szépek is lesznek. Aztán lassan beszerezzük a fenyőfát is, szeretnék gyökereset venni, hogy legalább ennyivel védjem a fákat! Ezt még meg kell beszélni a tulajjal, hogy ki ültethetjük-e a kertbe.
Szóval mozgalmas és szuper napok várnak ránk! :) Majd még jelentkezem! :)

Itt járt az iagzi......................

..............amikor ma hazaértünk, még szinte arra sem volt időnk, hogy bekapcsoljuk a mesét, mert már kopogott is valaki az ajtón. Gyorsan kinyitottam, nehogy megfázzon a nagy szakállú. Laura már rohant is ki a szobából, amikor meghallotta a "Ho-ho-hóóóóóó" kiáltást, ahogy meglátta a piros ruhás mikulást, megszeppent, nagy kerek szemekkel apázott, gondoltam én felismerte. Aztán rájöttem, hogy csak apa segítségét szerette volna kéri. Nem volt gond, nagyon kedves, jószívű volt a télapó, aki azt mondta Laurának, jövőre is legyen ilyen jó mint az éven. Azért én hozzá tettem, egy kicsit lehet jobb is.
Az ajándékokból levonva a következtetést, még a jó gyerek kategóriába sorolták a kis gombócformát!

Volt nagy örömködés, édesség zabálás, kirakózás, sütés-főzés, Legózás.................minden egyes apró dolognak tiszta szívből örült, a csillogó szemei elárulták. Szépen elköszönt a télapótól, aki megígérte neki, hogy jövőre is eljön hozzá! :) Könnyes szemmel nyugtázta hogy elment a "Ho-ho-hóóó!. Mi pedig megnyugtattuk, hogy más kisgyereknek is vinnie kell az ajándékokat, ez nem tetszett neki, azt elfogadta, hogy most Kristófhoz ment! :)

Aztán, apa megérkezett, és jött az ajándékok mutogatása, játszás, boldogság................... az ilyen pillanatokért érdemes élni! :)

Egy nyugodt kis sarok

Ez a legmeghittebb része a háznak. Szeretem az ilyeneket! Olyan boldogságot áraszt!

Télapó azaz Ho-ho-hóóóóóóóóóóóóóóóóóó

3 napja csak ez hagyja el a száját. Ho-ho-hóóóóóóóóóó, más mese nem is mehet, csak amiben benne van a télapó! :)

Ha valami nesz jön kintről, az csakis a nagyszakállú lehet. Sosem gondoltam volna, hogy így 2 évesen, ennyire fogja érdekelni, és érteni is.

Ma még csak sebesen járt nálunk a mikulás, ugyanis csak bekopogott és az ajtó előtt hagyta az ajándékot a teraszon.

Holnap viszont teljes fényében itt fog ragyogni az "igazi" (Apa) télapó a nappalinkban.

Tervezgetünk, remélem nem fog megijedni, és ordítva elmenekülni tőle.

Annyira kis szeretet gombóc, úgy örül az ajándéknak, és a kis nasinak, hogy azt leírni nem lehet.

Az én kis télanyóm:

Egy kis nosztalgia (ugyan abban a ruhában):

Jön a hideg......................

.....................készítem Laura téli ruhatárát!

Sok-sok szép sapi lapul a szekrény mélyén, de igazi téli nem volt, ma délutánig! Így nekiálltam horgolni, kettő sapiig meg sem álltam.

Az egyik egy bagolyka lett, amit már rég el szerettem volna készíteni, most jött el az ideje, a másik egy egyszerű, de jó meleg kis fejfedő! :)

Mert én így szeretem megörökíteni a dolgokat

Kezdek ráérezni a gépem igazi ízére:

 

Egy kis cukiság, a ködös napokra.......

Sok blogban olvasom, hogy megvisel titeket is, ez a szürke undorító idő, és a hideg. Mi sem vagyunk másként, kedvem sincs arra gondolni, hogy ki menjek a fagyba. Így elütjük kisbetegemmel a napokat, és vidámabbá tesszük őket.

Csak és kizárólag színes dolgokkal foglalkozunk. Gyurmázunk, színezünk, színes papírokat tépkedünk, és színes kartonra ragasztjuk őket. Vidám gumicukrot majszolunk, és csakis meleg gyümölcsteát iszunk.

Mikor a gombócforma elalszik, olyan szürkeség száll meg, nem kacag, nem huncutkodik. Ilyenkor nyúlok a horgolótűm után, és színes dolgokkal foglalkozok.

Így történt, hogy ma mikor álomba zuhant örökvigyorbogyónk, elővettem egy régóta a szekrényben lapuló gombolyagot................rózsaszínű, engem a vattacukorra emlékeztet, és ezt műveltem belőle:

Engem nem kötelezhet senki arra, hogy télen, csakis lehangoló kiegészítőket hordjon az ember lánya.

