Az idén más volt, az idén nem autóztunk, igaz így nem is volt teljes családi. Mégis nekem ez volt az eddigi legjobb. Szenteste anyumék és anyósomékkal vacsiztunk, majd ajándékoztunk. 25-26-a pedig a miénk volt, együtt. Igazán...........
Nem kellett rohanni sehová, pihentünk, ettünk, együtt voltunk hárman. ♥ A legjobb érzés ha az embernek van családja, és most nem a nagy családra gondolok (persze arra is) hanem arra, ha van férjed és gyermeked, ez a legszebb ajándék, ami egy nőnek valaha is megadatik. ♥
Nem írok nagy szavakat: Kellemes Békés Boldog Ünnepet kívánok mindannyiótoknak.
Szeressétek egymást a következő napokban/hetekben is annyira, sőt még jobban mint ezen a három napon.

(hiányoznak a testvéreim,  rokonok, a barátok, de most ez így alakult, külön-külön ünnepeltünk, de mégis együtt ♥)

Aztabetyármindenit.............

Normális esetben arról kellene írnom, milyen jókat sétálunk esténként a gyönyörű Újpesti vásárban, vagy hogy a Vörösmarty tér milyen csodás, esetleg hogy hétvégén a Mátrában kirándulunk.......ekkor a bilibe lóg a kezem és felébredek.
Még jócskán hajnal van, (épp 5:10) de mi már túl vagyunk, egy inhaláláson a hideg porlasztóval (sóoldat+calcium) egy nem alvós éjszakán.
Kétóránként felszökő lázon. Egy hűtőfürdőn, mert meg sem moccant a lázcsillapítótól a láza, épphogy "csak" 39,7 volt.
Ugató köhögésen, tele rettegéssel mikor kezd el fulladni, sípolni. Egy elesett, csillogó szemű, hidegrázó-reszkető gyerkőccel.
Hát ha nem lenne hajnalban Nickelodeon és Dóra, akkor már rég ordítás lenne.
Hangja nincs, olyan mint egy néma kacsa.
Ja persze voltunk dokinál, a szokásos, VÍRUS, Calcium+Fenistil+C-vitamin, 3 napig napi 3* Nurofen (gyulladáscsökkentő????), megnagyobbodott nyirokcsomók a fültőben.
Elegem van, a betegségből, az oviból, ahová úgy hordják az anyukák a beteg gyerekeket, mintha szanatórium lenne. A csütörtöki karácsonyozós délutánon, úgy "ugattak"-taknyoltak a gyerekek, hogy csak pislogtam.

Szóval elég, 5 nap gyógyultan, 2hét betegen, ELÉG VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az én TUTI mézeskalács receptem :)

Nekem ez a minden éves mézeskalács receptem :

• 1 kg finomliszt 
• 30 dkg porcukor 
• 1 csipet só 
• 30-40 dkg virágméz 
• 3 tojás 
• 3 evőkanál margarin 
• 1 teáskanál szódabikarbóna 
• 3 dkg fahéj 
• 1 dkg őrölt szegfűszeg 
• 1 csomag mézeskalács-fűszerkeverék - körülbelül 2 dkg 

1. A lisztet, a porcukrot, a fűszereket és a szódabikarbónát szitáld át, majd keverd össze fakanállal. 
2. Üsd bele az egész tojásokat. A tésztát lágyíthatod úgy, hogy csak egy egész tojást és 2-3 tojássárgáját ütsz bele, a tojásfehérjéket pedig üvegpohárban letakarva hűtőszekrénybe teszed. (tökéletes szolgálatot tesz majd a cukormáz készítésénél). 
3. Tedd a szoba hőmérsékletű margarint a tésztába, és dolgozd össze - (ekkor még nem áll össze a tészta) -, majd öntsd hozzá az üvegben forró vízbe állított, meglangyosított mézet. Ha a tálhoz ragadna a tészta, kevés liszt hozzáadásával addig gyúrd, amíg elválik az edény falától. Viszonylag lágy tésztát gyúrj - (margarin, esetleg kevés langyos víz hozzáadásával megpuhíthatod) -, mert az érlelési idő alatt megkeményedik. 
4. Takard le konyharuhával, és legalább 3-5 órán keresztül hagyd állni. Majd gyúrd át mielőtt hozzálátsz a nyújtásnak. Kb. 3mm vastagra nyújtsd a tésztát, és szaggasd ki.

Isteni illat járja körbe a lakást. Hamar puhul, gyorsan fogy.  Cukormázzal és cukormáz tollal díszítettük. Csokiba is mártottunk belőle, és maradt simán is.


(azt hittem januárig kitart, még az sincs kizárva, hogy sütnöm kell még egy adagot a 175 db-ból már csak kb. 10-15 darab található belőle) :)

Alakul

A hangulat és a lakás is. Ma megvettük a fenyőfát. Igazi illatos, Normand fenyő! Előkerültek a pincéből a dobozok, telis-tele díszekkel.
A fény füzérek az ablakdíszek a helyükön.
Ég a harmadik gyertya is a koszorún.
Közeledik ♥ ♥ ♥

Jót tett a lelkünknek

Még mikulás előtt jártam a Hősök-56'-osok tere körül, amikor is láttam, hogy bizony idén is felállítják a mikulásgyárat. Így amikor hazajöttem elmondtam Lulának. Azt is, hogy miről szól. Azt is, hogyha szeretne, akkor adhat.......
Először nem jól fogadta, azt mondta, minden játékával játszik, és amúgy is, nekünk is elfogy a pénzünk, és akkor ő sem fog kapni ajándékot.
Gondoltam oké, ha nem hát nem, nem fogom erőltetni, majd ha elér a tudata arra a szintre, hogy miért jó ez, akkor majd adunk.
Aztán este, jön, hogy mégis talált egy-két mesekönyvet, és plüssállatot, ami nem is tetszik neki, meg nem is játszik velük.
Nagyon örültem neki, hogy gondolkodott, rajta, és hogy nem kellett erőszakolni. Megkerestük a kicsi cipőit, amiket kivittünk az erkélyre, volt egy nagyobb szatyor ruha, amit már rég kiválogattunk, azt is beleraktuk a dobozba.
Így egy nem kicsi dobozzal indultunk útnak. Átadtuk a segítőknek, kaptunk lufit,naptárat,szaloncukrot........és két csillogó szemecskét, aki büszke volt és boldog, hogy segíthetett az olyan gyerekeknek, akinek nincs anyukájuk-apukájuk, vagy pénzük. ♥

 

Végül szétnéztünk az Andrássy úton, imádom ilyenkor ♥

Miki-Miki mikulás :)

Advent

Várakozás.
Nem szeretném ecsetelni, hogy ki mire várakozik ilyenkor, mik a szokások stb. Mindenki arra, amire szeretne, ami fontos neki, ráhangolódik az év végére, az ünnepekre. Egymásra. Azt hiszem ez a legfontosabb.
Mint mindenki másnál, nálunk is elkészültek a díszek, asztalra az adventi koszorú, ajtóra a kopogtató. Mivel sok időm nem volt, és nem is akartam nagy flancolásba kezdeni, így egyszerű lett. De annál jobban tetszett a családnak.
A hétvégén a pincéből előhalászom a többi kelléket, és szép lassan elkezdünk díszíteni. Mézeskalácsot sütni.............. :) ;)
Az sem elhanyagolható, hogy pénteken érkezik a Mikulás, a nagy szakállú............már izgatottan várja Laura is, szeretne az oviban találkozni vele, de kérte ide magunkhoz ne engedjük be(?) a kérése teljesítve lesz.
Aztán, hogy kap-e a virgácson kívül másat is, az majd kiderül........ :)

Itthon vagyunk

...............betegen.
4 nap ovi megtette a maga hatását, ismét beteg, összeszedett valamit odabent, nem is volt nehéz hiszen, annyi anyuka nő van aki beviszi a gyereket bogáig taknyosan, hurutos köhögéssel stb. Értem én, hogy munka meg fodrász, meg bevásárlás csak épp rohadtul nem érdekel.
Gyógyulva mentünk. Erre pénteken már náthásan jött haza, azt hittem elmúlik, elkezdtem az ilyenkor szokásos "gyógymódot". Vasárnap reggelre már teljesen be volt dugulva az orra és sokkal sápadtabb volt, éjjel már ordítva kelt hogy fáj a füle, a meleg só egy kicsit enyhítette meg a fájdalomcsillapító, így elaludt.
Reggel úgy kelt, nem kap levegőt. Orrspray-orrszívás, de nem akar megindulni. Melegítem az arcüregét, a fülét, hátha elindul az a fránya takony.
Még a hétvégi mikulásos bulikat is kihagytuk, hogy az ovis mókán ott tudjon lenni, remélem meggyógyul addig, belehalna, ha nem lehetne ott.
Annyi vigasztalja, hogy reggelente kibonthat egy kis csomagocskát az "adventi naptárján" számolunk vissza szép lassan.
Utolsó utáni pillanatban, szombat éjjel készültünk el vele, de megérte, az arca mindent elárult. Apró kis ajándékok, rágó, gumicukor és társai lapulnak benne. Ma reggeli meglepi egy Madagaszkáros memóriakártya volt, túl vagyunk 2 partin, persze Ő nyert :)

Karácsonyi hangulat

Lassan én is ráhangolódok a témára, pláne most, hogy ismét tengernyi az időm :) Elkezdtünk karácsonyi gipszfigurákat önteni, festegetni őket, majd mágnes kerül rájuk és a hűtő díszei lesznek.
Karácsonyi díszeket gyártunk, beszabadultam egy kreatív hobby boltba, hát vásároltam rendesen. Most csakis ilyen díszek ékesítik majd a fánkat.
A hétvégén szeretném az adventi kalendáriumhoz beszerezni a kellékeket, ilyen lesz, Lula szobaajtajára:

Apró kis meglepiket gondoltam bele. Semmiképp sem tömném tele édességgel. Hajcsat, bubifújó, rágó, nyaklánc, gyűrű, gyűjthető MyLittle Pets Shop figura stb. Ilyenekben gondolkodok, és szerintem nekünk a kis tasakok nem tasakok lesznek, hanem filcből zsákocskák.
Aztán ha ez elkészült, akkor beszerzem a koszorúhoz a dolgokat, az is sk. lesz ismét, még nem tudom milyen.
Ezek nagyon tetszenek:

 (képeket a google képkeresőjében találtam, "adventi koszorú" kulcsszavakkal)

Ezek pedig már sk. díszek, nekem nagyon tetszenek, egyediek, szép lassan készülnek, az oviba is viszek a fára belőle. 

Fogügy

Már lassan egy hónapja, hogy egyik éjjel sikítva arra ébredt, hogy fáj a foga. Mi tagadás, nem szépek a fogai.
Szóval fájt neki, így sürgősen felhívtam a doktornénit, aki már akkor egy hónapja kezelte fluoriddal a fogait. Így amilyen hamar csak tudott fogadott minket.
Megnézte a fogacskát, ő nem arra tippelt, ami valóban fájt neki, így végigkocogtatott mindegyik fogon és amelyiknél legjobban sikított az volt a bűnös. Így végülis kiderült, hogy az volt amelyiket Lula mutatta. A jobb szemfog.
Nem olyan csúnya, és ez a legnagyobb baj. Mert amelyik csúnya, fekete-szuvas az már elhalt, abban már nincs idegszál. Ebben volt. Így kitakarította, megfúrta, leszedte a szuvas részt.
Majd betömte olyan anyaggal, ami ideg elölő. Így egy hét múlva már nem lesz benne idegszál, és nyugodtan, szuri és fájdalom nélkül tud dolgozni vele.
Kérte vigyázzunk rá, nehogy kiessen a tömés. Felvilágosított, hogy fájhat 1-2 napig, míg elhal benne az ideg. Hála Istennek semmi gond nem volt.
Így kicsivel több mint egy hétre rá, már ott is voltunk a megbeszélt időpontban. Kiszedte a fogtömést, átzuhanyoztatta, kitisztította, betömte calciumos töméssel, és jövő hétfőre megkaptuk a következő időpontot.
Amikor is elméletileg gyökértömés lesz, és így egy fog kipipálva.
És még mennyi van.......
De szép lassan haladunk. Szerencsére jó kedvvel megyünk, kedvesek, nem fél, egyedül ül a székben. Kimondott gyerekrendelő. Kicsi székkel. Kedves doktornénivel. Matricát gyűjtünk. A végén pedig ha betelt a kis füzet ajándék jár.
Nekem bármennyi pénzt megér, hogy félsz nélkül üljön be a székbe, egy hang és nyikkanás nélkül. Elmondása szerint nem is fáj.

Betegség

Tudtam persze, hogy mert kiveszik az orrmanduláját, nem fog "huss" egy csapásra  az összes betegség eltűnni, mi már annak is örülünk, hogy az állandó fülgyulladások eltűntek. Mivel az eddig bent ragadt, és a fülre húzódó váladék, most szépen kijön az orrából, és szépen ki is fújja. Reggel-este, egy-egy orszippantás, de napközben zsepi.
Szóval ma ment oviba másfél hét után. Múlt hétfőn picit náthásan ébredt, így gondoltam, adok szerdáig időt (Calcium, Fenistil, C-vitamin) hátha kimászik belőle.
Szerdán reggel már bágyadt volt és köhögött, és az apró nátha átment sűrű váladékba. No menjünk a doktornőhöz. Piros torok, viszont mivel "nemrészletezném" érdekes cucc jön az orrából, ezért ez nem vírus, sajna baci, sajna antibiotikum.
AktilDuo, orrspray, Normaflore
Szépen kezdett is javulni, hétvégére már szinte kutya baja volt, ma pedig tényleg már gyógyult volt.
Így újultan kezdünk bele az oviba, ahol már nagyon várták :)
Remélem most legalább újévig semmi féle betegség nem fog minket ledönteni, ugyanis családostól voltunk 3 hétig ágynak dőlve, szerencsére felváltva.
Szóval vitaminokra fel...........
Esténként 1-1,5kg mandarin a menü :)

Bloghalál

Azt hiszem ez a legjobb cím. A blogomnak lelke volt, mikor Laura a pocakomba költözött és akkor elkezdtem írni. Sőt még utána is sokáig. Ahogy nőtt a kisasszony, úgy egyre kevesebbet írtam, és ha írtam is, csak összecsaptam, mert rohanni kellett. Szóval meghalt a blog.
Mostanában pedig, amit művelek.............ááá inkább hagyjuk. Nincs rá idő, bezártam, mert azt hittem majd így többet írok, sajnos nem így lett. Pedig tényleg lenne miről. De annyira fel sem tűnnek már dolgok nekem a mindennapokba, hogy ezt na le kellene jegyezni, pedig le kellene.
Szóval én nem ígérek már semmit, hogy majd többet írok, vagy majd ez+az lesz. Próbálok, igyekszem.

Aktuális összefoglaló

Ott hagytam abba, hogy beteg. Nem volt vészes, hamar túlestünk rajta, viszont a vizeletében volt "valami" (vér+genny) . Szenvedtünk vele, mert be is volt gyulladva, naponta 2* mostuk-fertőtlenítővel :( Szerencsére rendbe jött. Én úgy gondolom az oviban szedett össze valamit, az egymás utáni vécézés, és van aki egyáltalán nem tiszta..... sajnos.
Volt ovis fotózás is, amiről nagyon várjuk a képeket, elméletileg szuperek lesznek, rettentő sokat "ül" rajta a fickó.....

Mi pedig úszunk az árral, a minden napokkal. Lassan kialakul a napirend, a dolgos napirend. Eddig nem kellett. Itthon voltam, vittem-hoztam Lulát az oviba. Nem siettem, volt idő beszélgetni az óvónénikkel, volt idő mindent szép lassan megnézni, megcsinálni reggel.
Nos ez lassan kettő hete megváltozott.
Reggel nem tudom vinni (tudnám, ha korábban vinnénk, de mivel apa meg tudja oldani, így nem keltjük korábban), csak kedden, mert akkor 9-10re megyek. Így a reggelek azok apásak, van is néha gubanc, hiszti és "eztmegotthonhagytuk" helyzetek. Szép lassan összeszoknak. :) Én minden este kipakolom a rucit Lulának, elkészítjük a játékot amit visz majd be, az esetleges befizetni valókat stb.

Hazahozni szerencsére tudom heti 3szor, ekkor ugyanis csak 4-ig vagyok (viszont itt már fél 8-tól ügyeletes vagyok) így ahogy kiesek a suliból, rohanok a villamoshoz, így is 20-25 perc mire odaérek és a csoportszoba előtt állok.
A másik kettő napon apa megy érte, 16:20 körül, elkészülnek és jönnek értem fél 5-re a sulihoz, mert bizony ha 8-ra megyek, akkor fél 5-ig bent kell lennem tanulószobán. :)

Laura élvezi, szeret tovább maradni, szeret ott játszani, kevesebben vannak már ebben az időben délután, több figyelem jut rájuk az óvónéniktől, ami neki lételeme. Még mindíg imádják, és Ő is imádja az óvónéniket, központban szeret lenni. Mindenkivel kijön, néha 1-1 vita van, de egyébként engedékeny és jószívű

Itthon elereszti magát, és néha kiakasztó, de mióta dolgozom ezt is jobban kezelem. Rájöttem nem is olyan rossz, csak eleven, izgő-mozgó. Vannak rossz gyerekek akikhez már tudom hasonlítani, és ő nem az.
Viszont így is, hogy tovább van ( háromnegyed 5 mire hazaérünk) még túlteng benne az energia. Így program kell. A gyerekeket hétfőn úszni viszem a suliból, nem messze van egy tanuszoda, rögtön meg is néztem, 4 éves kortól vállal kezdő gyerekeket Gabi. Így csütörtökönként 5-től úszni fogunk.
Aztán még lovagolni szeretném vinni, kéthetente hétvégén, igaz még csak szórakozás szinten, mert kicsike, de levegőn lesz, és kikapcsolódik.
Aztán ha lesz kedv (mind nála-mind nálam) az angolt is ki fogjuk próbálni különóra számban.
Tervek vannak, csak lenne idő, és energia.

A lakás "szalad", mosni mosok, vasalni már kevésbé, halomban áll a ruha, a porszívót még hírből sem láttam egy hete, elfáradok na, nehéz a visszaszokás.
Főzni 3 naponta ha van erő.
Viszont a jövő hét az enyém, ŐSZI szünet, 1 teljes hét, amin talán kipihenem magam, és feltöltődök, és végre mondhatom, hogy "beszoktam" újra a munkába.
Tudom elfogok fáradni, mert emberből vagyok, de ez a múlt hét............... :)

Szóval így vagyunk, élünk, rohannak a napok, jól vagyunk :)

(  ma mindketten (apa és én is) úgy ébredtünk, hogy álmodtunk valamit, amiről talán a tudatalattink üzen (ha van ilyen) amit Laura annyira szeretne, és amiről talán lassan meggyőzöm magam :)  )

Ne szólj szám.........

Le sem kellett volna írnom, hogy nem beteg. Éjjel összepisilt mindent, minket :) Reggelre 38 fokos láza lett, majd hányt.
Most bágyadt, fáradt, lázas......
Tuti valami vírus.
Nézzük a pozitív oldalát, nem a füle fáj, és ez nagyon jó jel.

neves sincs bejegyzés

Talán tényleg az lett volna a jó megoldás, ha törlöm a blogot. Nincs kedvem sem, sem időm, sem hangulatom írni.
Lenne mit dokumentálni.
4 éves elmúlt már, volt szülinap, buli-móka-kacagás-ajándékok. Itthon is-otthon is. Torta minden színben és ízben.

Van ovi, nem kis lelkesedéssel. Reggeli rutin, amit megszoktunk, de át kell alakítani. Betegségmentes másfél hónap, aminek a legjobban örülök. Pici orrfolyás és ennyi. Gyógyszer nélkül, homeopátiával. Jó idő amit imádunk. Hisztik amit annyira nem.


Munka nekem, ami a fellegekbe repít, igaz még igencsak kezdetleges papírügyintézős, munka mentes hét. Jövő hétfőtől élesben munkába menős, napirendátalakítós,remélem nem kapkodós reggelek jönnek.
Szerda este barátnőzős, zumbázós.
Néha kreatívkodós, horgolós. Gyorsan elillanó napok.

Ami Laurát illeti, igazi 4 éves.  Hisztis, okos, akaratos, bújós, néha nagyonkiakasztós. Szépen színez. Egyre többet szerepjátékozik. Szerelmes. Barátkozós.
Központi emberke, mese és laptopfüggő. Minden után érdeklődő. Közlekedési táblákban verhetetlen (talán nálam is jobban tudja, kérdezgeti, raktározza, meglepő)
Egyre többet verselő, éneklő. ANGOLUL tanuló és tudó nagylány.

Aki még csak kiscsoportos, és rettentő többlet energiával rendelkezik. Fele ennyi elég lenne nekem. :)
(egy hónap múlva talán ismét jelentkezem)

Azt hiszem írnom kellene...........

Mert ugye, most már nyugodt a légkör, csak ti olvastok. Szeretnék is annyi mindenről, de vagy ömlesztve fogok, vagy sehogy. Annyira nincs kedvem, hogy az már sok. Pedig szép az élet, csak meg kell látni a jó oldalát és a szépséget. Ami mostanság nem nagyon megy.
Hála Istennek Lulával, az ovival minden stimmel és smakkol . Okos, értelmes, szófogadó, kiskedvenc. . . és tényleg, nem csak mert az enyém :) Néha már kellemetlenül is érzem magam, hogy "Laucikának" hívják, és 10-20 perceket áradoznak minden délután.............
Mondjuk tesz is róla, ő az első aki pakol, aki nem beszél vissza, aki nem hisztizik ??? (ilyenkor megkérdem biztos Lauráról beszélünk) aki segít a dadusnéninek kivinni a poharakat, aki folyton az óvónők körül serte-pertél....... Kérdeztem, hogy ez vajon jó?? Hogy folyton felnőttes dolgokkal foglalkozik?? Folyton a felnőttek mellett van?? Óvónénik szerint, jó, ez is egy korszak.
Van legjobb barát, Lacika, imádják szeretik egymást, együtt esnek, együtt jönnek-mennek. Egymás mellett van az ágyuk. végre szeret menni, sírás és könnyek nélkül. Ma péntek lévén, odaértem háromra (majdnem nem is mentem, szörnyen beteg vagyok) erre őnagysága kéri, hogy hagy uzsonnázzon meg........így hiába értem oda időben, 40 percet kellett pletyiznem a dadusokkal (nem esett nehezünkre, szeretek oda járni na) :)
Egyre szebben színez, rajzol, anyum vett neki 3 ovis foglalkoztató füzete, egyszer elolvastuk a feladatokat, másnap-harmadnap az összeset megcsinálta :)
Érdekli is, énekel-mondókázik. Orsi sajnálja is, hogy az ismétlés, unalmas neki, ezért is adnak neki plusz feladatokat, hogy ne unjon rá a napra.
Szépen öltözik, vetkőzik, eszik. Még mindíg ő az első aki elalszik, és a majdnem utolsó aki felébred :) Imádjuk, imádják. :)

Én kicsit rosszul vagyok, mind lelkileg, mind testileg. Elkaptam valami nagyon kemény náthát. Ez lenne a legkevesebb. Sajnos az ovi nem vehet fel. Átképeznek nincs keret plusz emberre. Ígyis még engedtek el, ovodatitkárt, konyhást. Sajnálom, mert szerettem volna ott dolgozni, de bizakodok. Reménykedek, hogy a sok-sok beadott pályázat közül, az egyik az enyém lesz, az én munkám. Néha nagyon nehéz bizakodni, ilyenkor lecsúszok kicsit hangulatilag, és apával is ingerültebb vagyok, vitázunk mostanában elég sokat, de tudom ez mind én vagyok, ő türelmes, segít, én meg ingerült és elkeseredett.
Remélem jobb lesz és hamarosan kisüt a nap, mert fogynak a tartalék energiáim :(

Jövő héten 4 éves lesz Lula, készülünk ovis bulival, itthoni bulival, és otthoni bulival :) :) Még én sem tudom nyomon követni, de már várjuk, ajándék még képlékeny, mindent szeretne, és azt most azonnal. :) :)

Anyuméknak úgy néz ki lassan összejön amit szeretnének, felköltözni Pestre, nehéz menet, lassan fél éve tartó küzdelem, de úgy látszik lassan beérik, és akkor itt lesznek, lesz Lulának igazi itteni mamája és papája, akik szeretik, és akikkel jól érzi magát :) Másik "mama" téren a helyzet változatlan.............

Szóval ennyi, azt hiszem képekkel is jövök, és még ezzel azzal.....................
(szeretem hogy bezártam, és köszi hogy itt vagytok ♥) 

Bizonyítottak........

Első perctől sem kételkedtem, hogy jó helyre viszem majd Laurát amikor ovis lesz. Aztán az első év csupa pozitív élményekkel gazdagított minket. Most sem volt ez másként a második év kezdéssel. Igaz kissé új és friss még az élmény, de szokjuk mindannyian, és tetszik :)
Szóval az óvónénik, a dadusnéni és mind az összes dolgozók megállják a helyüket, és még mellé kedvesek is :)
Mindent pont úgy mérlegelnek ahogyan kell, és pont megfelelően járnak is el. Így történt ez tegnap is.......
Történt egy baleset Lulával és kis barátjával Lacikával. Az udvaron a műanyag kis hajóval (ami mászóka szerű), felborultak, egymásra estek, megütötték magukat, egymást. Sírtak, ordítottak, óvónénik megijedtek. Hamar megnyugodtak, nem szédültek, nem hánytak, komolyabb baj nem történt.
Lula a fejét, Lacus a fülét és hátát ütötte meg, azonnal szóltak, és azonnal karanténba helyezték a játékot. Sajnos nem volt rögzítve a földhöz, így borulhattak fel. Sűrű elnézések közepette fogadtak, mikor mentem a leányzóért.
Lula csak ennyit fűzött hozzá: "na anya biztos nagyon mérges lesz rátok, ha ezt megtudja" :) Hát mondanom sem kell, zabálták a fejét :) :D

Külvilágtól mentes, nyugodt felület????

Annyi helyen látom, hogy zárnak a blogok sorban. Gondolkodok, hogy vajon, tényleg ennyire el kell zárkóznunk??? ............és rá kell jönnöm, hogy igen.
Ha a gyerekünket(gyerekeinket) meg akarjuk óvni, akkor igen. Így szerintem mi is eltűnünk a nyilvánosság elől, s talán így több és tartalmasabb bejegyzés születik majd.
Mert nyilvánvaló, hogy azért a nyilvánosság visszatart, nem teljesen, de nagy részben igen. S talán így nem csak a cuki habos-babos részét tárja fel az ember az életének.

Így talán majd kimerem írni magamból a sok-sok nehézséget ami van, mert van az is, nem csak fenékig tejfel ez az élet.
S talán több képet is meg merek majd osztani itt. (a facebook is átrendezés alatt)

De ha te vagy olyan bátor, és kíváncsi vagy a hullámvölgyekre is, és olvasnál minket, akkor küldj e-mail címet (megjegyzésben, Chat box-ban, vagy e-mailben) 15.-én délután BEZÁR a bazár. ( van aki kérés nélkül is kap persze :) )
Szeretném, ha csak olyanok olvasnának, és látnák a fotóinkat, akik tényleg szeretnek minket. :)


Nyugodt blogfelületet mindenkinek :)

Persze a kreatív blogom nyitva marad, és innentől a kreatív, horgolós dolgok oda kerülnek, privát részek nélkül : http://www.kreativenem.blogspot.hu/

A kis Mazsola...

Hétfőn megkezdtük a 2013-2014-es tanévet. Amolyan visszaszokós hét ez még, nincs minden óvónő, nincsenek sokan, összevont csoportok vannak, és persze az "új" óvodások beszoktatása is hétfőn kezdődött. A kis bölcsisek pár órára feljönnek az oviba, az otthonról érkező kicsik is bejönnek, és persze a lemaradó nagyobbak is átmennek a másik csoportba, szokják az új szobát, az új óvónéniket.
Hétfőn reggel már az új helyünkre pakoltunk, ugyanúgy a szívecske jel alá, csak épp a mazsola csoport öltözőjében. Viszont még Ica néni gondos kezeire hagytam Lulát, még a szokott csoportszobába, és így is volt egy kis pityergés. Napközben Orsi és Anita néni átmentek értük (4-en maradnak kiscsoportba vissza) és 2 órát együtt töltöttek.
Aztán ebéd ,alvás, játék............délután már vidáman mesélt, és ujjongott. :) Kedden már könnyebben ment, ekkor Orsi néni várta reggel, ölben puszik között hagytuk ott.
Ma pedig Anita néni fogadta lelkesen, mosolyogva. Ma már csak pici szájgörbülés volt. Holnap már élesben, a mazsola csoportban, az új társakkal, akik még "kicsik", kezdődik a nap.
Niki néni az "új" dadusnénink, egy tündér, nagyon szereti Lulát és ő is :) Ma puszival köszönt el, tegnap pedig lesifotót is kaptam :)
Úgymond könnyen, és vidáman indul az idei tanév, remélem így is marad, sőt, csak jobb lesz :)

............és persze horgol is

Elkészült az idei ősz/tél első horgolt sapija Lulának. Megállás nem lesz, míg minden napra nem jut egy :) Vidám, színes, még szellős............a következő kicsit már vastagabb és tömöttebb lesz :)

Anya (már) varr (is) :) :)

Még az ovi vége felé volt egy szülői értekezlet, ahol elmondták az óvónénik, hogy innentől, azaz a 2013/2014-es tanévtől nem tudja vállalni az óvoda az ágynemű biztosítását. (igen, nekünk ők adták, sőt ők is mosták, így sosem kellett hazahordani, megértem ha ezt már nem tudják vállalni)
Felajánlották, hogy most is, mint tavaly az oviszsáknál, egy ügyes kezű anyuka megvarrja a kétrendbeli ágyneműt (hogy legyen váltás).
Tudtam , hogy nem fogom kérni, mivel nem szeretem a durva/silány anyagot, nem flancból, de egy ágynemű legyen kényelmes. Oviszsákkal úgy voltam tavaly, annak mindegy, de most nem, egyikkel sem..........
Nyakamba vettem hát a várost anyag után kutatva, nem kell macis, se hercegnőspillangóskirálylányos. Ahogy megláttam ezt a két színt, beleszerettem, egyszerű, de nagyszerű, puha (lesz egy mosás után) igazi Lulás. Mikor hazahoztam érdektelen volt, nem amiatt mert nem tetszett, hanem mert ő ugyebár nem megy oviba............(csak gondolja)
Gyönyörködtem benne egy sort, aztán elkezdtem tervezgetni, szabni-varrni, tisztázni, beszegni..........stb. :) Az első szett egy kicsit csálé lett, de egyedi, a második már jól sikerült, annyira belejöttem, hogy egy új oviszsákot is varrtam neki.
A párnát kitömtem, simán mosható vatelinnel. Kényelmes igazi kis alvós párna lett. A szivecske jeleket meghorgoltam, már csak rá kell varrni mindegyikre.
Összes cipő beszerezve, jellel ellátva (mennyivel könnyebb a tavalyihoz képest a mostani kezdés).
Az ágyneműket holnap átöblítem, kivasalom és jöhet a hétfő. (nem mondom, hogy olcsóbban jöttem így ki, mintha megvettem volna készen, egy jó minőségű ágyneműszettet,sőőőőőőőt........de ezt én csináltam, ma már a kispárnájával aludt el, és boldogan újságolta hogy ezt az ő anyukája varrta, KELL ENNÉL TÖBB???? )

ui: Készük az őszi sapkakollekciója is, arról majd később. :)

Ez is megtörtént

Ugyebár augusztus 10-én barátaink esküvőjére voltunk hivatalosak. Megbeszéltük, Lula marad anyukám és tesómék kezeire bízva. Délután 5 körül mikor beszéltünk, mondták minden szuper elvannak, játszanak, medencéznek, ne izguljunk. Hívnak ha van valami................
Sógorom jött értünk hajnalban, (nagyon szuper volt a buli, rég mulattam ilyen jól, sőt végre esküvőn is kipróbálhattam a masinámat, a képek itt ) beültünk a kocsiba, de nekem fel sem tűnt hogy a gyerekülés be lett rakva az Ő autójukba.
Beszélgettünk, majd valahogy mondta, hogy hát bizony Lulácskával vacsi előtt a SBO-n (sürgősségin dolgozik a sógorom) jártak.......... a szívem majdnem kiugrott, de hozzátette nincs, gond, azért nem is szóltak, csak inkább bevitték, biztos ami biztos alapon. Vacsora előtt, már nagyon bepörgött a játszás, rohanással, mama melegítette a levest, Lula rohant, hogy nagyon éhes, küszöbben megbotlott, és lefejelte a csempe sarkát, majd beesett az asztal alá. Anyukám szedte ki, azt hitte csak kicsit kopp volt és slussz, hát ömlött belőle a vér (ilyen amúgy ha a szája csattan is ki) nem tudták hirtelen, hogy a szemének is lett e baja, annyira vérzett, gyors nyomókötés és vitték is be. Sógoromra való tekintettel röntgen is volt, pedig nem kellett volna mivel nem volt eszméletvesztés, se semmi, összehúzatták neki a sebet, majd röntgen, körbeugrálták, bekapcsoltak neki minden vinnyogó-villogó kütyüt. Majd amikor hazaértek jóízűen megette az otthagyott levest és elaludt. Hála szerencsére semmi komoly baj nem történt, anyum halálra rémülve várt minket hajnalban, de mondtam neki, ez velünk is megtörtént volna, mert folyton rohan, és kissé csélcsap lett mostanában.
A seb elég mély volt, ma már csak egy pici heg és egy vékony csík látszik, a színváltás is kezd megszűnni, mire oviba megy el is felejti :)

Csak olyat ígérj...... :)

Mikor megműtötték, és kihozták a műtőből, akkor hogy lenyugtassuk, kérdezgettük tőle mit szeretne, szeretne-e játékot vagy valamit.
Az első válasza a LEGO tűzoltóautó volt, azt már aznap megkapta mikor hazajöttünk a kórházból. Aztán kitalálta hogy ő ZÖLD (igen zöld, nem rózsaszín, vagy piros) szobát szeretne, fessük át mire hazaér a kórházból. Ez kivitelezhetetlen volt, egy éjszakát töltött csak bent, és a mi energiánk is véges volt. Azt mondtuk neki, ha visszamegyünk a FOG-ra kontrollra, s mindent rendben talál a főorvosnő, akkor lehet róla szó.
Tegnap voltunk kontrollon, minden rendben szépen begyógyult a seb, már csak egy kisebb heg van. Füle ép, hallása jó.
Örültünk nagyon, ahogy kiléptünk az ajtón megszólal, akkor zöld lesz a szobám??? Néztünk nagy szemekkel, hogy "mi vaaan???" hát az, hogy Ő nem felejtett, mi viszont igen.
Na de milyen az a szülő, aki csak ígérget a vakvilágba :D :D :D Igen.............a rendelőtől festékért mentünk. Tegnap este 8-ra készen lett minden, ma felkerült a függöny és kész....................ZÖLD szoba, összhangban a narancs bútorokkal és szőnyeggel, van ízlése amúgy nem vitás (a bútorhoz nem is menne a rózsaszín vagy piros) :)
Hullafáradtan dőltünk az ágyba (na ja, mert más a gyereket festésre eltünteti otthonról, mi hoztunk még kettőt, így szép az élet)

( annyira belejöttünk, hogy hétfőre már tervben van a mi szobánk :D :D :D )

Most ez a kedvenc

A Nickelodeon-on megy, nagyon cuki mese én kifejezetten élvezem. Tickety Toc néven fut. A kis srác Toby, a lányka pedig TaLula(h). Teljesen Lula :)

A blog is emiatt alakult egy kicsit át. :)

Visszaszámlálás...........

Pontosan 3 hét múlva, végre ÓVODA!!!!!!!!!!!! 

Sosem gondoltam, hogy ennyire fogjuk számolni a napokat.

Nem csak én, mindketten......

(ma letelt a hivatalos 2 hetes karantén is, a műtét után, repül az idő, még mintha tegnap izgultam volna a műtét miatt)

Mindenhonnan egy kicsit

Mikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, akkor az volt a címe, hogy lassan 1 hete már...........hogy a műtét megtörtént. Azóta a piszkozatok között porosodik, gondoltam befejezem. Mivel ma már 12 napja, hétfőn pedig kereken 2 hete lesz, ezért a címen változtatnom kellett. Így ez lett a cím "mindenhonnan egy kicsit" hiszen úgyis belekapok más-más témákba is.

Szóval az idézőjel végéig, az már egy hete porosodik:  "Azóta szép lassan visszatért a régi kerékvágásba minden. Főorvosnő kettő hetet mondott, de nem tudom megkötözni ! Most már ugrál, medencézett a hétvégén, pacsált, locsolt, motorozott.
Az étvágya a műtét óta remek, enne egész nap, édesre sóst, sósra édest. :) Mondjuk rá is fér, 14,4 kg és 103 cm. Nem egy husi, de nekünk így tökéletes. Formás csinos, a legszebb.
És persze a legnagyszájúbb. :) Igazán nehéz néha vele... " 

Hogyan folytatnám??  Hát úgy, hogy végre óvodát szeretnék, de nagyon. Tudom szívtelen, gonosz anya vagyok, de már a türelmem véges. Kérem vissza a műtét előtti lányomat, aki lehet hogy kevesebbet evett, de nem volt ilyen féken tarthatatlan. Így a 40 fokos melegben még kikészítőbb, egész nap bent vagyunk. Semmi sem érdekli, de semmi. Nem akar színezni, nem akar kirakózni, nem merek vele estefelé a már hűvösben sem elindulni sehová, mert nem fogad szót, képes akár az útra is kiszaladni, ha nem kiabálok rá. Folyton visszabeszél, folyton ideges, semmire sincs ideje, amit kérek tőle, de közben amit ő kér azt rögtön vagy hiszti. Dackorszak??? Vagy így éli még mindig meg a műtétet?? Nem tudom....... de nagyon jó lenne egy kis "enyhülés" mert nem nagyon bírjuk már. Amikor már anyum is, aki egyébként folyton védi, azt mondja, hogy Lulácska te nagyon rossz vagy, ott a gond már nem kevés.
Egyébként meg biztosan van valami lelki oka, minden este, megkér fogjam meg a kezét, míg elalszik, mondjuk akkor sem mindegy melyiket, de meg kell fogni, és fogja is míg teljesen mélyen nem alszik.
Nem tudom az okát, de remélem, ahogy a közösségbe járás beindul, szépen elfelejtjük ezt az egészet

Ahogyan ő élte meg................

Eleinte nem is akart róla beszélni, aztán 1-1 mondatot, momentumot elmondott. Szerintem nem is nagyon emlékezett hirtelen. Aztán jöttek az emlékek és megeredt a nyelve is.............

Az első amit elmondott, hogy volt egy pörgő valami, ami vizet spriccelt, a lábára, de neki nem, mert neki nem fáj a lába...........(szerintünk ez az EKG szerű műszer lehetett, ami nézte hogyan működik a szervezete az altatás alatt)
És jöjjön az ő sztorija, az ő szavaival, lehet már nem tudom szó szerint visszaadni, de valahogy így hangzott.

"sokan voltak bent anya, volt egy doktorbácsi is, aki kedves volt, de én nem akartam vele beszélgetni, feküdtem az ágyon, jött a mi doktornénink, azt mondta ideadja a maszkot és nagyon tartsam az arcomhoz, büdös lesz kicsit ha bekapcsolja, de ne csukjam be a szemem..............bekapcsolta büdös volt a maszk, mondtam is neki ez "nagyooooooooon büdös" megkérdezte hogy hívnak...............mondtam Laura vagyok , többre nem emlékszek"

Hála Istennek, elég jól élte meg/át, átbeszéltük ezerszer, megbeszéltük a részleteket, kapott jutalmat. Kezd visszatérni a régi kerékvágásba, már nem lehet vele bírni, visszadumál, szemtelen............szóval jól van. :)
Már nagyon várjuk az ovit, az őszt, hogy végre újra szabályok között teljenek a hétköznapok, mert nagyon elkanászosodott a nyáron.
Lesz bajuk az óvónéniknek vele :)

Elment

"Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál." - elaludt....örökre - sosem felejtlek el drága Nagyikám ♥♥♥♥

  Mindent írnék, de nem jönnek a szavak. Az emlékek bugyognak ki belőlem....amikor dagasztotta nekünk a kalácsnak a tésztát, amikor mesélte a régi sztorikat, százszor-ezerszer meghallgattunk egy-egy történetet. Amikor órák hosszán keresztül fésülgette a hajam, amikor próbált óvni mindentől, amikor nagyon sokat veszekedtünk, mert kamasz voltam és nem akartam hogy beleszóljon abba mit csinálok. Amikor ha nem találtam valamit nála épp mindíg volt, az ami kellett. Ahogy szerette a lányomat, ahogy szeretett engem, ahogy szerette Zolit. Ahogy tudott minket siratni, és imádkozni értünk ha betegek voltunk. Ahogy nem tudta megjegyezni Laura nevét, és Nórikát mondott neki folyamatosan................ Ahogyan nekem azt mondta "Anikám" úgy senki sem fogja soha.................

Rettentően fog hiányozni. De jó helyen van. Csendben elaludt, és vége lett a szenvedésnek. Mert ez az utolsó hónap már az volt...

Nyugodj Békében Drága nagyikám ♥

Közérdekű

Egy közérdekű infóval ugrok most be.
A jobb oldali sávban, innentől a "fotóink" link lista alatt, folyamatosan megtaláljátok majd az új fotókat, albumokra lebontva. :)

Így néz ez ki innentől.

Pusszantás :)

A műtét és ami mögötte van

                 Bevezetésképp, ez nem kis dolog. Aki azt mondja, annak vagy nincs szíve, vagy nem fogja fel normálisan a dolgok súlyosságát. Egy altatással járó műtét, igenis nagy dolog. Mert szerintem egy műtét nagysága, komolysága nem attól függ, hogy épp mit és hol operálnak, vagy meddig. Hanem hogy elaltatnak, és amikor altatnak, az már nagy dolog. Az már csak mellékes tényező, hogy meddig alszol. Egy altatás, az altatás. Ki tudja felébredsz-e, elköszönés a műtőajtóban úgy hogy lehet nem látod többé a gyönyörű szemeit. Igen, nekem ilyen dolgok jártak a fejemben. Akinek már műtötték, altatták el gyermekét az tudja miről beszélek. De kezdjük az elején......................................
                 Hétfőn fél 6-kor ébresztettük Lulát, aki vasárnap igencsak keserves étvággyal küzdött,így farkaséhesen ébredt. Sajnos csak teával szolgálhattam, azzal is 2 decinyivel. Így hisztisen indult az ébredés. Előző este én már mindent összekészítettem, így csak öltözködni, mosakodni, mesét nézni kellett. 6:10-kor már a kocsiban ültünk és indultunk. Forgalomtól függően olyan 30-40 perc hozzánk (a lakáshoz) a váci kórház. Most 30 perc alatt sikerült odaérnünk (reméljük ezért nem kapunk majd drága fotót) így háromnegyed 7-kor én már a felvételi szoba előtt álltam a dossziéval a kezemben. 7-kor nyitott a szoba, másodikként sikerült bejutnom. 7:06-kor már a gégészet betegfelvételén voltunk, aláírtuk a papírokat, majd leültünk és vártunk egy picit a főorvosnőre. Nem sokkal később meg is érkezett, szokásához híven mosolygósan, kedvesen. Behívott előttünk egy kisfiút, akit sajnos, haza is küldött (elmaradt a műtét) mert csúnya volt a torka. Mi következtünk. Aláírtam egy raklapnyi papírt, majd elmondta a menetet, ahol kiderült, mi leszünk az elsők, fél 9-kor várni fogja Lulát a műtőben. A nővérke kedvesen megmutatta, a szobánkat, választhattunk ágyat, hisz mi voltunk az elsők. Kipakoltunk, átöltöztünk. Olvastunk egy Anna-Petit, és már jött is, hogy ezt a kis folyadékot igya meg a kisasszony. Ez nem volt más mint a feloldott 5mg Dormikum. Elméletileg ettől elkábulnak, és nem is tudják, nem is érzékelik, hogy beviszik őket a műtőbe. Fél óra a hatóideje. 5 perc múlva megjelent a kedves műtősbácsi, aki megnyugtatott, még nem viszi be, csak a műtő elé tolja, é ott várunk még kb. 20 percet. Így is lett. Vártam-vártam és vártam, hogy kábuljon Lula, de ő egyre inkább élénkebb lett, mígnem kiderült ez nem altató, ez élénkítő, műtős nyelven "bátorítónak" is nevezik. Így az amúgy is nagyszájú cserfes leányzó, még bátrabb és zavart lett. Meggyőzően mutatta nekem, hogy világít a keze, és hogy mellette még fekszik egy kislány a hordágyon :) :) Nevettünk egy jót, majd ismét megjött a műtős bácsi......................................
Megöleltem, úgy mintha sosem látnám többé, megpusziltam, és annyit súgtam a fülébe "nem lesz semmi baj" . A ragyogó kék szemeivel végig követett, míg betolták, majd intett egyet, és eltűntek az ajtók mögött.
                    Innen kezdődött a legborzasztóbb negyven perc, pörgött-kattogott az agyam. Vajon nyugodt?? Minden rendben van?? Elalszik rendesen?? Nem rontanak el semmit......? Minden forgatókönyv lepörgött előttem, és csak imádkozni tudtam, kértem a jó Istent legyen vele, és egészségesen hozza ki nekem. Nem sokkal később nyílott az ajtó, és egy magából kikelt, ordító, zavart Lulát láttam, vagyis láttam volna, ha műtős bácsi nem fekszik félig rajta........................ Ugyanis annyira kapálózott, ordított ébresztés után, hogy csak így tudta kitolni, hogy félig rajta feküdt.......... Lula artikulálatlanul ordított, nem tudta hol, nem tudta mi történt vele, csak annyit tudott ordítás közben mondani: fáj. Bevitte a szobába, letette az ágyra, kaptunk egy vesetálat, tele gézlappal, ezzel törölgessem a véres trutyit kifelé a szájából. Csak hason fekhet. Nem tudom meg fele nyugtatni, csak ordít..............ömlik belőle orrán száján a véres trutyi. Kb. fél óra lehetett, mire megnyugodott, nyögdécselve, fel-fel sikongatva aludt egy órát. Nem kapott fájdalomcsillapítót. Azt mondták, csak akkor adnak, ha nagyon nem bírja. Ő bírta. Jött a nővérke. Felülhet. Igyon teát, ideadta, de az első 2dl-be tett  egy kupica port. Talán fertőtlenítő volt. Megitta. Kicsit még zavart volt, de kérte játszunk a memóriakártyával....................3 partiban megvert, mesét olvastunk, lepihent, viccelődött. Azt hittük túlvagyunk rajta ilyen könnyen. Gondoltam ez egy álom, ilyen nincs, hogy ennyi. És jól gondoltam.............
                Kb. 3 órával a műtét után rettentő ordításba kezdett, hogy fáj a hasa, elvittem wc-re gondoltam az altatógáz tekergeti a kis beleit. Leültettem, keservesen ordított, és tekergőzött. Egyszer csak kidobta a taccsot, az összes vér amit lenyelt ott landolt a földön. Hulla sápadt lett. Főorvosnő jött, egy hányás belefér, 2-3-nál keressük a nővérkét, igyon amennyit csak tud teát. Tukmáltam rá a kórházi teát. Nem kóstoltam meg, milyen hiba volt. Fél órával később, két korty tea után ismét keserves ordítás, hányás. Majd fél órával később ugyanez, de itt egy picit el is ájult............. Nővérke hozta a szurit (B6 és v.mi fájdalomcsillapító). 20-25 perccel később jobban lett. Gondoltam egy merészet, kiöntöttem az üvegéből a teát és feltöltöttem jó hűs ásványvízzel. Megitta jóízűen, kb. 2dl-t. Benne maradt. Elaludt. Felkelt, megivott még 2-3 dl-t, benne maradt. Meglátta a vacsorát az asztalon, sima pii vaj, kenyérrel. Megette a felét, benne maradt. Ivott. Egyre jobb színe lett. Aztán gondoltam megkóstolom a teát, ha ti még ittatok erős, borzasztó, citrom nélküli teát, akkor ez az volt. Az éjszakás nővérke el is mondta, hogy ez rettentő, és hogy tuti ez irritálta a friss sebes torkát, meg a gázok a pocakját, ettől hányt. Egy jókora hiszti után, mert mamának és apának el kellett jönni, még evett néhány falat kenyeret, majd elaludt. Nyugtalanul, rugdosódva, többször felébredve, még mindíg kissé zavartan, de eltelt az éjszaka.
               Reggel 6-kor már vajas kenyeret majszolt, vízzel. Fél 8-kor pedig már zárójelentéssel a kezünkben indultunk ki a kórházból, az augusztus 13.-ai viszontlátás reményében. :)

(a műtétről, főorvosi tanácsokról hamarosan ugyanitt :) )

Műtét előtt..........

Már alszik egy ideje. Nem tudja még mi vár rá. Vagyis tudja, csak nem érti. Boldogan emlegeti mindenkinek, hogy neki bizony holnap kiveszik az orrmanduláját. Meg hogy kapni fog maszkot, amitől majd elalszik és nem is fog semmit érezni...................
Ó bár így lenne és hamar elfelejtenénk az egészet.
Mostanában fél, nem tudom mitől, és pontosan mióta, de fél. Mennem kell vele a wc-re, mert az kicsi "szoba" és ő ott fél. Ma is ott ültem mellette, mikor megszólal: "Anya ugye senki sem halt még bele az orrmandula kivételbe"
Köpni-nyelni sem tudtam egy pillanatra. Válaszoltam, hogy persze hogy senki.............
Aztán megkérdeztem, hogy miért te félsz tőle kicsikém, a válasz egyszerű volt: " Nem, csak izgulok".
Ami látszik is rajta egyébként, annyira feszült és kis ideges. Tudom, ez mind rólam megy át rá, de mégis. Sehogy, semmi sem jó. Hiszti, földhöz vágja magát,  visszabeszél............... Próbálok türelmes lenni, mert hogy ne most műtét előtt veszekedjek már rá, kevésbé sikerül. Ingerült, feszült vagyok én is..................nagyon-nagyon túlszeretnék már lenni rajta. Azt is tudom, rutinműtét. Mégis altatás. Mégis műtét. Mégis kórház. Nem mellesleg Ő a mi gyerekünk, akiért akkor is aggódom ha egy szúnyog megcsípi.
Félek. Féltem. Izgulok ...

Lelkiekben-testiekben-mindenhogy

Készülünk. Voltunk tegnap aneszteziológián, ma ismét a F.O.G.-on a főorvosnőhöz, előtte háziorvosnál. Mostantól várunk, és burokban tartjuk hétfőig, nehogy elkapjon valamit. Beszélgetünk róla sokat, és izgulunk. Folyton erről beszél "ha már nem lesz mandulám" "mi lesz altatós szobában" "ki jön velem".........................
Nekem kellene most a legnyugodtabbnak lennem, és próbálni tartani magam, de a végkimerülés az nagyon közel van.
Mind idegileg, mind testileg-lelkileg. Néha csak azt érzem, bőgni kellene egy nagyot, de azt sem szabad akármikor..................

Szóval várunk türelmesen, kitartóan. Hétfőn pedig indul a mandula.................

Bohócfejű Lula ♥

Erre most rápihenünk

Túl vagyunk rajta, volt sírás, fájt is neki. Aggódom is. Nagyon sokára állt el a vérzés neki a szúrás helyén. Tartok nem lesz jó a véralvadása. De ez is kiderül majd ma, ugyanis 3-ra mehetek is az eredményért.
Amint a kezünkben van, erre rá is pihenünk, hisz megyünk hétvégére anyumékhoz. Friss, csendes, vidéki levegő.................................kell ennél több???? :)

Kezdődik.......kezdődik.......kezdődik

Holnap kezdődik a procedúra. 

Vérvétel.

Aztán folytatjuk...............22-én pedig.......félek.

Margitsziget

Vasárnap pedig a Margitszigeten időztünk. Annyira szeretjük. Annyira más mint a többi ilyen hely. Hangulata van. Nekünk mindenképp. :)
Szuper a szökőkút, igazi turista látványosság. Mi is elnézegettük pár percig. Majd béreltünk egy Vuk-ot ( bringóhintót), körbetekertük a szigetet. Popcornt és jégkrémet ettünk közben. Majd vattacukror, fött kukoricával.......................... :)
Végül játszótereztünk egy szuperjót :)

Többi kép itt.

Tartalmasan

...........telnek a napok. Nem unatkozunk, az az egy biztos. Mivel nyaralni nem tudunk menni, míg nincs meg a műtét, így csak napokban gondolkodunk. Így volt ez tegnap is, mikor is úgy döntöttünk, meglátogatjuk a Balcsit.
Siófokra indultunk, de változott a terv, így Tihany felé vettük az irányt, szétnéztünk, fagyiztunk egyet, majd révvel átmentünk Szántódra, ahonnan egyenesen megszokott helyünkre, Balatonszárszóra vettük az irányt. Rég voltunk, de a hangulat nem változott, igazi családbarát környék, sok gyermekes család, nyüzsgő élet, fejlődő, felújított strand rész, ami nem mellesleg ingyenes. A hekk még mindig itt a legfinomabb....................
Szuperül eltöltött nap volt, épp mire az utolsó falatot is lenyeltük, megjött a lehűlés, az eső..............így elindultunk haza. Majd' 8 óra volt mire hazaértünk. Kellemesen elfáradtunk............ :)

Többi kép itt.

Így nehéz......

Tudom-tudom, nem egyedül vagyok ezzel így, és még lesz rosszabb korszak is, de én most vagyok hangulatilag a béka segge alatt. Számolgatás össze vissza, még a legrosszabb matekos (azaz én) is, ki tudja számolni, hogy szeptemberben 4 év és 9 hónapja leszek itthon. Jó azzal a 2 hónap megszakítással amit dolgoztam. Kicsit már begyepesedettnek, és haszontalannak érzem magam. Mert a pakol ki/be a mosógépbe,mosogatógépbe, teregess, porszívózz................már kevés, nagyon kevés nekem.
Míg ovi volt, néha ki-ki mozdultam, a volt kolléganőkhöz. Vagy vásárolgatni, csavarogni. Viszont nem tudom, ez a nyár, hogy fog elmenni. Lula kiakasztó, hiányzik neki a társaság, az ovi, a szokások, a rendszerek, a szabályok. Én ingerültebb vagyok, mert már hányingerem van az itthonléttől............
Gondolhatjátok, egy türelmetlen "idegsukkos" anya, egy hisztiző, unatkozó gyerek........... Fárasztó, és kimerítő.

És habár tudom, hogy ezt már féllábon is muszáj kibírni, mert:

• jövő hónap 22-én ígyis-úgyis műtét
• addig nem mehet semmilyen körülmények között sem oviba
• amúgy is bezár 22-től az ovi 5 hétre
• dolgozni csakis szeptembertől tudok menni, mert: -csak akkor lesz ovi, mert csak akkor lesz munka

Szóval nyugtatgatom magam, de nem nagyon megy, tényleg hosszú ez a majdnem 5 év itthon, minden tiszteletem azoké akik két gyerekkel 6 vagy még több évig is otthon vannak, és ezt bírják idegileg.............na ja most jöhet, hogy szaranya vagyok, meg akkor minek nekem gyerek. Imádom, szeretem, de neki sem jó ez, hogy anya tök idegsukk, és mindenért kiakad, meg nekem sem. 4 évesen igenis van dackorszak, és ilyen hangulatban ezt baszott nehéz kezelni. Pláne úgy, hogy havonta van 2 hétvége amikor együtt a család, egyébként apja megy mint a töketlen, mert a munkaideje kötetlen.
Félreértés ne essék, nem ordítozunk egész nap, és vér sem folyik, sőt játszunk, kacagunk, mókázunk, imádjuk-szeretjük egymást, mint borsó meg a héja.............de mikor borul a bili, akkor borul.........nem kicsit.

Szóval fel a fejjel, el megy ez nyár is.................... :)

Nyááááár van ? ! ? !

Mi még csak most jutottunk el odáig, hogy megnyissuk az idei strand szezont. Így is félve, hisz erről is le vagyunk tiltva, de ember legyen a talpán aki egy 4 évesnek elmagyarázza, megérteti vele, hogy ez a nyár nem erről fog szólni.
Szombat reggel ahogy ébredtünk, reggeli után el is indultunk a Dagály fürdőbe. (eddig a Palatinus volt a nyerő, de tavaly óta ide járunk) Fél 9-kor már a karórákkal a kezünkön léptünk be a kapun. kerestünk napozóágyat lepakoltunk, gyors bekenés és már csobbantunk is. Sajnos hamar ki kellett másznunk a vízből, ugyanis borzasztó mennydörgés-villámlás lett, én pedig rettentően tartok az ilyentől. Így gyorsan elvonultunk a büféhez, és míg az égiháború tombolt, megreggeliztünk. Szakadt az eső. Féltem, hogy haza kell mennünk, de mire megettük az utolsó falatot, már bujkált a napocska elő. Kellemes-felfrissült idő lett, így még nagyobb kedvvel vetettük bele magunkat a csobbanásba.
Lula nagyon ügyesen, hatalmas élvezettel lubickolt. Búvárszemüveggel, karúszóval semmi gond nem volt vele. Szépen merült, úszott, nyelte a vizet :D Semmi nem szegte a kedvét. Óránként 10-15 perc pihenőt tartottunk a napozóágyakon. Ennél tovább nem lehetett kint tartani a vízből, de ez az idő elég volt nekem ahhoz, hogy legyen egy kis színem, és még le sem égtem :)

Cikáztunk gyerek-felnőtt-élménymedencék között. Sajnos a kedvencünk a gomba medence még nem volt nyitva (ugyebár, előtte egy héttel még a Duna volt a birtokosa a strandnak, az még renoválás alatt volt) de így is volt elég program, élmény. A sok úszás, mókázás után fél 3-kor már úgy kellett kihúzni a vízből Lulát, hogy induljunk haza, mert itt alszik el. Nagy könyörgések árán hazaindultunk.

Itthon zuhany, egy kis uzsi, és elaludtunk. Összcsaládi pihenés volt, fél 7-kor keltünk. Kipihenten, rögtön egy kérdéssel indítottunk: mit fogunk egész este csinálni?? Nem gondolkodtunk sokáig, buszra pattantunk (apának könyörögtünk, hogy szakadjon már el egy kicsit a kocsitól) és a Városligetig meg sem álltunk. Játszótereztünk egy jót, homokoztunk, frizbiztünk. Kacagtunk, mókáztunk. Főtt kukoricát ettünk, és mentás limonádét ittunk, a tóparton ücsörögve. Már fél 10 is elmúlt, mikor hazaindultunk, sajnos nagyon lógott az eső lába. Mire beléptünk a lakásba már kezdődött is vihar. Gyors zuhanyzás után, ismét senkit sem kellett altatni.
Vasárnap kipihenten, vidáman ébredtünk :)

Tartalmas, szuper nap volt. :)

Lezártuk

Fancsaliképű kis mucus ♥

Az első "tanévet" több mint egy hete lezártuk. Nem lett volna kötelező, hiszen még van így is 1 hónap az oviból, majd csak július végén zár be egy hónapra.
Nekünk muszáj volt, sajnos ismét jött egy elég heves, nagyon durva középfülgyulladás. Főorvosnővel konzultáció, műtét időpont megvan (júli. 22.)
Közösség a nyárra kizárva (ovi) nehogy elkapjon valami bacit, és akkor halasztani kelljen majd a műtéten. Így is giga nagy szerencsénk volt, előttünk mondták le az időpontot, így megkaphattuk mi, amúgy csak szeptemberre lett volna. A július elejét anesztesnél,vérvételen,belgyógyászaton,háziorvosnál fogjuk tölteni, majd augusztus elejéig lábadozunk.............. remélem hamar, és nyomtalanul, komplikáció nélkül túlleszünk rajta.

Így egy gyors berohanásazoviba az ott maradt cuccokért. Úgy készültünk, hogy lesz egy laza nyári egy hónapja, elszakadni Ica és Gitta nénitől, és hozzászokni Orsi és Anita nénihez. Ennek ellenére, egy gyors berohanós, összepakolós, mindenkit megölelős, elköszönős 5 perc lett belőle.
Augusztus végén, az új csoportszobában, az "új" óvónénikkel kezdünk. Még szerencse, hogy a jelünk megmaradt, és hogy mindenki ismer mindenkit, így újdonság nem sok lesz, inkább a szokások lesznek másak, ebben a csoportban. Fő a változatosság, nem félünk várjuk az újat.

A műtéttől jobban félek, nem is kicsit, de annak is rendben kell lenni. Anyum már ki is vett arra a hétre szabit, apa is itthon lesz. Tudom kis "semmiség", de annak aki egy szúnyogcsípésbe bele tud halni.................

Lábadozás után pedig, megyünk egy maratonit nyaralni, vagyis maratoni hosszút pihenünk (apa itthon lesz) és közben nyaralunk is. Több mint 14 napot. :) Aztán újult erővel kezdünk bele a "szorgalmi"  (szeptemberi) időszakba, ahol terveim/vágyaim szerint már én is dolgozó nő leszek.

Névnapos

Nemes Nagy Ágnes
Névnapra

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építőköveket?

Nem már tudom mit vegyek!
Néked tavaszt rendelek
Bodzafát és kék eget
rajta csokros felleget

Megrendelem jó előre
A virágot a mezőre
Tél után a lomb-nyílást
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

BOLDOG NÉVNAPOT DRÁGA  LULÁCSKÁNK ♥

Laura

Naptári napok:
Június 17.

Név jelentése:
Babérfa, babérkoszorú, dicsõség, gyõzelem

Név eredete:
Latin eredetû, a Laurentius (Lõrinc) férfinévbõl alakult nõi név

Becenevek:
Laurácska, Lola, Lula, Lolácska, Lolka, Loli, Lolika