Tessék, remélem jobb lett a kedvetek. :)

Készül a sál is hozzá. 

Kíváncsian várom a véleményeteket!

Így pont jó!???????????

A doktornős látogatás kicsit felhúzott.............ó de nem szaladok ennyire előre.

Tegnap este fürdés után az állandóan vigyorgó, gombócka borzasztó sikításba kezdett, toporzékolt és a pocakját mutogatta. Semmivel sem tudtam lecsitítani, gondoltam tényleg ennyire fáj a hasa. Elő a lázmérő (gyakorlott anyukák sejthetik miért, nem lázmérés volt a fő célom), jöttek a pukik, viszont ordított még mindíg.

Beszaladt a szobába, ekkor láttam hogy remeg-reszket, és tiszta libabőr. Megfogtam a fejét, tűzforró, a keze jéghideg.

Kiszaladtam megnézni a lázmérőt (mert az ugye akció közben megmérte) 39,2 volt a hője (testvérek között is ha levonjuk a 0,5 fokot is magas). Lázcsillapítás........elaludt. Hajnalban éktelen nyögésre ébredtünk, 38,4 volt ekkor, ez már homlokon.

Kiskönyv, telefon............doktornő csak 15h-tól rendel. Sebaj elviszem akkor a fül-orr-gégészetre..............gondoltam én, legközelebbi rendelés csütörtökön 15:30-tól.

Vártunk,vártunk és vártunk. Kettőre hazajött értünk apa, fél 3-ra már a rendelőben ültünk. Elsők voltunk.

A doktornő háromnegyed 4kor megérkezett, 1 háznyira lakik a rendelőtől. (no comment)

Bemegyünk elkezdi vizsgálni, csörög a telefon, jönnek mennek bent, nem figyel rám, Laura ordít, hiába beszélek. Piros a torka, vírus, erre nem adok antibiotikumot. Calcimusc, Fenistil, Cebion.

Mondom én, most adtam neki egy hétig ezeket, mert náthás volt. Sebaj, akkor emeljük a dózist.De ha lázas lenne ezek mellett, akkor pénteken menjünk vissza és ír fel gyógyszert. Miért kísérletezik??? Miért nem ad most??? Nem járunk mi olyan sűrűn, hogy le lenne gyengülve a sok antibogyó miatt az immunrendszere, tavaly télen kapott utoljára erős gyógyszert. A saját gyerekével kísérletezzen ne velünk. Kész, mehetünk.

Nem vagyok az antibiotikum híve, de ha kell, akkor kell, beszéltem anyummal, ő felhívta az otthoni dokit, aki azt mondta, adjam neki az Augmentint, ami van itthon, mert igaz hogy vírusra nincs gyógyszer.

DE, és itt a DE, amit nem hiszek el, hogy egy gyerek orvos ne tudna, a szövődmények, nem akarom hogy agyhártya gyulladás vagy esetleg egy szívizom gyulladása legyen a kicsikémnek, egy nem kikezelt torokgyulladás miatt. Volt már erre példa a családban, nővérem fiánál, akinek a szívizmaira ment rá a szövődménye, egy sima megfázásnak.

Szóval most augmentint kap, még mindíg magas láza volt délután és este is.

Ki van nyúlva, levert, ha lemegy a láza, akkor jó kedve van, enni nem tud, mert fáj a torka, inni iszik. Remélem hamar hat a gyógyszer, és újra az a kis rosszaság lesz nekünk!

Megmentettem...................

..............egy Next pulcsit.
Hogy miért olyan hatalmas nagy hír ez??? Mert Laura kedvenc pulcsijáról van szó, amit saját magának választott.
Hogy mitől mentettem meg??? A szemetes kosártól...........................! Előre, egy jó tanács, férfit soha ne engedjetek a mosógép közelébe.
Történ ugyanis, hogy apa segíteni akart nekem a házimunkában, hiába mondtam, hogy csak porszívózzon, már az is nagy segítség, nem, majd ő bepakolja a mosógépet. Meg is tette (sajnos). A sötét ruhák, farmerek stb. közé bekerült, a hófehér, színes pöttyökkel díszített pulcsi.
A teregetés már rám várt, ami közben majdnem szívrohamot kaptam, szürke, és sötét foltos, a színes pöttyök már csak pöttyök, és nem színesek mert elfedte őket a szürkeség. Ha csak egy pulcsi lenne, akkor kuka és kész, nem izgatott volna, de ez a PULCSI volt, csupa nagybetűkkel.
Hát mit ne mondjak volt nagy patália a részemről, apa csak kuncogott rajtam.
Ma elővettem, és mint egy kémiai professzor minden összeöntözve, beáztattam, majd dögönyöztem, csavargattam, dörzsöltem. Öblítettem 10-15ször.

Már kint szárad a hófehér, színes pöttyös Next pulcsi, alig várom, hogy odategyem Lau elé, és bezsebeljem az elismerő öleléseket, és puszikat!

(zárójelben: ezért szeretem, én a Next-et mint márkát, atombombát is robbanthattam volna a vízben akkor sem lenne semmi baja. Strapa bíró, imádjuk)

LilaArany

Elkezdődött. Ettől tartottam. Saját készítésű, jóval olcsóbb lesz, és persze egyedibb mintha venném. Csak a második kritérium igazolódott, mert ugye ha ÉN beszabadulok egy karácsonyi dekorációkkal teli üzletbe, akkor az "olcsó" "nem költök sokat" kifejezés kitörlődik az agyamból. Most is így volt. :)
Pakoltam-pakoltam és pakoltam. DE elkészült belőle az adventi koszorúnk, az ajtódíszünk, a szobánkba egy kisebb asztali dísz (itt az őszit turbóztam fel kicsit) a konyhapultnál a cső feldíszítve, és a Lau szobaablak is.  :)

Még holnap fújkálunk egy kis hó spray-t az ablakokra (ha már igazi még nincs) és várjuk ünnepi díszben a mikut. Aztán pedig fenyőfa vásárló körútra indulunk. Lau élvezi, csillogó szemekkel bámulja az égő gyertyákat! :)

Nem férek a börömben...........................

Folyton rajtam lóg a masina, Laura néha már menekül, én pedig ezzel kapcsolódom ki! :)

A hétvége........................

tt nem szeretnék, csúnya szavakat használni, és csak szépeket szeretnék ebben a blogban írni, így most csak képek kevés kommentel. :)

Mamával Bogyó és Babócát néznek a telefonon. (Igen-igen minket is elért ez a Babóca vírus)

 A kutyázás nagy mestere, imádja őket:
(kapcsoljátok ki oldalt a zenéről a hangot, mert zavaró) :)

Keresztelő :)

Igen igen, keresztanya lettem. :) Egy csudi édes kis törpicsek keresztanyukája:

Szép volt , jó volt, jól éreztük (volna) magunkat, Kristóf egy édes pofa, drága kincs. Laura imádja, apa úgy szintén. 

Gyönyörű arany nyákláncot kapott, amit azóta büszkén visel! :) 

Nagyon szeretünk drága kicsi keresztfiam!

Még pasizni is volt ideje! :)

Elköszönünk...........

...........no nem végleg, csak kb. 4 napra! :) Ma 4körül ugyanis indulunk haza, mamázni, keresztelődni.......keresztanyává válni, családozni, kutyusozni, tesózni, vidékezni! :) Reméljük teljesen gyógyultan térünk vissza! Aztán lányok, ha van kedvetek jövő hétre beüthetnénk még egy talit, ismét nálunk, mert szeretünk titeket! :) ♥♥♥

Ezzel a képekkel kívánok nektek csodás hétvégét.

Puszilunk titeket: Pancsi és Laura

Napi egyperces III.

Édes, gyors sztori:

• Apa: Laura anya hogy szokott HORKOLNI mikor alszik???
• Erre Lau elszalad a horgolótűmért és a fonálért, és elkezdi bökdösni a gombolyagot.

Dőltünk a nevetéstől, Lau meg csak nézett hogy most mi van. Aztán részletesen, hangokkal is imitálva elmagyaráztuk neki, hogy ez a kettő szó nem ugyanazt jelenti! :D :D :D :D

JOBBULÁST :)

Drága kis mini nőcim azt hiszem a gyógyulás útjára lépett.
Jobban van, és ez látszik is rajta. Ezt onnan gondolom, hogy kettő másodperc alatt, fel tudja forgatni a házat. Ugrabugrál, rohangál. Nem fázik, és nem fekszik egész nap az ágyban, forró teát szürcsölgetve. Már az a fránya takony nem is érdekel különösebben.
Jó kedve van és ez a lényeg.
Beveszi a gyógyszereit, el sem tudnám felejteni, mert odaáll a hűtő elé, és szól hogy "Anya.....Gyógyi". Igaz ezt Timi fogalmazta meg jól, hogy ez a szó hogy gyógyi kimaradhatott volna a szókincséből. Igazán jó lenne, hogy soha semmilyen betegséggel nem kellene foglalkozni, de sajnos ez nem így működik.
Remélem a télen ennyi volt a betegség, jó messzire kerüljetek minket bacik-vírusok.
Egyébként most, hogy ilyen állapotok uralkodnak, még több és több szeretetet igényel. Lefekszünk együtt mesét nézni, simogatom ő is simogat. Ennél csodásabb érzés nincs is a világon. Mikor reggel, két kis puha meleg kezecske érintésére ébredek. Amikor magától jön és megölel, odabújik, legszívesebben el sem engedném soha.

Olyan hamar fel fog nőni.......................................

Réges régi kincsek a telefonomról

Mikre bukkan az ember, ha a telefonján kezd kutakodni, annyi elfelejtett kép és emlék kerül elő. 

Nézzétek csak: